A Mandiner főszerkesztője maga akarta megtapasztalni, milyen egy illegális határátlépés
A magyar jobboldali média csúcsra járatta a menekült/illegális bevándorló/migráns-kérdést, és a Mandiner főszerkesztője saját magán is kipróbálta, milyen, amikor egy idegen ország határőrizete pont nem jó fej, hanem szar arc. Balogh Ákos Gergely Szatmárcsekénél átúszta a Tiszát, az ukrán oldalon kötött ki, ahol őrizetbe vették, és ha hinni lehet az írásnak, a hétvégére ott is tartották, miközben a családja odahaza várta.
Így néz ki az érintett szakasz:
A tanmesébe illő történet több szempontból is áthallásos, hiszen miközben a déli határainkon ezrével tartóztatják fel a rendőrök a migránsokat (a cikk url-je is ezekkel a fogalmakkal játszadozik: illegális migráció), a háborús Ukrajnába a fenének van kedve átszökni.
Azért röhögök, mert a 90-es években, békeidőben Tisza túrázásokon nekünk mindig mondták, hogy soha ne menjünk át a túlsó partra, ugyanakkor egyáltalán nem vicces ha az embert a családja füle hallatára fegyveresek hurcolásszák mindenfelé, és még csak elképzelni sem tudom, milyen pillanatokat élhetet át Balogh felesége, miközben a férjét hazavárta.
Mi lehetett Balogh gondolata? Ő azt írja, hogy csak meg akarta nézi a határkövet. Hogy micsoda? Hallottam már olyanról, hogy valaki a Sziget fesztiválról rettenetesen szétcsapva nekiindult a világnak, majd Salzburgban kötött ki, de egy határkő még magyarázatnak is furcsa.
Vajon azt akarta demonstrálni, hogy lám-lám, így járhat bárki, aki illegálisan átlépi a határt, és ezért mi se féltsük a déli határainkon ezrével betódult migránsokat, hiszen itt a bizonyíték, hogy a szigorú törvények nemcsak rájuk, hanem mindenkire vonatkoznak?
Persze lehet, hogy annak a mandineres kommentelőnek van igaza, aki ezt írta: elég lett volna, ha csak annyit írsz: „Jó nagy marha voltam, azt hittem, az ukrán hatóságok is olyan töketlenek, mint a magyarok, de nem, ezért ráfáztam.”