Az siker, ha 15 percre elég oxigénje maradt a víz alatt, de 16 perc alatt tudna csak kopoltyút növeszteni?
Svájci tudósok ilyesmin dolgoznak most, csak épp kávézaccal. Alapvetően elég sci-finek hangzik, hogy svájci kutatót komoly mennyiségű energiát állítanának elő kávézaccból – marha érdekes az MTI összefoglalója, van benne 450 Celsius-fokos nedves zacc, szuperkritikus állapotba kerülő víz, tápsók, miegyéb, aminek a végén a zaccban található energia 60 százaléka meg is marad.
Ez így egészen fantasztikus, egyet felejtettek el Svájcban: a kávé legnagyobb bánatomra (most már duplán, hiszen nem csak folyadékként, de zaccban is energiát biztosít) kihalófélben van, vagyis mire sikerülne széleskörűen felhasználhatóvá tenni a technológiát, nem maradna nagy mennyiségű kávézacc, csak olyan, amit a muskátlira, vagy a szeméttelepre szórtunk.
Egy dolog azért van, ami miatt ennek a kis mininovellának a végén mégsem hal ki az emberiség egy posztnukleáris világban megfelelő energiahordozó hiányában: a már említett, a kávéról meglehetően rövidtávon gondolkodó svájci tudósaink szerint az eljárás - optimalizálással - minden magas víztartalmú szerves hulladék esetében alkalmazható.
Innen már csak egy ugrás a Vissza a jövőbe szeméttel működő fúziós reaktora. A kopoltyúnövesztés azért még két ugrás.