Segítsenek megoldani a hét irodalmi dilemmáját!
Ismerik azt az érzést, amikor valamibe már annyi munkát fektettek be, hogy sehogy sem viszi rá önöket a lelkük, hogy a vége előtt befejezzék, még akkor sem, ha egyre kilátástalanabb, hogy mikor lesz vége, mert úgy érzik, akkor hiábavaló volt az a rengeteg munka? Na így vagyok én most egy nagyregénnyel, ami eleinte tetszett, aztán már nem tetszett annyira, most viszont már borzasztóan untat. De az 1500 oldalból már elolvastam 1100-at - csak az a maradék 400 nem akar elfogyni sehogy sem.
Önök mit tennének egy ilyen helyzetben? Az a lényeg, hogy élvezzük, amit olvasunk, vagy ha valamibe belekezdtünk, azt hiba, netán egyenesen bűn félbehagyni? Fontosabb, hogy ne vesszen kárba az az 1100 oldal, vagy inkább az a fontos, hogy ne rabolja a kevésbé jó könyv az időt a jobbak elől?
(Adalék: egy kedves ismerősöm a dilemmát hallva megosztotta velem Mérő László gondolatait az elsüllyedt költségekről: "Az elsüllyedt költségeken rágódni a felnőttkor velejárója. A gyerekek a döntéseikben nem veszik figyelembe, hogy mennyit fektettek korábban a dologba, és így mennyi veszhet kárba. Csakis azzal foglalkoznak, hogy a jelenlegi helyzetben mennyi nyereséggel, illetve veszteséggel jár egy-egy döntés. Ebből a szempontból sokkal racionálisabbak, mint a felnőttek. Mire felnőnek, megtanulják komplexebben, a történetükkel együtt látni a dolgokat, de az elsüllyedt költségek szempontjából téves ez a komplexitás.")
