Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
A londoni utasok 1863. január 10-én próbálhatták ki először a világ első földalatti vasútját. A negyedóránként közlekedő szerelvények három fontos vasúti csomópontot – Paddington Stationt, King's Crosst és a Farringdon Streetet – érintettek, így biztosítva, hogy a peremvárosokban élők is időben beérjenek a munkába. A másfél évszázada létező londoni metró az eltelt időben terrortámadások és tüntetések célpontja, valamint világháborús óvóhely is volt, de forradalmi hatása volt a modern tömegközlekedésre és várostervezésre is.
1863. január 10-én indult útjára a világ első metrószerelvénye, a három vasúti csomópontot összekötő Metropolitan Railway. A szerelvények manapság 11 vonalon közlekednek, amelyek 270 állomást kötnek össze. (Fotó:
Graeme Robertson / Europress / Getty)
Egy korabeli cikk arra bátorítja az olvasókat, hogy tekintsék meg a Temze-alagút építését. Az építkezés 1825-ben kezdődött; a kivitelezés ötletgazdája, Sir Marc Isambard Brunel áttörő elgondolásaival kulcsfigurának számított az angol ipari forradalom idején. A Temze-alagúton a megnyitás napján ötvenezer utas sétált végig; az alagút ma a londoni metró része. (Fotó:
Science Society Picture Librar / Europress / Getty)
A Metropolitan District Railway London építése, 1869-ben. Henry Flather fényképei az 1866 és 1870 közti építkezéseket mutatják be; ekkor jött létre a Kensingtont is érintő, Paddington és Blackfriars közti metróvonal. Ekkor még a cut & cover technikával dolgoztak, vagyis az alagutakat nem fúrták, hanem a földbe ásták, majd befedték, és téglákkal borították őket; ez számos fennakadáshoz vezetett a fővárosban. (Fotó:
Science Society Picture Librar / Europress / Getty)
A pénzügyminisztérium kancellárja, William Ewart Gladstone (az első sorban jobbra) mérnökök és igazgatók társaságában látogatást tett a világ első földalatti vonalán, 1862. május 24-én. A Paddington és a City of London közti vonal egy évvel később nyílt meg az utasok előtt. (Fotó:
Hulton Archive / Europress / Getty)
Metróépítés a XIX. század végén. Bayswaternél le kellett rombolni egy épületet, hogy elvezethessék a helyén a kiásott, majd újra betemetett metróalagutat. (Fotó:
Science Society Picture Librar / Europress / Getty)
A Central London Railway alkalmazottjai a Liverpool Street jegyirodájánál, 1912 júliusában. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
Egy londoni metrókocsi belseje. A felvétel 1920 körül készülhetett. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
Épül a jegykezelő a Piccadilly állomásán, 1928 decemberében. (Fotó:
Fox Photos / Europress / Getty)
A brit filmrendező, Anthony Asquith (1902-1968) 1928-ban filmet forgatott a londoni metróról. (Fotó:
Fox Photos / Europress / Getty)
London utcáin szállítják a földalatti vasutat. A kép 1926-ban készült. (Fotó:
Fox Photos / Europress / Getty)
Építőmunkások dolgoznak a Piccadilly Line kibővítésén a Turnpike Lane-nél, 1930-ban. Bár kezdetben a metróalagutakat nem vájták, hanem kiásták és lefedték, ekkoriban már a pajzsos alagútfúrás módszerével dolgoztak. (Fotó:
Fox Photos / Europress / Getty)
A Clapham South-i metróállomás a Northern Line-on. Az 1926-ban átadott épületet Charles Holden tervezte, akinek komoly szerepe volt a brit metró arculatának kialakításában. (Fotó:
Keystone / Europress / Getty)
A brit reklámipar hamar felismerte az új közlekedési eszköz nyújtotta hirdetési lehetőséget: a londoni metró mozgólépcsője mellett is hamar feltűntek a hirdetések. (Fotó:
William Davis / Europress / Getty)
Az Earl's Court Exhibitionnél hat metróvonal találkozik. Az épületet 1937-ben adták át. A metróépítés munkálatai erősen átformálták a város arculatát: sok régi házat lebontottak, a helyükre pedig gyakran új, emblematikus épületeket emeltek. (Fotó:
Harry Shepherd / Europress / Getty)
Várakozó utasok az újonnan épült St. John's Wood állomáson, 1939. november 15-én. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
A munkások leereszkedtek a Baker Streetnél épített alagútba, ahol a Bakerloo metróvonal meghosszabbításán dolgoztak a Baker Street és az Edgware Road között. A felvétel 1937. februárjában készült. (Fotó:
Harry Todd / Europress / Getty)
Férfiak csoportja alszik a londoni metró mozgólépcsőjén, 1940 októberében. Az alagutak légvédelmi bunkerként szolgáltak a második világháborúban. (Fotó:
Davies / Europress / Getty)
A közönség remekül szórakozott az ENSA koncertjén, amit az Aldwych metróállomáson tartottak 1940-ben. Az ENSA-t egy évvel korábban alapították, hogy a második világháborúban szórakoztassák a brit katonákat. (Fotó:
Fox Photos / Europress / Getty)
A londoni metróban is problémát okozott a patkányok irtása, amivel külön munkacsoportot bíztak meg. A fénykép 1950 körül készülhetett. (Fotó:
Topical Press Agency / Europress / Getty)
A londoni metró takarítószemélyzete az Oxford Circus állomás közelében. 1954-es felvétel. (Fotó:
Chris Ware / Europress / Getty)
A londoni metró egy alkalmazottja kávézik, miközben az új, automatizált vonatokat teszteli a Central Line vonalán. Az új szerelvényeket az 1968-ban megnyílt Victoria vonalra tervezték. (Fotó:
Leonard Burt / Europress / Getty)
Egy rendőr az evakuált utasok együttműködését kéri a Moorgate állomáson, ahol korábban baleset történt. A kép 1975. március 11-én készült. (Fotó:
Frank Tewkesbury / Europress / Getty)
A Leyton állomás közelében két szerelvény összeütközött 1984. augusztus 20-án. Az egyik vezető meghalt, huszonöt ember megsérült. (Fotó:
Express / Europress / Getty)
Egy brit politikus, Sir Cyril Smith teszteli az új beléptetőkaput az Euston állomáson. A kép 1989. június 14-én készült. (Fotó:
Peter Macdiarmid / Europress / Getty)
Ingázók várakoznak a londoni metróban 2004. március 26-án. A szakszervezeti dolgozók ezen a napon rendezték az egésznapos sztrájkot, ami megbénította a naponta hárommillió embert szállító londoni metró közlekedését. (Fotó:
Bloomberg / Europress / Getty)
A stratfordi állomás. Az első metróállomások viktoriánus stílusjegyeit a harmincas években az art deco váltotta, míg manapság többnyire a könnyűszerkezetes fém-üveg épületek dominálnak. Az állomáson összesen 17 vágány található, amelyek két szinten is keresztezik egymást. (Fotó:
View Pictures / Europress / Getty)
A maga 74 kilométeres hosszával ez a legnagyobb londoni metróvonal: a szerelvények másfél óra alatt teszik meg a 49 állomást érintő utat. (Fotó:
Barakonyi Szabolcs / Index)
Az itt látható képet a Metropolitan Police készítette 2005. július 9-én. Ez volt az a nap, amikor az al-Kaida terroristái bombát robbantottak a londoni metróban. A támadók három metróvonalon és egy buszon robbantottak a reggeli csúcsforgalom idején. A támadásban 49-en meghaltak hétszázan megsérültek. (Fotó:
Handout / Europress / Getty)
2009. április 1-jén erőszakos zavargások törtek ki London pénzügyi negyedében. A G20 konferencia ellen tiltakozó tüntetőket a rohamrendőrség csak órákkal később tudta feloszlatni. (Fotó:
Ben Stansall / AFP)
Londoni ingázók a reggeli csúcsforgalomban, a 2010 októberében tartott szakszervezeti sztrájk idején. A sztrájkolók a városi tömegközlekedés leépítése és az elbocsátások ellen tiltakoztak. A járatok kimaradása általában több százezer helyi lakost érint; egy 2003-as üzemzavar félmillió ember közlekedését lehetetlenítette el. (Fotó:
Matthew Lloyd / Europress / Getty)
A londoni metró vonalainak összesített hossza a 400 kilométert is meghaladja; az egyes járatokon évente 1,2 milliárdan utaznak összesen. A pekingi és a sanghaji metró után a londoni a leghosszabb a világon, és az utaslétszámot tekintve is csak a párizsi és a moszkvai metró bonyolítanak nagyobb forgalmat. (Fotó:
Jim Watson / AFP)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon