Hallották, hogy David Lynch Ménfőcsanakon forgatott? És látták már a tápiószelei Dolcét és Gabbanát? Tudják, miért ijednek meg egyesek egy hónaljstifttől? És hogy hogyan lett Pintér Sándor ilyen szép? Sok élménnyel szegényebbek lennénk, ha nem szolgáltatná a Police.hu képszerkesztősége nap mint nap a legszürreálisabb képeket az ország minden szegletéről. A valóság sokszor minden művészetet felülmúl, a műfajteremtő rendőrségi helyszínelőfotók idei legjobbjaiból válogattunk.

Velük volt tele a sajtó 2015-ben. Érdekes, új trend alakítja át a hírfotózást: a legtöbbet használt fotók szinte már nem a világ eseményeinek drámai akcióképei, hanem sokkal inkább azoknak a portréi, akik döntései a híreket mozgatják. Összegyűjtöttünk néhány fontos arcot 2015-ből, akikkel legtöbbet találkozhattunk idén.

Gyors és intenzív betegség után elhunyt Lemmy Kilmister, Anglia egyik legnagyobb hatású zenésze. Születésnapját követően diagnosztizálták nála a rákot, aminek következtében 28-án elhunyt. A rock 'n' roll utazó nagykövetének kalandos élete képekben.

Tavaly az év ügynökségi fotósának választott Bulent Killic azzal tűnt ki a rendkívüli híreken dolgozó fotósok sorából, hogy mindig ott volt a világban, ahol történt valami. Megjárta Ukrajnát a forradalom napjaiban, majd az oroszpárti ostrom alá vett keleti régiót, ott volt Szíriában, amikor bombázni kezdték az Iszlám Állam északi városait és Törökországban is az év rendkívüli híreinél. A cím idei győztese, a 31 éves Angelos Tzortinisviszont úgy lett az év legjobb fotóriportere a Time szerint, hogy idén alig hagyta el a görög szigeteket, ahol az év elején még megbízás nélkül kezdett fotózni. A menekülthelyzet legsúlyosabb napjai óta végig a partokon dolgozott, és napról napra dokumentálta csónakokon Görögországba átkelő menekültek érkezését.

Házhoz jött a menekültválság és vele a világsajtó figyelme, de mindenhol máshol is ott voltunk, ahol a hírek történtek: Vlagyimir Putyin a Krím-félsziget tavalyi annektálása után idén ellátogatott Budapestre, de megmutattuk azt is, ahogy Párizst megrázták a terrortámadások, és az Orbán Viktor március 15-i beszéde előtti balhét is. Vonultunk a Pride-on a tolerancia és az M1-esen Bécs felé, Washingtonban vadásztunk a pápára, míg itthon nemcsak a Sziget, hanem a Petőfi-újratemetés és az Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazdasági Napok legjobb pillanatait is megörökítettük. Az év indexes képei, 2015.

Halottak napján, sötétedéskor évek óta mindig egy Nógrád megyei falu domboldali temetőjében vagyok, és mécsest gyújtok egy olyan nagyapa sírján, akit soha nem ismertem. Felsőpetény tavasszal, nyáron és télen is gyönyörű. Tudom, mert néhány havonta visszajárok. Megszólítani az ottani öregeket még nem tudtam összeszedni a bátorságom, pedig boldog lennék, ha találnék valakit, aki még emlékszik a nagyapámra, aki mesélne róla. A rigai fotós, Iveta Vaivode nálam sokkal messzebb jutott. A lettországi Pilcene falucskának valószínűleg nincs sok ideje hátra, a fiatalok évek óta Nyugat-Európába mennek boldogulást keresni. Iveta Vaivode sem járt itt, a nagyanyja szülőfalujában egészen addig, amíg az asszony halála után el nem döntötte, hogy megpróbálja rekonstruálni az emlékeket. Innentől három éven át visszajárt. Az idegen, mégis furcsán ismerős helyiek a bizalmukba fogadták. Meseszerű képeken mutatja meg, amit az eltűnésbe tartó ösvényen talált.

Milord, Himnusz a szerelemhez, Nem bánok semmit sem – sanzonok, amelyeket csak Edith Piaf erőteljes, fájdalmas hangján tudunk elképzelni. A francia sanzon egyik legnagyobb alakja száz éve, 1915. december 19-én született, és nehéz élete ellenére vagy talán éppen azért maradandót alkotott.

Mindig izgalmas, amikor előkerül a padlásról egy régi fotókkal teli bőrönd. Így ismerte meg a világ Vivian Maiert, és ennek köszönhetjük, hogy hétről hétre új kincsekkel bővül a Fortepan archívuma. A 4500 negatívot őrző mexikói bőrönd még erre is rálicitált, a benne lévő fotók zömét ugyanis nem más csinálta, mint az igazi* Robert Capa. Az OSA hozza most Budapestre a spanyol polgárháború újra felfedezett fotóit.

Isadora Kosofsky 14 éves kora óta készít rendszeresen fotókat, mindössze 20 éves volt tavaly, amikor bemutatta legújabb sorozatát, amelyet fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézményeiben készített. Két éven át egy család, egészen pontosan egy fiú testvérpár, Vinny és David történetét fotózta, akik az albuquerque-i fiatalkorúak börtönében töltötték büntetésüket. A fiúkat nem csupán bűnelkövetőkként, hanem olyan fiatalokként és szerető testvérekként ábrázolja, akik történetesen éppen börtönben vannak.

“Csak egyszer élsz, de ha úgy csinálod, ahogy én, akkor az is épp elég” – mondta a huszadik század egyik legnagyobb hatású énekese, Frank Sinatra. Rengeteget piált és csajozott, gyakran viselkedett ellenszenvesen, és állandó dühkitörései is voltak, mégis meghódította az amerikai szórakoztatóipar legnagyobb szépségeit, Ava Gardnertől Lauren Bacallon át egészen Judy Garlandig. Marilyn Monroe azonban végül nem adta be a derekát.

A mai modern, magyarországi lottó 1957. január 17-én született meg, amikor a pénzügyminiszter rendeletében megbízta az Országos Takarékpénztárt a szerencsejáték megszervezésével. Az első húzást 1957. március 7-én tartották. A lottó mellett a totó is divatba jött a második világháború után. Szinte az egész országban töltötték a szelvényeket, melyekkel nemcsak pénzt, hanem autót és lakást is nyerhettek a szerencsések. Ahogy teltek az évek, nőttek a nyeremények, sűrűsödtek a húzások, és új sorsolási technikák is megjelentek. Megmutatjuk, hogy milyen volt a lottózás első 35 éve.

A fotózás olyan, mint a vadászat, az ember járja az utcákat egész nap, amíg csapdába tud csalni egy pillanatot – valahogy így képzelte el az őszinte, a mindennapokat és a pillanatokat mindenféle beállítás nélküli megragadó utcai fotózást Henri Cartier-Bresson, a műfaj egyik megteremtője. És valahogy így telt el az elmúlt egy évben a thai fotós,  Tavepong Pratoomwong minden egyes napja is.

Hermann Ildi képeiből Hátraarc címmel nyílt kiállítás a Mai Manó Házban, a portrék a Saul fia forgatásán készültek. A kiállítás január 3-ig látható, miközben nemsokára kiderül, hogy milyen kategóriákban jelölik a filmet Oscarra. Nagykép.

Palani Mohan fotós hat évig járta Ázsiát, hogy megörökítse az egyre csökkenő egyedszámú ázsiai elefánt sorsát. Ez a faj hajdan egész Kínát benépesítette, ma már azonban szinte csak Indiában és a környező országokban él. Míg az elefántot sok helyen szentként tisztelik, máshol verik és kínozzák, aminek következtében az elefántok sokszor sírnak is. Mohan szerint ebben a turisták is hibásak.

A kurdok a világ egyik legnagyobb állam nélküli nemzete, 25-30 millióan élnek Szíria, Irak, Irán és Törökország határvidékén. Bár muszlim vallásúak, a nők mégis példátlan egyenjogúságot élveznek. Irak összeomlásával és a szíriai polgárháborúval nagy autonóm területeket sikerült kihasítaniuk, és mára bebizonyosodott, marxizmusuk ellenére ők a Nyugat egyetlen igazán megbízható szövetségesei az Iszlám Állam (IS) ellen.

125 éve, 1890. november 22-én született Charles André Joseph Marie de Gaulle, az ötödik Francia Köztársaság első elnöke. A modernkori francia és európai történelem egyik legmeghatározóbb alakja. A II. világháborúban a francia hadsereg tábornoka, a náci Németországgal harcoló Szabad Francia Erők vezetője volt. Bár harcolt a francia demokráciért, titkon mindig monarchista maradt. Szenvedélyesen utálta az amerikaiakat, lenézte a briteket, de tisztelte az oroszokat. Mégis, az egyesült Európa egyik megteremtője volt.

Egy évvel Kerekes Gábor halála után tekinthető meg egy válogatás az Artphoto Galériában a művész Zóna című sorozatából. Kerekes Gábor fotográfus, Balázs Béla-díjas, érdemes művész, aki a Fotóművészet negyedéves pályázatain is több nívódíjat kapott. Karrierjét 1973-ban kezdte segédriporterként a Budapesti Fényképész Szövetkezetnél, majd a Vasipari Kutató Intézet, a Képes 7 és a Képes Európa fotóriportereként, a '90-es évektől pedig szabadúszóként folytatta. 1992 óta a camera obscura különféle módozataitól kezdve a történeti fotóeljárásokon át a polaroidig terjed technikai repertoárja. Eszköztárából – több eljárás ismeretével – mindig azt választotta ki, ami mondanivalójának, a megoldandó feladatnak legjobban megfelelt. Érdeklődése mindinkább a történeti technikák felé fordult (sópapír, kimásolópapír); épített magának egy 30x40 cm-es kamerát. A halála előtti években készült képeia születés, létezés, halál, elmúlás kérdéskörét kutatták.

Képekben gyűjtöttük össze a hétvége legfontosabb mozzanatait. Páratlan hírfotók, amik elsőre talán nem tűnnek különlegesnek, de mégis kiemelkednek a sajtót elárasztó párizsi képek tömegéből, ha egy pillanatra megállunk, és közelről megnézzük őket.

A terrortámadások legfrissebb híreit percről percre követjük továbbra is.

A világ összes táján megemlékeztek a párizsi merényletek áldozataira és együttérzésüket fejezték ki az elhunytak családtagjai számára. Így emlékeztek meg a Föld több országában a franciák elleni legsúlyosabb terrorcselekmény halottjaira.

Szatmári Gergely több alkalommal volt Dél-Koreában, és egy olyan fotóanyaggal tért vissza onnan, ami bemutatja, mennyire menő is Szöul egy magyar fotós szemével. Az épületek, a sült szörnynek kinéző étel, a telefonjaikat nyomogató hipszterek papíron mind témák lehetnének Budapesten is, de a dél-koreai fővárosban minden egy furcsa, idegen hatást kelt.

Dmitrij Markov Instagramja a maga 161 ezer követőjével úgy lett nem csak Oroszország, hanem a világ egyik legjobb Instagramjának kikiáltva, hogy teljes mértékben kerüli a fotóalkalmazás közhelyeit, és olyan fontos társadalmi problémákra hívja fel a figyelmet, amelyekről az emberek inkább elfordítani szokták a fejüket, nem pedig belájkolni. Markov a nyugat-oroszországi Pszkovban és környékén fotózza az életet, a katona apukáikkal boldogan játszó gyerekektől kezdve a napfényben összebújva szunyókáló hajléktalan páron át a fiatalkorú bűnelkövetők birkózóedzéséig. Képeivel megnyerte a Getty Images első Instagram versenyét, 109 ország 1200 indulója közül ő és két másik fotós kapta meg a fejenként 10 ezer dolláros díjat.

 

Japánban is a rák az egyik vezető halálok. A nyugati gyógyászati kezelések mellett a betegek alternatív módszereket is keresnek, hogy újra egészségesek legyenek. A Tamagava-források vizéről és az ott található radioaktív kőzetről is úgy tartják, elősegíti a gyógyulást. Jamagata Cutomu (Tsutomu Yamagata) akkor hallott először a kultikussá váló helyről, amikor apja rákos lett. Ő ugyan nem jutott el oda, de halála után Cutomu felkereste a forrásokat, és megörökítette a gyógyulni vágyók mindennapjait. Cutomu a képsorozatért megkapta az Emaho Alapítvány díját, amely a feltörekvő ázsiai fotósokat jutalmazza.

„

Szerencsés véletlenek sora vagy hónapok gondos tervezése kell a jó természetfotóhoz. Na meg emberfeletti kitartás és alázat, hogy az elemekkel dacolva elérjünk oda, ahonnan a tökéletes kép elkészülhet. Idén 23. alkalommal szervezte meg a magyar természetfotósok legnagyobb seregszemléjét a Naturart. A szövetség pályázatán ismét Máté Bencét választották az év természetfotósának, vele együtt 62 kiváló hazai fotós kapott kiemelést. A nagyképben most az idei pályázat legjobb munkái közül válogattunk.

Az Év Természetfotósa kiállítás november 3-án nyitott a Magyar Természettudományi Múzeumban.

Amikor Kennedy elnök 1961 májusában, pár nappal az USA első űrhajósának visszaérkezése után bejelentette, hogy az ország hamarosan embert küld a Holdra, talán senki nem hitte, hogy alig egy évtized múlva ez nemcsak hogy simán teljesül majd, de az emberek annyira bele is unnak, hogy pár tervezett küldetést már pont az érdektelenség miatt kell majd elhalasztani. Pedig a Hold meghódítása az emberiség egyik legkomolyabb tudományos csúcsteljesítménye, hatásait a mai napig érezzük a mindennapokban is.

Hogy a NASA vajon miért pont idén szeptemberben döntött úgy, hogy felteszi azt a 14 ezer darabos, nagy felbontású képből álló gyűjteményt a netre, amelyben az összes Apollo-fotó szerepel, érdekes kérdés. A tudománytörténeti jelentőségű képsoroknak ma már sokkal inkább szentimentális jelentőségük van, mintsem űrkutatási fontosságuk. De ez az előbbi is kiváló nyomásgyakorlás lehet a Mars-missziót és úgy általában az űr meghódítását egyre kevésbé fontosnak tartó és folyamatos költségcsökkentésekkel nyirbáló kormányzattal szemben. Az űr ott van, csak fel kell fedezni, és ha ez ötven évvel ezelőtt már egyszer összejött, akkor ne mondja senki, hogy van bármi, amit lehetetlen elérni némi akarattal és persze rengeteg pénzzel.

A hatodik alkalommal kihirdetett Prix Pictet-díj idei témája nehezen megfogható magyarul. A Disorder egyaránt jelez zűrzavart, káoszt és a szokott dolgok rendjének hiányát. A pályázat finalistái közé válogatott 12 fotós mind sajátos oldalról közelítik meg a káoszt: van köztük az elmúlt évet meghatározó ukrán konfliktus minden mozzanatát dokumentáló fotóriporter, a nemzetközi embercsempészet kulcsfiguráit portrézó dokumentarista fotós, és vázák robbantott rajzainak megkonstruálásával foglalkozó fottóművész is. Két-két képben mutattjuk most be a világ egyik legrangosabb fotós elismerésére esélyes fotósok munkáit. A győztest november 15-én hirdetik közülük.