Miután az utolsó nagy magyar igazmondó a tolnai nyugdíjas szocialisták körében kifejtette, hogy Kádár János pártfőtitkár szociáldemokrata volt – ilyeténképpen partnere és harcostársa Nagy Imrének –, azonnal azon kezdtünk morfondírozni, mely híres szociáldemokraták szociáldemokratizmusára derülhet fény a közeljövőben.

Az Önök szavazatai alapján máris kiderült, sem Kádár János, sem pedig Nagy Imre nem volt eléggé szociáldemokrata. A döntéshozatal még zajlik, és nem is marad abba soha, de kétséges, hogy ők ketten ebben az életben behozhatnák az éllovasokat. Magának Horn Gyulának sincs erre sansza – őt még Petrasovits Anna is leteperte –, és a modern, európai értelemben vett Gyurcsány Ferenc is alig volt képes felkapaszkodni a dobogóra. A második helyre Rákosi Mátyás futott be, míg a győztes nem más, mint Valaki Más. Ami egyrészt azt bizonyíthatja, hogy a szociáldemokrata arcképcsarnok újradizájnolása akadozik, másrészt azt, hogy nekünk nem sikerült a jelöltek közé applikálnunk az arra legérdemesebbeket.

Olvasóink ebben is segítettek, leveleikben további szociáldemokratákat neveztek meg. A paletta festői. Többszörös említéssel szerepel a névsorban Marosán György és Biszku Béla – aki, úgymond, a Matulának is hajlandó volt nyilatkozni –, nem maradhatott ki Aczél György és Farkasházy Tivadar, Gerő Ernő és Kuncze Gábor, Apró Antal és Orbán Viktor. Önök mindezeken túl felsorolták a történelem legganébb diktátorainak jelentős részét – Adolf Hitlertől Joszif Sztálinig –, továbbá megemlítettek két olyan embert is, akik bizonyára tényleg szociáldemokratának tekintendők. Az egyik Kéthly Anna, a másik Vitányi Iván.

A legszociáldemokratább szociáldemokrata mindazonáltal – idézzük – "Turku (van még egy csomó átirata), aki már Vörös Erikkel áthajózott az Újvilágba, lázadt a despoták uralma ellen, és a szociáldemokrata eszmék pillérein nyugvó államot kívánt létrehozni a távoli Vinlandban".