Gyurcsány nélkül nagyobb esélye van a koalíciónak

Volt némi zavar a lemondónyilatkozata körül. Egy nap alatt több verzió is elhangzott arról, hogy aláírta vagy nem írta alá, leadta, nem adta le. Hogyan történt pontosan?

Egy ilyen szituációban, amikor ekkora izgalom van a koalíció körül, mindenféle hírek megjelennek, így ez a történet is érdekes dimenzióba került. Rögtön az első pillanattól világossá tettem, hogy április 30-án lemondok miniszteri posztromról. A miniszteri mandátumomat az SZDSZ-től kaptam, természetes dolog, hogyha a párt úgy dönt, hogy kivonja a minisztereit a kormányból, akkor én ehhez tartom magam. Ezt kívánja a meggyőződésem és a politikai tisztesség egyaránt.

A probléma ezzel kapcsolatban az volt, hogy technikai vita alakult ki. Bár világossá tettem, hogy a döntéshez tartom magam, ugyanakkor nem vagyok hajlandó olyan papírt kiadni a kezemből, amellyel mások visszaélhetnek. Amint kiderült, hogy ezeket az iratokat az SZDSZ páncélszekrényben fogják őrizni, az enyém is azonnal odakerült.

Azt nyilatkozta az Estében és a Heti Válaszban, hogy ön szerint még van esély arra, hogy maradjon valamiféle együttműködés a szocialista párttal.

Válságos helyzetekben óránként változik minden, a mondatoknak önmagukon túlmutató jelentésük van, sokszor olyanoknak is, amelyeknek valójában nincs jelentőségük, ilyenkor mindig keverednek az információk. A Heti Válasznak a hétvégén adtam interjút, akkor még egészen más helyzet volt, ma már a dolgok bőven túlhaladták azt az állapotot.

Akkor is azt fogalmaztam meg, ami egyébként az alapállásom ebben az ügyben, hogy felelős politikusként kell viselkednünk. Megbízatást kaptunk a választóinktól, ennek megfelelően kell végeznünk a dolgunkat, de hogy a koalíció mekkora eséllyel fog megmaradni, azt természetesen ma már nagyon csekélynek látom, nem úgy, ahogy három vagy öt nappal ezelőtt gondoltam.

A kibontakozás útja szerintem egyértelmű. Most a szocialista pártnál van a labda, az ő kezükben van a döntés. Választási lehetőségeink világosak: koalíciós kormányzás, kisebbségi kormányzás vagy előrehozott választások.

A koalíció fenntartására ma már nem maradt sok lehetőség, itt a döntés a miniszterelnök kezében van. Ha ő azt mondja, hogy az ország érdekében hajlandó arra, hogy feláll, akkor a koalíció nagyobb eséllyel tartható fenn. Tudom, hogy ez nagyon nehéz döntés az ő részéről, és tudom, hogy egyáltalán nem könnyű a helyzete.

Itt most a főszerep a miniszterelnöké. Neki kell eldöntenie, hogy a koalíciót fenn akarja-e tartani, vagy sem, a döntés joga az ővé. Ha azt mondja, hogy nem, akkor végig kell gondolni, hogy mi következik ebből, hiszen lehet, hogy kisebbségi kormányzás lesz. Sokáig el lehet kormányozni kisebbségben, hónapokig, akár évekig.

Nekem az a meggyőződésem, hogy az ország érdekeit ez nem szolgálja. Kisebbségben egy kormánynak folyamatosan olyan engedményeket kell tennie, amelyek felőrlik tartalékait, és nem tud következetes politikát végigvinni. Ez sem az országnak, sem a koalíciós pártoknak nem érdekük.

Lehet, hogy előrehozott választások lesznek, azt pedig el kell döntenünk, hogy akarjuk-e. Ha nem akarjuk az előrehozott választásokat, ha nem akarjuk a kisebbségi kormányzást, hiszen mindkettőnek óriási rizikói vannak, akkor felelős politikusként kell cselekednünk.

Ebben az ügyben az SZDSZ határozott és egységes. Ilyenkor mindenki szeretne fantáziálni, hogy milyen megosztottság van az SZDSZ-ben. Vannak természetesen komoly vitáink, de ebben a kérdésben az SZDSZ-nek egységes az álláspontja. Amennyiben most nem tudjuk megoldani ezt a problémát, akkor az SZDSZ ki fog lépni a koalícióból.

Eddig azt kommunikálták, hogy nem személyi kérdésekről van szó, most mégis úgy tűnik, a miniszterelnök személye az akadály a koalíció megmaradása előtt.

Természetesen nem pusztán személyi kérdésekről van szó. Az alapkérdés a kormányzással kapcsolatban régóta ismert: a magyar politika legnagyobb problémája a hitelvesztés, ami a koalíciós pártokra is áll. Ma az MSZP és az SZDSZ is jelentős mértékben hitelvesztett pártoknak számítanak, így a koalíciós kormány is hitelvesztett kormány.

Ezen csak alapvető változtatással lehet segíteni. Változtatnunk kell a programunkon, a politikánkon, a politizálás tartalmán, stílusán és a személyeken is. A jelenlegi helyzetben elképzelhetetlen, hogy ugyanazok képviseljenek egy új politikát.

Tehát a két dolog összekapcsolódik, nem egyszerűen személyi kérdésekről van szó. Az országnak nem arra van szüksége, hogy egy helyben álljon, hanem hogy valóban előremenjen, hogy bátor döntések szülessenek. Ez csak úgy fog menni, ha együtt kezeljük a személyi változásokat a tartalmi változásokkal.

Ez vonatkozik az SZDSZ-re is?

Mindannyiunknak fel kell tennünk ezt a kérdést. Mindenkinek. Nem lehet, hogy mi csak másoknak osztogatunk tanácsokat.

Kit tart alkalmas miniszterelnök-jelöltnek?

Eszem ágában sincs erről a kérdésről fantáziálni. Szerintem annál rosszabb nincs, mint amikor az ember kívülről próbálja egy másik pártnak megmondani a biztosat. Borzasztóan sajnálom ezt a helyzetet, hiszen a miniszterelnököt tehetséges embernek tartom. Ha a koalíció vissza akarja nyerni a politikai hitelét, nincs más út, személyekben és politikában is változtatni kell. Hangsúlyoznám, hogy ez áll mindkét koalíciós pártra.

Miért lenne jó, ha megmaradna a koalíció?

Az országnak elsősorban ez az érdeke, mert egy előrehozott választás elég jelentős felfordulást jelentene, a kisebbségi kormányzás, ahogy azt elmondtam, szintén nem szolgálja az ország érdekét, sőt meggyőzödésem szerint minden tekintetben ellentétes vele. Aki ma az előrehozott választás mellett érvel, az azt mondja, hogy kétharmados Fidesz-győzelem legyen. Én ezt nem akarom. Azt a populista politikát, amit ma a Fidesz képvisel, egy kétharmados győzelem esetében veszélyesnek tartom az országra nézve.

Az a politikai hitvallásom, hogy jó kapcsolatra kell törekedni az ellenzéki pártok és kormánypártok között. Megjegyzem, a saját tevékenységemmel is ezt tartottam szem előtt, erre építettem a politikámat. Elfogadhatatlannak tartom, hogy Magyarországon állandóan hitviták zajlanak, hogy az egyik oldal állandóan azt gondolja a másikról, hogy ideiglenesen vannak szabadlábon, és valójában le kellene őket csukni.

Ez tarthatatlan állapot, ebből ki kell lépni, politikusként nem vagyok hajlandó ebben részt venni, mert felháborító. Ehhez nemcsak nekünk kell változtatnunk, hanem az ellenzéknek is.

Mikor és miről beszélt utoljára Gyurcsány Ferenccel?

A kormányülésen beszéltünk. Megkérdezte például az SZDSZ-es minisztereket, hogy beadják-e a lemondásukat. Természetesen mondtam, hogy igen. Egyébként büszkén vállalom a miniszteri teljesítményemet. Sikeres és hiteles minisztere voltam a kormánynak, és ez teljesítmény az idő próbáját is ki fogja állni.

Ezt megelőzően? Például mikor miniszterként egyeztetett vele?

Jó kapcsolatban vagyok vele, és nagyon sajnálom ezt az egész történetet. Gyurcsány Ferenc képességével kiemelkedik a szocialista pártból és a magyar baloldalból. Tragikus, hogy annak a történetnek lett foglya, amellyel szemben fel akart lépni. Arról beszélt, hogy őszinte és hiteles politizálást akar elindítani, egészen mást, mint ami előtte volt. Végül ő lett a szimbóluma a kormány hitelvesztésének. Bármilyen fájdalmas is, ezzel szembe kell nézni. Szerintem a miniszterelnök van olyan komoly államférfi, hogy fel tudja mérni ennek a jelentőségét.

Igaz, hogy úgy megromlott a viszonya Kóka Jánossal, hogy nem beszélnek egymással?

Nem, ez egyáltalán nem igaz. Természetesen beszélünk egymással, bár komoly politikai vitáink vannak. Jó néhány kérdésben mást képviselünk, de nem fogom hagyni, hogy egy ilyen kritikus helyzetben bármilyen módon próbálják kívülről megosztani az SZDSZ-t. Vitáink voltak és lesznek is még, de ez most egy olyan ügy, amelyet az SZDSZ-nek a lehető legnagyobb egységben kell végigvinnie. Idáig is igyekeztünk megvalósítani ezt az egységet. Biztos, hogy én ezután is ezen leszek.

Horn Gábor azt mondta egy nyilvános beszélgetésen, hogy a legnagyobb veszélynek az SZDSZ kettészakadását érzi, és azért fog küzdeni, hogy ez ne következzen be. Ön szerint is reális ez a kockázat?

Én is ezért küzdök. Egy hitelét visszanyert koalíció lehet a legjobb megoldás, amely programjában és személyekben is megváltozott. Nyilvánvaló, hogy az SZDSZ-ben is változásoknak kell következniük, de ez egy következő történet.

Legitimnek tartja az első küldöttgyűlést, ahova ugyanazokat a küldötteket delegálják, akiket a tavalyi tisztújításra is?

Az SZDSZ-nek bölcsen kell viszonyulnia ehhez a helyzethez. Ma már nyilvánvaló, hogy tartani kell egy küldöttgyűlést, mert a tavalyi küldöttgyűlés körül szabálytalanságok derültek ki. Az, hogy ez két menetben lesz, és lesz egy előzetes küldöttgyűlés, ami régi küldöttekkel lesz, és ennek kell döntenie a koalícióról, ez szerintem egy olyan kényszerhelyzet, amit tudomásul kell vennie az SZDSZ-nek. Nem tudjuk ilyen gyorsan megoldani, hogy új küldötteket állítsunk.

Mit gondol arról, hogy Kuncze Gábor és Magyar Bálint is deklarálták, hogy hibázott, mikor nem állt ki egyértelműen és határozottan a regnáló SZDSZ-vezetés mellett, és nem mondta azt, hogy 2009-ig ez a vezetés szent és sérthetetlen?

Tévednek. Mindent megtettem, amit meg lehetett tenni, és ezért nekem inkább köszönet jár, mint kritika. Rögtön az első hírek után, elsőként az SZDSZ-es politikusok közül, elmondtam a nyilvánosság előtt, hogy nincs legitimációs válság az SZDSZ-ben. Azért nincs, mert egy évvel ezelőtt minden támogatómtól azt kértem, álljunk ki a megválasztott pártelnök mellett, és segítsük a munkáját. Nem lehet egy év után ezeket a kérdéseket felvetni, ezt mindenhol elmondtam.

Nem rajtam múlt, hogy a történet továbbgyűrűzött, és ma már tudjuk, hogy több ügyről van szó. A becsületünknek, tisztességünknek tartozunk azzal, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba, de természetesen az SZDSZ politikáját is mérlegre kell tennünk.

Vannak olyanok a pártban, akik azt mondják, hogy már megkezdődött az elnöki kampány. Észrevette? Vagy már el is kezdte a kampányolást?

Semmiféle kampányt nem kezdtem el, sokkal súlyosabbnak tartom az ország helyzetét, mintsem hogy az elnöki kampánnyal foglalkozzam. Megjegyzem, mindenféle hangok azért vannak, például hogy végtelenségig ragaszkodom a miniszteri bársonyszékemhez. Ilyen stílusú megjegyzéseket már egy évvel ezelőtt is hallottam. Szeretném egyszer és mindenkorra világossá tenni: én innen bármikor hajlandó vagyok felállni.

A kérdés az, kiállítunk-e magunkról egy olyan bizonyítványt, hogy képtelenek vagyunk kormányozni ezt az országot, vagy összeszedjük magunkat, és azt mondjuk, hogy erre kaptunk felhatalmazást, és megpróbálunk ennek tisztességgel megfelelni.

A párttagok között milyen a támogatottsága annak a politikának, amit az SZDSZ jelenleg folytat? Mire számít az országos tanács hétvégi ülésén, illetve a küldöttgyűlésen?

Amiről beszélünk, a koalícióban maradás, illetve kilépés, ezek a párt vezető testületeinek a javaslatai, a döntést pedig a küldöttgyűlésnek kell meghoznia. Szerintem az SZDSZ tagsága a pártvezetés javaslatát fogja elfogadni.