Gyenesei: Tényleg hibáztam

Ritkán frissül a blogja. Miért?

Ennek három oka van. Egyrészt én nem diktálom, illetve nem másokkal íratom, és nekem most a szabad időből jut a legkevesebb. A másik: a Somogyi Hírlap online változatánál hetente egyszer én is blogolok, az enyém a csütörtök. És a harmadik: blogot csak őszintén érdemes írni. A naponta írt blog pedig szükségtelenül jelentene nagyobb támadási felületet. Amúgy a felmérések szerint az öt „új” miniszter közül a legismertebb vagyok, és a közvélemény-kutatók szerint az elfogadottsági listán a kormánypárti és ellenzéki politikusok között a középmezőnybe tartozom. Ebben minden bizonnyal szerepe van a blogomnak és a honlapomnak is. Azért ez nem rossz hat hónap alatt.

És miért nem lehet kommentezni a bejegyzéseket?

Ezen még nem gondolkodtam, de végül is nem lenne akadálya. Hasznos lehet visszajelzéseket kapni. A többsége korrekt és megalapozott. Nem zavar az sem, ha néhányan közönséges stílusban írnak. Sajnos erkölcsileg elkorcsosult világban élünk. Tudom, hogy többnyire sérült lelkivilágú emberek azok, akik abban élik ki magukat, hogy minél jobban bántsák a másikat, különösen, ha az politikus. Mint a focimeccs, ami egy galamblelkű emberből is kihozhatja a vadállatot. Egyébként az olimpián néhány versenyző kevésbé sikeres szereplése mögött az is meghúzódhatott, hogy gátlástalanul üzengettek a versenyzőknek. Egyik-másik sportolónak nagyon durva üzenetek jöttek, és ez meglátszott a másnapi eredményükön. Nem tanították meg őket, hogyan kezeljék ezeket a helyzeteket.

A lánya, Gyenesei Leila öttusázó is kapott durva üzeneteket?

Tudomásom szerint nem. Amúgy őt inkább megkeményítik a nehézségek.

És a plakátügyet nem tartja szerencsétlennek? Akármennyire szép is a lánya, mégiscsak a miniszter az apukája, és az ő felügyelete alá tartozó ágazat óriásposzterén szerepelt…

Előzetesen nem is tudtam róla. Valójában egyetlen tűzfalon, egyetlen molinóról volt szó. A Magyar Turizmus Zrt. a vizek évét sportolókkal reklámozta. Tavasszal fiúkkal, ősszel lányokkal. Megkeresték a műugrót, a kajakost, a vízilabdázót és az öttusázót. Az öttusázó, aki a Blikk szavazatai alapján a legcsinosabb olimpikon, speciel az én lányom volt. Felkérték a fotózásra. Természetesen elvállalta, de pénzt ezért nem kaptak. Leila huszonkét éves felnőtt nő, saját maga döntött. És jól. Azért mert az édesapja miniszter, miért kellett volna nemet mondania. A közelmúltban megkereste őt a Playboy is, amire udvariasan, de határozottan nemet mondott. Döntését azzal indokolta, hogy bármennyire is diszkrét egy ilyen fotózás, húsz év múlva is elővehetik. Nem válna előnyére, ha mondjuk politikusi vagy diplomáciai pályára kerülne.

És a Siposhegyi-ügyben nem érzi úgy, hogy hibázott?

Ott valószínűleg hibáztam.

Miben?

Túlértékeltem a magyar valóságot. Nem gondoltam, hogy tizennyolc évvel a rendszerváltás után ma Magyarországon bárki szerint is egy miniszternek van arra hatása, hogy egy színház milyen előadást tűzzön műsorra. De semmiféle nyomást nem gyakoroltam.

Igen, de nyomásgyakorlásként lehet értékelni, hogy az önkormányzati miniszter vidéki színházigazgatóknak ír ajánlást.

Nem színházi direktoroknak, hanem huszonhárom város polgármesterének. Ezt a politikai ellenfelek nagyították fel. Vannak olyan politikusok, akik azzal foglalkoznak, hogy bolhából elefántot gyártsanak. Tudom, nagyon keskeny mezsgyén mozog egy ilyen tartalmú levél. Ebben az esetben csak azt írtam, hogy létezik egy előadás, ami érdekes, és amit akár egy nyári fesztivál műsorára is tűzhetnek. A szerző pedig tehetséges ember. Azért az valamit jelez, hogy a huszonhárom polgármesterből egyetlen egy sem nehezményezte a levelet, sőt többen írásban is megköszönték.

De úgy tudom, hogy önök barátok, ugye?

Nevezhetem Pétert barátnak vagy régi jó ismerősnek, a lényeg, hogy ő tisztel engem mint politikust, én pedig nagyra értékelem őt mint művészt. Egyébként azt vallom, hogy inkább jó cselekedetért támadjanak mint gonoszságokért.

Na, ez az. Ha én lennék ma miniszter, akkor kerülném, hogy akármilyen ártalmatlan ajánlást is írjak egy barátomért.

Erről beszéltem a bloggal kapcsolatban. Vannak élethelyzetek, amelyeket másképp értékelek, mint a nagy átlag. Ezek után ugye érthető, hogy nem akarok naponta beleszaladni felesleges magyarázkodásba.

És volt még egy harmadik ügy: az önkormányzati rendezvények listájának bekérése. Ebben az ügyben is másképp járna el?

Hát, ha valamin mosolyogni lehet, akkor ezen akár nevetni is. Az elmúlt két hét alatt például nyolc megye tizenhét településén jelentem meg. Sokkal több helyre hívnak, ezért óhatatlanul súlyoznom kell. Ha egyszer valamit elvállalok, akkor nem mondom le, mert másnap kapok egy fontosabbat. Ha csak azzal tudok segíteni, hogy ott vagyok, és megosztom másokkal a gondolataimat, akkor már tettem valamit. Nem kértem mást, mint hogy lehetőség szerint jelezzék egy hónappal előre az adott megye legfontosabb önkormányzati eseményeit.

Akkor ez a lista megszületett?

Amikor tudatosan kiforgatták a szándékomat azt mondtam, tekintse mindenki tárgytalannak a kérésemet. Akinek viszont fontos, hogy ott legyek, az lehetőleg egy hónappal előre jelezze az eseményt.

Ezeket az ügyeket Gyurcsány Ferenc felrótta önnek?

Bölcsen a helyükön kezeli az ilyen eseteket, miután őt magát okkal, ok nélkül ennél sokkal durvább támadások érik. Ember nincs, aki ezt úgy viselné, mint ő. Ez igen sok energiát von el. Egészen különleges adottság kell ahhoz, hogy állja a sarat. Pár mondatot váltottunk a három téma egyikéről – bár meg nem mondom melyikről –, de egyáltalán nem vont felelősségre.

Került-e olyan döntéshelyzetbe az előző interjú óta, hogy a kabala piros sport alsóját kelljen felvennie? Tudja, amelyikben lefényképezték független országgyűlési képviselővé választásakor.

Talán a miniszteri eskütételemen viseltem, de ebben sem vagyok már biztos. Nem veszem fel minden szíre-szóra. Megvan a tisztelete.

A Somogyért Egyesületben mit szóltak ahhoz, hogy csatlakozott az MSZP-s kormányhoz?

Sok időm nem volt a döntésre. Péntek délutántól vasárnap estig gondolkozhattam. Szombat délutánra a Somogyért Egyesület teljes elnökségét és a frakció valamennyi tagját összehívtam. Alaposan átrágtuk, megvitattuk a kihívást. Egyetértésükkel vállaltam el. Mivel még nem volt biztos a feladat, azt mondták: csak akkor vállaljam el, ha miniszteri tisztet kapok, és csak akkor, ha az az önkormányzatokhoz kapcsolódik. Ez volt az életem eddig. Ehhez értek. Ebben tudok a legtöbbet segíteni.

Nem érzi-e szavazatvásárlásnak a miniszteri kinevezését?

Akik ismernek, tudják, hogy a kormány és a kormányfő iránti lojalitásom nem azonos a politikai elveim, az ideológiai elkötelezettségem, a civilségem és a független képviselői státusom feladásával. Inkább fordítva: ezeket az értékeket viszem be a kormányba.

2007-ben nyilatkozta, hogy a független képviselőnek van a legnagyobb mozgástere a parlamentben, a többieket köti a frakciófegyelem. Miniszterként is megőrizte ezt a mozgásteret? Szembemenne a kormánnyal egy szavazáson?

A kormány iránti elkötelezettségre az esküm is köt. De lehetne olyan kérdés, amiben nem vállalnék közösséget. Ilyen lenne, ha a hitemmel ellentétesen kellene döntenem. Ha ez a helyzet állna elő, akkor inkább tisztességgel kérném felmentésemet.

Tavaly azt nyilatkozta, hogy nagyon meglepte, hogy a parlamentben a képviselők csak szavazógépek.

Így van.

De hát most egy hasonló szerepre kényszerült.

Miután tagja vagyok egy csapatnak elképzelhetetlen, hogy csapattagként nem lövöm be a gólt, ha helyzetbe kerülök.

Érzi esetleges beáldozásának veszélyét, ha az SZDSZ újrakezdené a koalíciót?

Erről én nem gondolkodom. Ez a kérdés egy végtelenül leegyszerűsített logika, aminek felvetődése az SZDSZ törekvéseit látva ma nem életszerű.

Kíván-e a 2010-es országgyűlési választáson egyéni körzetben indulni?

Még nem döntöttem el.

Ha igen, milyen színekben? Lehet-e újra hiteles független jelölt?

Nem függetlenként, hanem a Somogyért Egyesület jelöltjeként, az MDF támogatásával indultam. Két év múlva is a Somogyért Egyesület jelöltjeként indulhatok, és ezért senki sem szólhat meg. Egy politológusi elemzés szerint akár elindulhatok a Somogyért Egyesület és az MDF közös jelöltjeként is, hiszen támogatóim voltak, de elindulhatok a Somogyért Egyesület és az MSZP közös jelöltjeként is, hiszen az MSZP-kormány tagja vagyok. De az is lehet, hogy kívülről nézem majd azt a versenyt.

Van-e rá esély, hogy a minisztérium megkapja az áhított Önkormányzati, Sport és Turisztikai Minisztérium nevet?

Esély van rá, de ma nem ez a legfontosabb. Ha nyugodtabb lenne a körülöttünk lévő világ, akkor szívesen napirendre tűznénk, de ezt most senki sem igényli.

Rendez-e Budapest olimpiát 2020-ban?

A válság előtt kevésbé bíztam benne, mint éppen most. Minden váratlan helyzet kibillenti a normál, földhöz ragadt gondolkodást. A kényszer rávihet minket arra, hogy megkeressük akár a nem túl nagy eséllyel kecsegtető alternatívákat is. Nem maga az olimpia az érdekes, hanem az oda vezető út, amikor egy egész országnak kell egységesebben gondolkodnia, építkeznie és átalakulnia kívül-belül.

Mi lett a vége annak az ügynek, hogy az 5-8. helyen végzett paralimpikonok csak a 8. helyezettnek járó pénzt kapták meg?

Nem tudtuk egyértelműen eldönteni, hogy lehet-e valaki nyert mérkőzés nélkül ötödik. Hogy ne legyen belőle végeláthatatlan vita, a dokumentumok ismeretében úgy döntöttünk, hogy kapják meg az ötödik helyezettnek járó elismerést.

És nem gondolja úgy, hogy hibázott, amikor két kézzel szórta a jutalmakat az olimpia után? Egyéni győztesnek járó jutalmat kaptak a férfi vízilabdázók vagy a harmadik helyen végzett kenupáros tagjai. Ezt a gyakorlatot az olimpiai bajnok Vajda Attila nehezményezte is.

Egyáltalán nem bántam meg a döntésemet, és úgy gondolom, nem akkor kellett volna megtenni, amikor a korrekciót javasoltam, hanem amikor az eredeti elképzelés megszületett. Eleve így kellett volna a javadalmazási rendszert kialakítani. Egyébként nekem abba még nem volt beleszólásom. Meg merem kockáztatni, hogy egy csapatarany akár értékesebb is lehet, mint egy egyéni, mert az tízegynéhány ember együttes munkájának eredménye. És tessék megnézni, mennyi szurkolója van egy csapatnak, és mennyi egy egyéni versenyzőnek.

Van-e valamilyen elképzelése arról, hogy a hagyományos magyar sportágak mellett olyanokat is felkaroljon a sportvezetés, amelyek érdeklik a világot?

A nagyobb tömegeket megmozgató sportágak pénzbevétele, szponzori támogatása is lényegesen több, mint a kisebb népszerűségnek örvendőké.

Jó, de kellene némi lökést adni ezeknek a sportágaknak. Több nyugati ország állami programot dolgozott ki a kerékpározás, az atlétika, a labdarúgás vagy a kosárlabda fejlesztésére. Nálunk ilyenről nem hallani.

Nem az állam pénzügyi támogatásán múlik, hogy eredményes e egy sportág. Korszerű, erős sportegészségügy nélkül például ma már nincs világszínvonalú élsport. Most éppen ezen a programon dolgozunk.

A pénzzel nincs gond, de mintha a koncepció hiányozna. Nem elég, hogy egy szövetség kap százmillió forintot, ha hiányzik a koncepció vagy a szakértelem.

Ezt a célt szolgálja a Heraklész és a Sport XXI program, ami a versenysport utánpótlását jelentő rendszereket segíti. Az utánpótlás nevelésére egyébként jövőre harminc százalékkal több pénzt biztosítunk. Ennek elköltésére Európa legkorszerűbb utánpótlás-nevelési koncepciójával rendelkezünk, no és ott van a Sportstratégia is.

És mi a garancia arra, hogy jó kezekben vannak a fiatal sportolóink? Nem vagyok benne biztos, hogy például az atlétikai edzőinknél jó kezekben van egy váratlanul felbukkanó tehetség, mivel ebben a sportágban nemigen vannak eredményeink.

Egy sportág eredményessége sok száz tényező összhatásának a produktuma. Természetesen kulcsszerepet játszanak az edzők. Hogy van-e elegendő jó edző, azt nem az államon kell számon kérni. Az az adott sportág erején, vonzerején, belső kiválasztási rendszerén múlik.

Jó, de akkor miért adunk pénzt olyan sportágra, amelyiknek nincsenek eredményei, csak nyeli a pénzt?

No, ebben sok igazság van. De a pénzt se tekintsük mindenhatónak. Nem hiszem, hogy önnek vagy nekem tudnának annyi pénzt ígérni, amiért mondjuk jövő ilyenkorra átugornánk a két métert.

Mi lesz a Puskás-stadion sorsa? Tervpályázatok folyamatosan születnek, Gyurcsány Ferenc évekkel ezelőtt 2008-ra ígérte az új Puskás-stadiont, közben az MLSZ előállt a Fehér úti stadion ötletével. Úgy tűnik, semmi koncepció sincs.

A Puskás-stadion rekonstrukciójára a nyáron elkészült egy terv. A felújítása negyven-ötvenmilliárd forintba kerülne. És ez csak a stadion. Egyes szakértői vélemények szerint egy új építmény sem kerülne többe. Egészen más a funkciója egy atlétikai versenyek lebonyolítására is alkalmas hatvanezres stadionnak, mint a 10-15 milliárdba kerülő harmincezres labdarúgó-arénának. Utóbbi működtetése, fenntartása, kihasználhatósága jóval kedvezőbb. A Puskás-stadion felújítását a következő négy évben kellene előkészíteni, és ez évente négyszázmillióba kerülne. Majd több mint tíz éven keresztül évi 5,5-7,5 milliárdot kellene visszafizetni a befektetőknek. Miután erre nincs költségvetési forrás, a kézenfekvő megoldás a labdarúgó-aréna lenne, ami mellé építenénk egy munkacsarnokot is. Ezt egyébként terveink szerint jövőre a labdarúgó-stadiontól függetlenül is felépítjük a Fehér úton.

És a pesti csapatok egy részét be lehetne terelni a Fehér úti stadionba? Régebben voltak hasonló elképzelések, de ez a szurkolók ellenállásába ütközött.

Most mondok egy friss hírt. Ma reggel (november 21., péntek) született ez az ötlet. Minden héten van egy nap, amikor hajnaltól fél 10-ig fogadok olyanokat, akiknek igazán fontos, hogy beszéljenek velem. Ma 4 óra 45 perckor kezdtük a napot. Így járt nálam Markovits László, a Vasas elnöke, aki felvetette, hogy az arénát akár a Fáy utcában is fel lehetne építeni közös tehervállalással.

Na, akkor a Vasason kívül végképp nem játszanák ott a pesti csapatok a hazai meccseiket…

Ha a Vasas azt mondja, hogy a költségek egy részét átvállalja, akkor mindenki jól járna. A Vasasnak fél pénzen lenne egy nagyon korszerű stadionja, a magyar labdarúgásnak szintén fél pénzen egy olyan arénája, amilyen sehol az országban máshol nincs. Az építkezés tavasszal elkezdődhetne, és a számítások szerint 2010 tavaszán át lehetne adni.

2010. tavasz… Ó, éppen akkor lesznek a választások.

Választás vagy nem, az ebből a szempontból teljesen mindegy. Én amúgy sem választási ciklusokban gondolkodom.

Jó, és a Puskás-stadionnal közben mi lenne?

Ha nincs pénz a felújításra, akkor sokkal tisztességesebb, hogy nem vágunk bele egy kilátástalan, véget nem érő költekezésbe. Természetesen az állagmegóvásról és hasznosításról gondoskodni kell.

Melyik az a terület a minisztériumában, amit a válságköltségvetés leginkább érint, és amit leginkább sajnál?

A turizmus, bár említhetném az önkormányzatokat is. Kevés nálam boldogabb miniszter volt egy hónappal ezelőtt. Valamennyi terület, amelyik a minisztériumhoz tartozik, 2009-ben az átlagnál nagyobb támogatásra számíthatott. A turizmus esetében az első változathoz képest tizenkét százalékról kellett lemondani. A turizmusmarketingre, az országimázs javítására fordított összeget azonban nem csökkenthetjük. A vendégek száma nem eshet vissza. A mostani elképzelés szerint a régiós rendezvényekre, attrakciók finanszírozására felhasználható források szűkülnek be. Ha a marketingben visszafogjuk magunkat, az hosszú távon hathat negatívan.

Egyre több település kerül csődközeli helyzetbe. A minisztérium ilyenkor kényszerpályán van, és azokat az önkormányzatokat is megmenti, amelyek saját hibájukból adósodnak el?

Konkrét példát mondok. Van egy 364 lelkes település, amelyet főállású polgármester vezet, és az idősek otthonában tíz szépkorúval nyolc gondozó foglalkozik. Ebben az évben már 5,2 millió forint többlettámogatást kértek és kaptak. A végtelenségig ezt így nem lehet csinálni.

Ilyenkor mi van? A szőnyeg szélére állítja a polgármestert?

Szó sincs róla, már csak azért sem, mert nincs hierarchikus alá-fölé rendeltség.

De mégiscsak a minisztériumhoz fordulnak, ha baj van.

Ilyenkor bevonom a szakembereket, akik megpróbálnak segíteni ezeknek a településeknek. Az önkormányzatoknál amúgy sem csődről, hanem adósságrendezésről beszélünk, amelynek vannak fokozatai, amikor az állam beavatkozik. Magyarországon 3175 települési és 19 megyei önkormányzat működik. Közülük ma 260-270 van veszélyeztetett helyzetben. Ez nem magas arány. Az elmúlt tizenkét évben Magyarországon csődközelbe mindössze huszonhét önkormányzat került.

Nincs túl sok önkormányzat Magyarországon?

De, igen. Természetesen, ha egy szász fő körüli lélekszámú település attól érzi jól magát, hogy saját döntéshozó képviselő testülete van, akkor az autonómia örömét senki sem veheti el tőlük. Ez egyébként sem költséges, hiszen ezek a polgármesterek néhány tízezer forintos tiszteletdíjért dolgoznak. Amin spórolni lehet, az a hivatalok száma. Példának okáért 127 olyan település van, amelyik ezer lakos alatti, és mégis önálló hivatalt tart fenn. Ez azért luxus.

Egykori megyei tanácselnökként, megyei közgyűlés elnökként mennyire lenne elkötelezett egy regionális átalakításban? Miniszteri meghallgatásán azt mondta, hogy a regionális és a megyerendszer megfér egymás mellett. A kívülálló azt gondolja, hogy ez csak arra jó, hogy a megye mellett legyen még egy kádertemető.

Ez ma a legvitatottabb. Két olyan eleme van a magyar önkormányzati rendszernek, amelyikbe sok a tartalék, és még több a feszültség: az egyik a megyék és a régiók, a másik a főváros és a huszonhárom kerületi önkormányzat. Budapestnek összesen hatszázhatvan önkormányzati képviselője van. A hatszor akkora New Yorkban ötvenegy városatya is elégséges. Egy „picivel” gazdagabb város, egy „kicsivel” bonyolultabb feladat, és tizedannyi képviselő. A régió pedig nem méret kérdése. Most hét régió van, de ezek nem önkormányzati régiók. Gyenge megye helyett gyenge régiót létrehozni pedig ostobaság lenne. Ahhoz, hogy erős régiót hozzunk létre, politikai konszenzusra van szükség. Végső soron a kormányzatnak kellene részben lebontania saját magát. Olyan hatalmi konstellációt viszont nehéz elképzelni, amelyik úgy hoz létre erős középszintet, hogy közben saját magát megcsonkítja. Pedig arra lenne szükség.

Miniszterjelölti meghallgatásán azt mondta, hogy tervei szerint egy asztalhoz ültetné az érintett politikusokat, és nyakkendő nélkül, egy üveg balatoni bor mellett egy kockás papírra összeírhatnák, melyek azok az ügyek, amelyekben össze tudnak fogni. Ez megvalósult?

Eddig még nem, de nem tettem le róla. Valójában rajtam múlik. Mindegyik parlamenti frakcióban van számos olyan politikus, akik ismerik az önkormányzatok világát. Szívesen hívnám meg őket, és ők szívesen jönnének. Hasznos lenne az együttlét, és jól is éreznénk magunkat.