Gyurcsány ellenzéki vezérnek készül

Kedden nosztalgiaülést tartanak a hajdani partnerek: az SZDSZ és az MSZP vezetői összeülnek, akárcsak a régi koalíciós időkben. Csak most nem belülről szapulják egymást, hanem kívülről. Mert a deklarált cél ugyan az új együttműködés kialakítása, a feszültségek azonban előre kódolhatók. Ugyanis a két pártelnök, Gyurcsány Ferenc és Fodor Gábor már vasárnap összeült négyszemközt, és a szocialisták első embere felrajzolta a pályát, amitől szabad demokrata beszélgetőpartnere nem volt túl boldog.

Gyurcsány nem kertelt, bejelentette, hogy az SZDSZ úgy kalkuláljon: 2010-ig ő a kormány ura, és az MSZP élén is ő áll. (Utóbbi kitétel persze azt jelenti, hogy Gyurcsány szerint újra őt emeli pajzsra a 2009 elején esedékes kongresszus.) Illetve több forrásból származó információink szerint azt is világossá tette, hogy boldogan együttműködik ő a liberálisokkal bármilyen formában (szélsőséges esetben még a régi koalíció újjáélesztése is megeshet), de csak akkor, ha ő marad a miniszterelnök.

Fodor, aki nyilatkozatai alapján már régóta mentesítené Gyurcsánytól a kormányt, ettől a kijelentéstől persze nem volt túl boldog, annál is kevésbé, mivel úgy látszott, hogy a miniszterelnök adott esetben hajlandó venni a kalapját. Emlékeztetőül: Gyurcsány korábban többször kijelentette, hogy ha az SZDSZ tisztújítása után a szocialisták és a szabad demokraták vezetése képes gründolni egy mindkét fél számára elfogadható programot, akkor az ő személye nem lesz gátja semminek.

Azóta azonban nagyot fordult a világ, a jelek szerint a miniszterelnök arra játszik, hogy kitöltse ezt a ciklust, majd ellenzéki vezérként vágjon neki a következő négy évnek. Legalábbis ez tűnik ki a kormányszerkezet átalakítása óta zajló folyamatokból. A kabinet struktúrájának megforgatása nyilvánvalóan kényszer volt, de remek startkőnek is bizonyult a párt erőviszonyainak átmozgatásához, hogy a szocialisták tisztújító kongresszusa másodszor is Gyurcsányt válassza pártelnöknek.

Felül nem szeretik, alul jól áll

Pedig a miniszterelnök szénája, legalábbis a vezetői szinteken, nem áll túl jól. Egy nem reprezentatív, két tucat főre korlátozódó felmérés szerint az elnökség 80 százaléka és a frakció kétharmada megszabadulna tőle. Hasonló az arány a megyék és a nagyobb városok elnökei között is. Aztán ahogy csökken a sarzsi, úgy javul a miniszterelnök kedveltsége, és a tagság mélyén valószínűleg Gyurcsány javára billen a mérleg.

Az más kérdés, hogy sok szocialista szerint, ha az MSZP vezetői rétegei egy markáns vidékjáró kampányba kezdenének, meg lehetne fordítani a tagság hangulatát. De a szocialista főnökök egyelőre - pont azért, mert nem tudják bemérni Gyurcsány támogatottságát a talpasok között - ódzkodnak nyomás alá helyezni a kormányfőt. Ráadásul külső segítségre sem számíthatnak, hiszen az SZDSZ-ben fennálló kettős hatalom miatt hiába egyeznének meg Fodorral, a liberálisok elnöke nem tudja garantálni, hogy a szabad demokraták egyöntetűen betartanak egy alkut. (Az más kérdés, hogy a helyzet változhat, Fodornak záros határidőn belül vagy kompromisszummal, vagy erőből le kell tennie Kókát a frakció éléről.)

Hátországot épít

Azt még Gyurcsány bírálói is kénytelenek elismerni, hogy ügyesen játszik, és él túl hónapról hónapra. Első lépésként a kormány átalakításánál - az előző gyakorlattal szemben - nem egyértelműen erős embereket ültetett a bársonyszékekbe, hanem gyakorlatilag erős megyéket. Értsd: nagy tagsággal rendelkező, a kongresszusba sok küldöttet delegáló megyék támogatását próbálja megszerezni, amelyek közül három-négy is biztosítja a többséget, vagy rosszabb esetben olyan erős kisebbséget alkot, amit nem lehet megkerülni.

A második menetben Gyurcsány kemény hatalmi koncentrációt hozott össze, gyakorlatilag egy kézbe vonta - a sajátjába - a párt pénzügyeit és szervezeteinek működtetését. Mindezt úgy, hogy már az egyik területért sem választott vezető felel. Mivel Puch László, a korábbi pártpénztárnok az infrastrukturális tárca államtitkára lett, pártvélemények szerint Gyurcsány dönti el, melyik területi szervezetet stafírozza ki, és melyiket hagyja sorvadni. (Persze, emlékeztetnek a szocialisták, Puch helyét átvette az MSZP volt főkönyvelője, de szerintük ez leginkább formalitás, hisz a kongresszus csak jövőre szüntetheti meg a pénztárnoki posztot alapszabály-módosítással.)

A stabilitás látszata

És ha már a szervezeteknél tartott Gyurcsány, Lamperth Mónikát tette meg főfelügyelőjükké. (A volt szociális és munkaügyi miniszter hivatalos címe: az elnöki kabinet vezetője.) Márpedig Lamperth politikai sorsa most már Gyurcsánytól függ, így attól tartanak, semmi akadálya sem lesz, ha a pártelnökért kevésbé lelkesedő szervezeteket - például tagsághiányra, fals beléptetésekre, működésképtelenségre hivatkozva - összevonják lojálisabb társaságokkal, vagy szélsőséges esetben feloszlatják őket.

Volt Gyurcsánynak még egy stabilizáló lépése: megfuttatta Bajnai Gordont, mint az egyetlen olyan lehetséges miniszterelnök-jelöltet, akit a piacok hajlandók lennének elfogadni. Bátran tehette, hiszen tudván tudta, hogy a frakció és a párt szemében Bajnai nagyobb mumus, mint ő. Látszatra viszont tartotta a szavát: ha váltani kell, ő hajlandó átadni a stafétabotot.

A közelmúltban pedig elkezdett megágyazni az ellenzéki lét elfogadtatásának. Többször beszélt arról, hogy szinte egyetlen kormány sem maradt állva két ciklus után, különösen akkor, ha a kabineten kívüli világgazdasági tényezők kedvezőtlenül alakultak. Most, ugye, például az olajárak szabadultak el.