Konfuciusz és a gazdák

Egy órával később azonban már az alkalomnak megfelelően komolyodik a helyzet. Magyar zászlók zubognak felfelé a metró mozgólépcsőjén, és erdőt képeznek a tér sarkán.

A tudósító maga sem érti, hogyan érhette el azt a szenvtelen lelkiállapotot, amely kellemetlenül objektívvá teszi világlátását. Nem semmi, motyogná elgyötörten, de abban a pillanatban a felhők alól felszakadozik a napfény és halkulni kezd a felvonulók fogcsikorgatásának idegtépő háttérzaja.

Az országházi territórium sarkába ékelődött erőgéposzlop környékén téblábolok. "Ez a gép is a bank tulajdona" - áll az egyik traktorra erősített lapon. Ez kissé megnyugtat.

Stresszoldó tüntetés

A tér parkos szélén híg sarat tapod a tömeg. Egy városinak tűnő néni tart itt befelé óvatosan. "Itt is permeteznek, itt is méreg van" - fogalmaz.

Már csak percek vannak hátra a főműsorig. Se vidék, se gazdaellenes nem vagyok, de a zene amit adnak, szar. A magyar Enya "sej"-jel kezdődő és egy izléstelenül hajlított "nííí"-be torkolló álarchaikus dalocskáját szerencsére maradéktalanul kimossa emlékezetemből a Himnusz.

Beszéd, vízió, festészet

A beszédeknél ezúttal mellőzik a fősodor politikusokat, nehogy pártpolitikai üggyé váljon a tüntetés. Ángyán József, a gödöllői Szent István Egyetem professzora, Náray-Szabó Gábor, a Professzorok Batthyány Körének vezetője, Tamás Károly, az FVM volt közigazgatási államtitkára, és Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) elnöke beszélnek, retorikai teljesítményük és hatásuk elfogadható, mondhatni egészen jó.

Van ugyan egy kis bolsevikozás, hazaárulózás, sőt szűk érdekcsoportozás is, de mindez ténylegesen elhanyagolhatónak mutatkozik, mivel az állva elalvás megakadályozására szolgál. A demonstrációnak valóban van egy apolitikus, gazdaista jellege. A beszédek igazán érdekes részei a komoly elmélyült gondolatok: például a Dél-Amerika-vízió, amelyben egy Budapestet körülölelő bádogvárosba költöznek az elszegényedett földművesek. Vagy az önmagába omló költői kép, amely szerint van az ország, és van Budapest, amely az ország szíve, és Budapestet teljesen körülveszi az ország...

A verőfényen kollégája jóvoltából citromos teát szopogató tudósítóhoz váratlanul a nap legmegrázóbb szavai szólnak a hangfalakból. Egy Konfuciusz nevű kínai filozófus szerint két tisztességes munka van a világon: a földművelés és a festészet.

Összeroppanva nézi feljegyzéseiben, hogy milyen élelmiszerekről hallott addig a résztvevőktől ("Elönt mindent az import és a csalás"): kínai hagyma, brazil csirke, marokkói paprika.

Az élet egy kedves forgatag

Az Országház-erőgéposzlop-Nagy Imre szobor tengely külső végén egy magas kocsinál forralt bor és perec kapható. Egy bohókás szakállas fickó meregeti az illatos folyadékot és míg a háttérben a tömeg a miniszterelnök nevének említésére azt skandálja, hogy mondjon le!, ő azt rikkantja, hogy majd felrobbantják az egészet az arabok, és kacag egy jót. A következő pillanatban valaki egy egyéves forma afrikai származású gyereket helyez a pultra, aki kötött sapkája alól hatalmas barna szemekkel, megszeppenve bámul a nevetgélő figurára. "Jaj, de aranyos!" - kiáltja a pereces olvadó hangon - "Néger? De aranyos..."