Kis csalással Amerika legyőzi Irakot

Kétszázötvenmillió dolláros költségvetés, tizenháromezer katona és számtalan komputer - a "Millenniumi Kihívás" hadgyakorlat kellékei. A gyakorlat - amelyen a Gladiátor című film technikáját felhasználva sokszorozták meg a katonák számát - egy meg nem nevezett közel-keleti ország elleni amerikai invázió főpróbája volt - írja a Guardian című brit napilap. A hadsereg agytrösztje két évig dolgozott a hadműveleti terveken, nem csoda, hogy győzelemre számítottak.

A diktátor győzelemre készült

Nem számoltak azonban az emberi tényezővel. Hiába bízták ugyanis az őrült diktátor szerepét a 64 éves vietnami veteránra, Paul Van Ripper altábornagy a győzelemre hajtott. "Szabad játék volt, azaz mindkét fél célja a végső győzelem megszerzése volt" - mesélte az altábornagy a Guardiannek. Várakozásai szerint az amerikaiak a védelmi minisztérium új doktrínájának szellemében "megelőző csapásra", váratlan támadásra készültek. "Azt gondoltam, miért ne támadhatnék én elsőként" - mondta Van Ripper.

Öngyilkos merényletekkel a flotta ellen

Az altábornagy nem rendelkezett hadiflottával, csak komputer generálta rohamcsónakjai, halászbárkái és kisrepülőgépei voltak. Ezeket a virtuális Perzsa-öböl partjainál folyamatos mozgásban tartotta, majd az Egyesült Államok hadiflottájának megjelenésekor támadást rendelt el. A parancsot nem lehallgatható rádióüzenetként továbbította, hanem kódolva, a minareteken keresztül, mintegy az imádságra hívó ének részeként adta át csapatainak. Felsorakozó motorcsónakjai és kisrepülői al-Kaida stílusú öngyilkos támadások sorát hajtották végre az amerikai csapatok ellen.

Az eredmény az amerikaiak szempontjából katasztrofális volt. Az iraki diktátort játszó Van Ripper pillanatokon belül elsüllyesztette az Egyesült Államok haditengerészetének egyetlen térségben tartózkodó repülőgép-anyahajóját és két helikopterszállítóját. Összességében tizenhat hajó, fedélzetén tengerészgyalogosok ezreivel esett a váratlan támadás áldozatául. Az amerikai hadsereg irányítói ekkor időt kértek. "Ez nem történhet meg, mondták" - idézte fel a történteket Van Ripper a lapnak.

Arrébb vinné a légvédelmét egy kicsit?

Hogy elkerüljék a legdrágább és legnagyobb hadgyakorlat csúfos befejezését, az amerikai hadvezetés rövid gondolkodás után csapatai és elsüllyedt hajó "feltámasztása" mellett döntött. Emellett elkezdtek beleszólni Van Ripper csapatmozgásainak irányításába is. Közölték vele például, hogy a jövőben kizárólag mobiltelefonon és rádión kommunikálhat, hogy lehallgathassák terveit. "Tiltakoztam, motorbiciklis futárokat és a már bevált minareteket akartam használni, de megtiltották. Semmi olyat nem engedtek, ami a nyugatiaknak szokatlan volt" - mondta az altábornagy a Guardiannek.

Ez sem volt azonban elég az hadsereg vezetésének. Megkérték a vietnami veteránt, hogy kapcsolja ki légvédelmét országa egy részén, mert momentán arrafelé támadnának. Később felszólították, hogy hagyjon el egy védett partszakaszt, mert ott a tengerészgyalogság készül partraszállásra. Van Ripper egy idő után megunta a csalássorozatot, és sértődötten félrevonult, így a "Millenniumi Kihívás" a várva várt amerikai győzelemmel érhetett véget.

Ha már úgyis ott voltak

A Pentagon meg sem próbálta cáfolni Van Ripper beszámolóját. Ehelyett gazdaságossági magyarázatokkal álltak elő. "Megölték a csapatainkat az első napon, akkor most ácsorogjanak ott feleslegesen, vagy kapjanak egy újabb lehetőséget a gyakorlatra?" - tette fel a kérdést újságíróknak Peter Pace tábornok, a vezérkari főnökök egyesített tanácsának helyettes vezetője. Ezzel elméletileg Van Ripper is egyetértene, amennyiben egy minden elemében kidolgozott és kipróbált hadművelet begyakorlásáról lett volna szó. Azonban a "Millenniumi Kihívás" célja nem a hadművelet elemeinek betanítása, hanem az elmélet gyakorlati kipróbálása volt.

Kisrepülőkkel a flottalégvédelem ellen? Bár védtelen toronyházak ellen már bizonyított, a kamikazerepülőgép sem ellenállhatatlan csodafegyver. A szimulációról szóló tudósítás nem tér ki arra, hogyan hatolhatnak át a meg nem nevezett arab ország kisrepülői egy amerikai flottacsoport légvédelmén. Egy kísérettel együtt közlekedő repülőgép-hordozó meglehetősen kemény dió annak, aki el akarja süllyeszteni akár a víz alól, akár a levegőből. A hajót kísérő rombolók, illetve a többi egységről üzemelő tengeralattjáró-vadász helikopterek és repülőgépek felelnek a víz alatti fenyegetés felderítéséért és elhárításáért, míg a hajókra telepített légvédelem elvileg képes nagy számú - a kisrepülőgépeknél sokkal gyorsabban közeledő - rakéta vagy robotrepülőgép leküzdésére is. A flottacsoport légvédelme többrétegű. A hajótól legtávolabbi célokat a fedélzetről felszálló vadászrepülők semmisítik meg akár több száz kilométerre a hordozótól. A közelebbi ellenséges repülőeszközöket a hordozón és az azt kísérő hajókon elhelyezett Sea Sparrow légvédelmi rakéták küzdhetik le; ezek csaknem 100 kilométerről is befoghatják a célt, és mintegy 60 kilométeren belül megsemmisíthetik. A rakétavédelmet kijátszó veszélyforrásokat - ezek jellemzően maguk is kisméretű rakéták - a 20 mm-es Phalanx gépágyúk veszik kezelésbe. Ezt a légvédelmet kell megúsznia annak a pilótának, aki be szeretne csapódni egy amerikai repülőgép-hordozóba. Ha ez sikerül, akkor már csak gyorsan meg kell keresnie azt a pontot, amelyet eltalálva a néhány tonnás kisrepülő képes lehet elsüllyeszteni a 60-100 ezer tonnás monstrumot. CVN-65 USS Enterprise repülőgép-hordozó CVN-70 Carl Vinson repülőgép-hordozó CV-63 Kitty Hawk repülőgép-hordozó