Atombomba katalógusból, garanciával

Húsz éve működhetett zavartalanul Abdul Kadír Hán pakisztáni atomtudós nukleáris fegyvereket, illetve az előállításukhoz szükséges eszközöket terjesztő hálózata. Hán és bűntársai szabályos brosúrákban, a tudós fényképével díszített katalógusokban hirdették termékeiket.

Lopott tervekből építkezett

A történet 1974-ben, az első indiai kísérleti atomrobbantás után kezdődött. "Ha kell füvön és faleveleken élünk, ha kell éhezünk, de akkor is szerzünk egy atombombát" - jelentette ki Zulfikar Ali Bhutto, Pakisztán akkori kormányfője. Országa nem engedhette meg, hogy legnagyobb riválisa lekörözze a fegyverkezésben. A miniszterelnök egy fiatal fémipari mérnököt, a Hollandiában dolgozó Kadír Hánt bízta meg a feladattal.

Hán a hollandiai Urenco (Urándúsító Vállalat) munkatársa volt. A holland hírszerzés adatai szerint 1976-ban ellopta az urándúsító centrifugák tervrajzait és hazamenekült. Hán azonban ennél jóval többet tett. Kihasználva európai kapcsolatrendszerét és az Unreco adatbázisát, több tucat, az atomfegyverkezéshez is felhasználható eszközt gyártó cég listájával tért vissza Pakisztánba.

Örömmel fogadták a pénzes vevőt

Az atomfegyverpiac már korábban is létezett, igazi pezsgést mégis Hán vitt az üzletbe. "Mindenki tudta, hogy új, pénzzel kitömött vevő érkezett, aki mindenre ráteszi a kezét, ami egy atombomba előállításához kellhet" - nyilatkozta a New York Timesnak egy, a nyomozásban részt vevő vezető pakisztáni tisztviselő. Hán kitöltetlen csekket és szabad kezet kapott országa vezetőitől az atomprogram kivitelezéséhez. A bizalmat kihasználva hamar saját atomfegyverkereskedő-hálózatot építet ki.

Hán már 1976-ban kiépítette urándúsító üzemét Pakisztánban. A korai sikerek után a remek üzleti érzékkel megáldott tudós - Hán feladatának érezte minden muzulmán ország atomhatalommá tételét - nagyszabású üzletbe kezdett. Az országa atomprogramjához szükséges eszközök felülrendelésével kezdte, a fölöslegre hamar talált vevőt - első körben Iránt.

Iránt átverte

Husszein túl gyanakvó volt Kadír Hán Irán, Észak-Korea és Líbia mellett természetesen Iraknak is felajánlotta szolgálatait. Az atomtudós a kilencvenes évek közepén kereste meg az atombombaprogramja feltámasztásán dolgozó diktatúrát ajánlatával. Szaddám és környezete azonban a Hán fényképével díszített, folyamatos műszaki segítséget és teljes körű ellátást ígérő katalógus láttán amerikai hírszerzési trükkre gyanakodott, és nem kötött üzletet a tudóssal.

Az üzletet 1987-ben kötötték meg, Hán évi harminc atombomba előállításához elegendő uránt dúsító centrifugát adott el a síita rezsimnek. Mint kiderült, a Pakisztánban már lehasznált P-1 kódnevű centrifugákat adta el, ám az amerikai hírszerzés adatai szerint "Irán nem volt túl boldog, amikor rájött, hogy használt árut kapott".

Az üzlet azonban megalapozta Hán újabb vállalkozását. Az ambíciózus atomtudós a közvetítői szerepnél többre vágyott, saját hálózatot épített ki. A kilencvenes években jelentkező Líbiát már lebeszélte az elavultnak számító P-1-es centrifugáról, helyette saját fejlesztésű P-2-eseit ajánlotta vételre. A fegyverkereskedő hálózatot eddigre már Hán tartotta kézben.

Lebukás Líbiában

A líbiai megrendelést egy olajozottan működő gépezet teljesítette. Hán régi barátai segítségével Malajziában üzemet hozott létre, ahol az Európából exportált alapanyagokból Hán terveit felhasználva legyártották a P-2-esek alkatrészeit. Az úgynevezett kettős felhasználású árut - az atomfegyvergyártáshoz használt eszközök polgári célokat is szolgálnak, ezt a kiskaput használták ki Hán európai partnerei a pakisztáni atomprogram megteremtésekor - szétszerelve konténerekbe csomagolták, ahonnan Dubaiba, a nemzetközi atomfegyver-kereskedelem nem hivatalos központjába szállították. Itt egy brit tulajdonú közvetítőcég, a Gulf Technological Industries (GTI) vette át az árut, amit egy német hajózási vállalat, a BBC Chartering and Logistic BBC China nevű konténerhajójára pakoltak át és Líbiába indítottak.

Az amerikaiak eddigre azonban már felfigyeltek a hálózatra. Titkosügynökeik beszivárogtak a centrifugákat gyártó Scomi Precision Engineering (SCOPE) malajziai üzemébe, a gyárat kémműholdakkal is megfigyelték. Pontosan lekövették az alkatrészek útját Dubaiig, majd a Földközi-tengeren haladó BBC Chinát Nápolyba térítették el.

Senki sem ismer senkit

A német szállítócég természetesen tagadta, hogy bármit is tudott volna a szállítmányról. Annyit azonban készségesen beismertek, hogy a szolgáltatást a GTI rendelte meg tőlük. A GTI vezetője, Peter Griffin már a hetvenes években is kapcsolatban állt Kadír Hánnal. "Mindent Pakisztánba küldtem, amit csak lehetett" - vallott korai kapcsolatukról a New York Timesnak Griffin. Ezt állítása szerint a brit hatóságok tudtával és beleegyezésével tette. A Times értesülései szerint több, az urándúsításhoz használt eszközöket gyártó európai vállalat is cinkosan visszaélt a műszerek kettős felhasználási lehetőségével. Bár köztudott volt, hogy Pakisztán atomprogramot folytat, "jóhiszeműen" ennek ellenkezőjét feltételezték.

Griffin a Guardiannak nyilatkozva már jelentékteleníteni próbálta Hánhoz fűződő viszonyát. Bár a New York Times több forrása szerint is rendszeres megbeszéléseket folytatott a pakisztáni atomtudóssal a malajziai gyár kiépítéséről, a brit napilapnak nyilatkozva csak annyit ismert el, hogy egyszer találkoztak. Tizennyolc éve, véletlenül, egy esküvőn. Azt is tagadta, hogy cége rendelte volna meg a SCOPE-tól az uráncentrifugákat. Még azt is tagadni próbálta, hogy a szállítást cége rendelte volna.

Az amerikai titkosszolgálatok három évtized alatt leplezték le a világ legkiterjedtebb atomfegyverkereskedő-hálózatát. Hiába találták meg azonban a főbűnöst, Abdul Kadír Hánnak volt még egy zseniális húzása. A pakisztáni atombomba atyjaként nemzeti hősnek számít, zokogó önvallomása így természetesen meghozta neki a várt elnöki kegyelmet. Igaz, ebben szerepe lehet annak is, hogy üzleteit több, a neve elhallgatását kérő amerikai és pakisztáni titkosszolgálati forrás szerint is kizárólag az államfő, Pervez Musarraf tudtával és beleegyezésével végezhette.

Cégek hálójában A líbiai atombiznisz lebonyolítására egyszerű céghálót hozott létre Abdul Kadír Hán. Az atomtudós és két legfőbb üzlettársa, a Sri Lanka-i származású, de Dubaiban lakó Bukari Sayed Abu Tahír és Peter Griffin 2001 februárjában kereste meg a Scomi Group Berhard céget, hogy hozzon létre üzemet Malajziában. A feladatra céget hoztak létre Scomi Precision Engineering néven. 2001 decemberében, a szerződések aláírása után negyven munkással gyárat alapítottak, ahol Hán tervei alapján elkezdték az urándősító centrifugák termelését. A gyárban Tahír egyik megbízottja felügyelte a munkákat. A cég megrendelője hivatalosan Griffin Gulf Technological Industries nevű vállalkozása volt. Mind Griffin, mind a SCOPE tagadja, hogy bármit is tudtak volna a termékről. A SCOPE ellen nyomozást indítottak a maláj hatóságok, de nem találtak illegális tevékenységre utaló jeleket. Igaz, ennek oka az is lehet, hogy a céglegfőbb részvényese Abdullah Badavi a maláj miniszterelnök fia.