A szerb csoda titka: gyorsan lelépni

Egész Szerbiát lázba hozta, hogy a férfi és a női egyes döntője mellett a vegyes párosban is érdekeltek voltak a múlt heti Australian Openen, az eseményt el is nevezték Serbian Opennek az újságok. Ilyen bravúrra eddig kevés ország volt képes: az Egyesült Államok mellett a németeknek, spanyoloknak jött össze.

A férfiaknál Novak Djokovics a világelső Federer legyőzése után a döntőben is nyert, Ana Ivanovics ugyan veszített, de a második helyre lépett előre a világranglistán. Vegyes párosban Zimonjics lett a legjobb. (Ő a felsorolásban az egyetlen, aki Szerbiában készül.)

Hogy mi lehet a szerb teniszezők áttörésének hátterében? Ezt a kérdést tettük fel elsőként a Vajdasági Magyar Szó szerkesztőjének, Csordás Árpádnak, aki az újságnál jó húsz évvel ezelőtt együtt dolgozott Szeles Károllyal, Mónika édesapjával, és egy időben csak neki nyilatkozott a magyar klasszis.

"Nincsenek rejtett összefüggései az előretörésnek, mindannyian nagyon kemény munkát végeztek el zokszó nélkül, szerényen, alázattal, de persze tehetségesek is valamennyien. És persze szerencsések. No meg időben hagyták el az országot" - kezdte Csordás.

Elmondta, hogy Novak Djokovics szüleinek pizzériája volt egy Koszovó melletti síparadicsomban, a négyéves Novak pedig a közeli szállodákban fogott először ütőt a kezébe. Innentől mesebeli a történet.

"Látta ezt egy teniszedzőnő, rögtön meglátta a benne szunnyadó tehetséget, tanítani kezdte, utána pedig, ahogy fejlődött, érezte, az ő képességei már nem lesznek elegek ahhoz, hogy kihozza belőle a maximumot, ezért felvette a kapcsolatot Niki Piliccsel, aki tizenhárom évesen vette át a felkészítését. Vele még előbb lépett, és a szlovák Marian Vajdával is tökéletesen megtalálja az összhangot" - tette hozzá Csordás.

Djokovics büszkén képviseli hazája színeit, de nem kérte ki magának hisztérikusan, amikor horvátnak nevezték montreali győzelme után. Bár arról biztosan nem tudtak a verseny szervezői, hogy anyai ágon horvát származású. "A kettő ugyanaz" - viccelődött.

Csordás szerint az exjugoszláv sikerek egyik kulcsa Niki Pilics. Ő egyengette Goran Ivanisevics karrierjét is, aki szabad kártyával indulva nyerte meg élete egyetlen Grand Slam-trófeáját Wimbledonban.

Úgy véli, ha a teniszről beszélünk, a régi Jugoszlávia nem bomlott fel, a különféle országokba szakadt szakemberek segítik egymást és tanítványaikat. A játékosként párizsi döntőig jutó, de a wimbledoni bojkottjáról is ismert Pilics amellett, hogy horvát származású, és volt a horvát Davis Kupa-csapat kapitánya, egy éve a szerbeket vezeti.

Pilics Taróczy Balázs barátja, pár éve ő tervelte ki, hogy a hullámvölgyben lévő Ivanisevics a magyar klasszis segítségével állhat lábra.

"Tőle hallottam először Djokovicsról, és mivel tudom, hogy rettenetesen jó szeme van, azonnal kiszúrja a tehetségeket, figyelni kezdtem rá. Pár éve láttam is Szolnokon, amikor a tornasorozat szervezője voltam, és az ifjú Novak megnyerte a versenyt, Kis Sebőt szoros harmadik szettben verte" - idézte fel emlékeit Taróczy.

Úgy emlékszik, sikere után is roppant szerényen nyilatkozott, de minden szavából érezhető volt az alázat és az elszántság. Hogy nemcsak verbálisan gondolja, hogy a világ legjobbja akar lenni, hanem tenni is akar érte.

"Azt a csibészséget, játékosságot, ami pár éve jellemezte, megtartotta, talán ebben különbözik leginkább társaitól. Lenyűgöző volt, mennyire képes koncentrálni a második adogatásoknál, amikor bajba kerül. Nemcsak nem adja fel a labdát, hanem váratlanul nyerőt üt."

Taróczy szerint már évekkel ezelőtt is látszott rajta, hogy jó képességű alapvonal-játékos, és kiválóan röptézik is. A szlovák Vajdával kitűnő a viszonya, a határtalan önbizalmat alighanem tőle kapja, és a fanatizmusát is megtartotta, ebben Pilics mindig a segítségére van.

"Leginkább a szerencsés csillagállásnak köszönhető, hogy a szerbek mindkét vonalon nagyon erősek. A németeknek is volt ilyen korszakuk, Graffal, Beckerrel, aztán azóta komoly klasszisuk nincs. Bajnokokat nem lehet nevelni, azok születnek" - összegzett Taróczy.

Csordás Árpád még egy fontos tényezőre mutatott rá. "Nagyon jó alapképzést tudnak nyújtani az itteni szakemberek, a szerbek utolsó vérig küzdő mentalitása közismert, és a labdaérzékük is átlag feletti. Ám hogy egyszerre van jó férfi és női játékosuk is, abban semmi összefüggés nincs, mert Ivanovics egy svájci szponzornak köszönhetően jutott egyre feljebb. A tőkeerős úr azt mondta, van annyi kockázati pénze, nem sajnál 200 ezer eurót arra, hogy segítse, ha bejön a számítása, akkor visszaadja a versenyző."

Bejött, csak a melbourne-i döntővel félmillió dollárt kaszált Ana. Ivanovics úgy gondolja, a legjobb három szerb teniszező csak közvetve van hatással egymásra, hiszen három különböző országban fejlődtek, de egymás sikerei pluszmotivációt jelentettek, húzták egymást, nem akartak lemaradni. "Nagy inspirációt jelentette, ha azt hallottam, hogy a velem egyidős Jankovics megnyert egy tornát, rögtön azért dolgoztam, hogy én is elmondhassam ezt magamról."

A ranglistán negyedik Jelena Jankovics választotta a legtipikusabb és a már sokak által kipróbált utat - Szeles Mónika is ezen járt -, tehetős szülei segítségével Amerikába ment, Nick Bolettieri iskolájában pallérozódott. Rendszerint jelenleg is az Egyesült Államokban végzi a felkészülését, ha kisebb sérüléssel bajlódik, akkor is ott kezelteti magát.