Az olimpiai éremfaló beindult, hullnak a doppingolók

Kiábrándító, de ma már egyetlen olimpia végeredményét sem tekinthetjük véglegesnek, különösen nem valósnak, hiába fejeződik be a Játékok. Az éremtáblázatokat akár tíz évvel később is át lehet írni.

A korszakos csalók persze megússzák, de aki nem tudja belőni előre, mennyit fejlődik a doppingelemzés tudománya, az menthetetlenül elbukja érmét. A Magyar Antidopping Csoport vezetőjének, Tiszeker Ágnesnek a mondása egyre inkább bebizonyosodik: meghallgathatjuk a győztesnek szóló himnuszt, de pezsgőt bontva ünnepelni csak tíz év múlva szabad.

Azért ennyi idő múlva, mert a jelenlegi szabályok szerint a levett doppingmintákat tíz évig kell tárolni, és ha szükséges, újravizsgálni. Ezt meg is teszik.

A 2015 végén kirobbant orosz doppingbotrány már sejtetni engedte, hogy a londoni olimpián sok olyan atléta indulhatott, akiket tiltott szerekkel pumpáltak fel. A NOB ezért is döntött úgy, hogy még a riói olimpia előtt újravizsgálja azoknak a mintáját, akik nyáron is potenciális olimpiai indulóknak számítottak. A kört később másokra is kiterjesztették, így két hullámban már 1243 mintát elemeztek újra.

Mehettek is a kukába a korabeli jegyzőkönyvek, és megkezdődhetett az érmek eljuttatása a jogos tulajdonosokhoz, ami, mint később látni fogjuk, nem is olyan egyszerű. Jó mélyre kellett ásni az eredménylistában.

Forgassa el mobilját a következő infografikához!

Első hullám:

• Peking: 454 minta, 30 pozitív eset, 12 ország, 6 sportág
• London: 265 minta, 23 pozitív eset, 6 ország, 5 sportág

Második hullám:

• Peking: 386 minta, 30 pozitív eset, 8 ország, 4 sportág
• London: 138 minta, 15 pozitív eset, 9 ország, 2 sportág

A fenti adatokból látszik, hogy összesen 98 minta lett pozitív, de egyelőre nem minden érintett eredményét törölték (vannak olyanok, akik kétszer is megbuktak), mert az csak fellebbezések és jogi procedúrák után lehetséges.

A NOB-tól kapott adatok alapján eddig 83 minta esetén hoztak határozatot. Egy különleges ügy is van, mert az oroszok ezüstérmes szabadfogású birkózója, Beszik Kuduhov már meghalt, így hiába bukott le utólag, eredményét nem vehetik el. Éppen azért, mert nem volt lehetősége semmiféle jogorvoslatra.

Mik voltak a slágerszerek?

Szinte a 1970-es évek NDK-jában érezhetjük magunkat, ha megnézzük, melyek voltak azok az anyagok, amelyekkel a legtöbben megbuktak. Az analízisek eredményei alapján a régen bevált szteroidokat még most sem nagyon cserélték le másra. Legfeljebb az adagolás finomodott.

A turinabolt a 83 pozitív mintából 62-ben mutatták ki. Mellette a sztanzolol nyomaira bukkantak a legtöbb esetben. A turinabolt jó ötven éve az NDK-ban fejlesztették ki, akkor is használták a sportolók, de most újra reneszánszát éli ez a szteroid. Látványos izomtömeget nem lehet vele építeni, de jó minőségű izomzatot igen. A szer viszonylag gyorsan lebomlik, így nehezebb kimutatni.

A sztanozolol is régi, otromba rendkívül jó testtömegnövelő, ezért elsősorban az erősportágakban, súlyemelésben, dobóatlétikában használják. Már viszonylag régóta megbízhatóan ki tudják mutatni az elemzések, de a szer mikrodózisú adagolásával még átverhetőek (voltak) a tesztek.

És itt érdemes is megállni egy kicsit. Az, hogy ilyen sokan megbuktak szteroiddal nem azt jelzi, hogy csak ezeket a cuccokat tömték magukba az olimpikonok, hanem leginkább arról árulkodik, milyen anyagok kimutatásához tudtak érzékenyebb teszteket megalkotni a doppingellenőrök.

Melyik a legfertőzőttebb sportág?

A pozitív esetek közel fele (41) a súlyemelésben volt, ami a fentebbieket nézve, nem is meglepetés, az izomtömegnövelés az emelőknél a legfontosabb, szteroidon kívül mást értelmetlen is lenne szedniük. A második helyen az atlétika áll, de itt is jellemző, hogy erőt, erő-állóképességet igénylő számokban (sprintek, dobások, ugrások) indulók buktak le. A harmadik a fertőzöttségi listán a birkózás lett, érthető, itt is az erőnövelés volt a cél.

Az esetek kevesebb száma azonban jelzi, olyan sportág, ahol önmagában kevés a tökéletes izomzat.

Melyek a legfertőzöttebb országok?

A szteroidozás már a hetvenes években is kelet-európai sajátosságként vonult be a köztudatba. Ez a kép most nem nagyon változott. Az eredmények alapján posztszovjet államokban a legelterjedtebbek ezek a doppingszerek. De ha szkeptikusak vagyunk a sport tisztaságának egészét tekintve, akkor azt is mondhatnánk, hogy ezek az államok a legóvatlanabbak.

A nagyszámú eset arra enged következtetni, hogy szó nincs magányos elkövetőkről, a doppingolást elősegítik, legalábbis nyílt titok lehet, hogy mit és hogyan érdemes szedni. Nem lehet véletlen, hogy szinte a komplett kazah súlyemelő válogatott megbukott Londonban. Az ország hét aranyérméből négyet elvesztett doppingolás miatt, mind a négy emelő sztanozololt használt. Némelyikük még mást is.

A doppinglistát Oroszország vezeti 25 esettel, aztán a fehéroroszok jönnek 14 lebukott sportolóval, utánuk jön Kazahsztán 12 vétkessel, de találni ukránokat, azerieket, üzbégeket, örményeket is a listán. A legnagyobb bukást Moldova tudta bemutatni, Londonban két érmet nyert az olimpián, de doppingoló emelőik miatt mindkettőt vissza kellett adnia.

Ki legyen az olimpiai bajnok?

Sok sportoló panaszkodik azok közül, akik utólag kapnak olimpiai érmet, hogy jó-jó, ők szerepelnek majd hivatalos győztesként a statisztikákban, de akkor is kirabolva érzik magukat, életük nagy pillanatától, az olimpiai dobogón állástól fosztják meg őket. Olykor persze nehéz eldönteni, hogy akkor kinek is kellett volna ott átvennie az érmet.

A londoni súlyemelő verseny 94 kilós kategóriájából utólag mindenkit le lehet lökni a dobogról. Az első Ilja Iljin sztanozololt és turinabolt szedett, a második, az orosz Alekszandr Ivanov a turinabolt tamoxifennel keverte, a harmadik, a moldovai Anatoli Ciricu is a jól bevált turinabolt használta. Nem beszélhetünk nevető negyedikről sem, mert az orosz Andrej Gyemanov is a dzsókernek hitt turinabolt vette be. Mivel az eredetileg hetedik kazah Almasz Utyesov is turinabolozott, a 2012-ben ötödik Szaid Mohammadpur (Irán) a londoni olimpiai bajnok, az ezüstérmes egyelőre az azeri Intigam Zairov, bronzérem pedig a nyolcadik Kim Mindzséhez  (Dél-Korea) került. Hogy még így is legyenek kétségeink, arról Zairov tehet: a 2008-as újraellenőrzött mintájában nála is találtak doppingszert, ahogy a 2012-esben is, csak még nem ért véget a vizsgálata.

Az újratesztelés az amerikai Chaunté Lowe-ból is olimpiai bronzérmest csinált. Nyolc évet kellett rá várnia. A Pekingben eredetileg hatodik helyen végzett magasugró elől kizárták a turinabolos harmadikat, negyediket és ötödiket, Anna Csicserovát, Jelena Szleszarenkót és Vita Palamart.

Duplázók

A kazahok szupersztárja és a súlyemelés egyik ikonja Ilja Iljin volt. Pekingben és Londonban is olimpiai bajnok lett, olimpiai és világrekordot tartott, hogy aztán mindent elbukjon. A pekingi és a londoni mintájában is doppingszert találtak, a 2008-asban csak sztanozololt, a 2012-esben már turinabolt is.

Hripszime Kurszudjan is a duplázók között van, az örmény női súlyemelő 2008-ban még csak a 11. lett 75 kilóban, majd négy év alatt nagyot lépett előre: egy súlycsoporttal feljebb lépett, amiben bronzérmet is szerzett. Először csak sztanozololt használt, de négy évvel később már turinabolra is szüksége volt a jó eredményhez.

Mi lesz Rió után tíz évvel?

Az újratesztelés lehetősége, és az újraszámolt pekingi és londoni eredmények akár már a 2016-os nyári olimpia előtt is visszatartó erővel is hathattak, így tisztább lehetett a mezőny. A jól bevált szteroidokkal már nem érdemes nagyon kísérletezni, de még mindig vannak olyan szerek, amelyekre egyszerűen nincs elég érzékeny analízis.

A következő tíz év elég lehet hatékony tesztek kifejlesztésére például növekedési hormonokra, de azt a mintát nem lehet újraellenőrizni, amit nem vettek le. Rióban pedig elég kaotikusra sikerült a doppingkontroll, könnyű volt elkerülni.

(Borítókép:  Julia Csermosanszkaja (jobbról a második) csapattársaival a 2008-as női 4x100-as váltó, 200 méteres versenyének győzteseként. Idén augusztusban vették el az érmét.  Fotó: Getty Images)