Takarodj a versenyemről, és add ide a rajtszámodat

Megdöbbentő, de még ötven évvel ezelőtt is azzal tartották távol a nőket néhány sporttól, hogy fizikailag nem alkalmasak rá. A sötét középkort idéző tabukat a tudomány is könnyűszerrel megdönthette volna, de a gyakorlati példák mindennél jobb cáfolatok lettek. A maratonfutás is sokáig a nem nőknek való kategóriában volt, néhány bátor atléta kellett ahhoz, hogy elinduljon a futóforradalmuk. Az 1967-es Boston Maratonon Kathrine Switzer szállt be a férfiak közé, ikonikus képek bizonyítják, hogy mekkora felháborodást váltott ki. Ő lett az első nő, aki hivatalosan is teljesítette a maratont.

A világ legrégebbi utcai futóversenyének számító Boston Maraton története 1897 óta tele van különleges esetekkel, de a legnagyobb hatású mégis az, amikor egy nő áttörte a korlátokat.

Takarodj a versenyemről, és add ide a rajtszámodat"

– kiabálta Switzernek Jock Semple versenyigazgató, amikor észrevette körülbelül 3 kilométernél, hogy a férfiak között egy nő is ott fut. Ennyi azonban nem volt elég, Semple megragadta Switzert, és megpróbálta letépni a rajtszámát is.

Fizikailag megpróbálta kivonni a versenyből, kisebb dulakodás kezdődött, Switzert barátja védte meg, aki fel is döntötte Semple-t egy jól kivitelezett bodicsekkel. A nő férfi futótársai egyáltalán nem voltak ilyen ellenségesek, mint a versenybíró, sőt, a további balhékat elkerülendő körbevették Switzert, hogy ne férjenek hozzá. Semple akciója csak még nagyobb dacot szült.

A versenybíró egyszerűen azért próbált meg kivenni a versenyből, mert nő vagyok.

Nem hitte el, hogy komolyan gondolom, hogy jogosult vagyok ott lenni. Az egész világ előtt megszégyenített, ekkor gerjedtem haragra, elszántam magam, hogy semmi sem állíthat meg" – idézte Switzert a BBC.

Switzer tudta, mit vállal, nem egyszerűen forradalmi hevületből állt oda a rajthoz, nagyon keményen felkészült. Volt olyan edzése, amin ötven kilométert teljesített.

Az akkor húszéves nő végül 4 óra 20 perc alatt ért be Bostonba, ezzel ő lett az első hivatalos női maratonista. Hiába voltak már nők az 1900-as olimpián, és 1928-tól versenyezhettek atlétikában is, a hosszútávfutással nem próbálkozhattak. Sokáig a 800 méter volt a leghosszabb távjuk, csak az 1970-es évektől indult meg a változás.

Egészen elképesztően ostoba magyarázatok keringtek arról, hogy miért nem jó, ha a nők futnak. Attól tartottak, hogy elmozdul a méhük, vagy elférfiasodnak, kinő a szőr a mellükön, a lábuk pedig nagyobb lesz.

Switzer előtt is futottak már nők maratont, de az ellenséges, vagy annak vélt környezet miatt titokban. Bobbi Gibb az 1966-os Boston Maratont is teljesítette. Nem nevezett be, így rajtszáma sem volt,  a startnál bujkált, egy bokorból ugrott be a többi futó közé. Egy darabig kapucnis pólóban futott, hogy ne vegyék észre, hogy nő, de lebukott. A legtöbben bátorították, sőt a célban még Massachusetts kormányzója is kezet fogott vele. Egészen jó időt futott, 3 óra 21 perc alatt teljesítette a távot, nemcsak azt bizonyította, hogy a nők le tudják futni a maratont, hanem azt is, magas szintű teljesítményre képesek.

Gibb áttört egy korlátot, de azért sokak gyomra még mindig nehezen vette be, hogy a nők ott vannak a férfiak között. 1972-ig így hivatalosan nem is nevezhettek nők a Boston Maratonra. Switzer mégis megtette már öt évvel korábban. Csalni nem akart, de azt sem, hogy már a nevezésnél rájöjjenek a nemére, ezért keresztneveinek a monogramját, K. V. -t (Katherina Virginia) írta jelentkezési lapra. Később azt mondta, azért nevezett be, mert a versenykiírásban nem volt benne, hogy nőknek tilos indulniuk. A főszervező viszont azt mondta később, hogy szabályok tiltották ki a nőket, és ha Switzer az ő lánya lenne, el is fenekelné.

„A verseny alatt nőttem fel.

Fiatal lányként startoltam el a Boston Maratonon, amit felnőtt nőként fejeztem be.

Húsz mérföldnél levontam a tanulságot, ha beérek, megpróbálok jobb atléta lenni, és lehetőséget teremteni a nőknek arra, hogy megtapasztalják az erő és a szabadság érzését, mint én."

Switzer teljesítette is, amit elhatározott. A futás és a maraton szerelmese maradt, egyre jobb időket ért el, a legjobb hosszútávfutók közé került. 1974-ben megnyerte a New York Maratont, majd egy évvel később egyéni rekordot ért el Bostonban, 2:51:37-et futott. Az első maratonján készült képek mindenki memóriájába bevésődtek, és felerősödtek azok a mozgalmak is, amelyek a nők sportjáért harcoltak.

1970-ben már volt külön maratonbajnokságuk, egy 1972-es törvény pedig az amerikai egyetemi sportban is megcélozta a nemek közötti egyenlőséget, és azt is sikerült elérni, hogy a női maratonfutás olimpiai szám legyen. Éppen az Egyesült Államokban, 1984-ben debütált.

A Boston Maraton első női futója televíziós kommentátorként dolgozott, és egy halom könyvet írt, a memoárjaival és edzéstanácsaival nők millióit inspirálta futásra. Neki is köszönhető, hogy ma már az amerikai maratonok résztvevőinek közel fele nő.

„Amikor mostanában a Boston Maratonra megyek, mindig nedves a vállam, mert a nők a karomba borulva bőgnek. Az örömtől sírnak, mert a futás megváltoztatta az életüket. Úgy érzik, bármit meg tudnak tenni" – mondta a The Nationnek.

Switzer persze nemcsak beszél a futásról, hanem csinálja is, hetvenévesen, április 17-én ő is ott lesz a Boston Maraton rajtjánál. Ugyanazt a 261-es rajtszámot kapta, amivel ötven évvel ezelőtt a címlapokra került.