Vilma
-8 °C
3 °C

Volt, aki a mexikói nyomorra fogta a 0-6-ot

2006.06.03. 08:22
Visszafogottan optimista Vitray, ólomlábakkal küzdő magyar futballisták bemelegítéskor, szitkozódó szurkolók és mentegetőző játékosok. Így látta a szovjetek elleni 0-6-ot Fenyő György, aki a magyar tévéseket kalauzolta a '86-os világbajnokságon.

1986-ban külkereskedőként dolgoztam Mexikóban. Már a válogatott februári útjakor - az emlékezetes szállodai rablás és vereség Toluca-ban - megismerkedtem a csapattal, a csapatot kísérő újságírókkal és ők ajánlottak be az MTV-hez mint a focit kevéssé, de a helyet elég jól ismerő honfitársat. Az MTV kapott is a lehetőségen és tanácsadónak leszerződtetett, így első és azóta is utolsó médiaszereplésem a Miguel de la Madrid elnök megnyitón elhangzott beszédének szimultán fordítása volt.

Nyugtalanság és öngyőzködés


Kattintson!

Ennél azért sokkal izgalmasabb és emlékezetesebb volt az a sok mérkőzés, amit a tévé riportereivel és munkatársaival (sajnos azóta többen már nincsenek köztünk) néztem és időnként izgultam végig; bejárva egész Mexikót Guadalajaratól Monterrey-ig.

1986. június 2-a is szokványos napnak ígérkezett, bár az előtte levő estén a magyar sajtó- és tévékülönítmény izgatottan tárgyalta a csapat szovjetek elleni esélyeit. Érződött némi feszültség és nyugtalanság, annak ellenére, hogy számtalan ész- és irreális érv hangzott el mind azt alátámasztandó, hogy a magyaroknak igenis van esélyük, nem lehet, hogy a politika ismét eladja a meccset. Amúgy is a szovjet csapat Leon belvárosában - zajban, büdösben és a szegénység közepén - lakott és készült, míg a magyarok elvonulva a világtól egy elegáns fürdőhelyen ették a tésztát és építették kondíciójukat.

Vitray nem volt túl optimista

Szóval másodikán reggel Vitray Tamással kettesben indultunk útnak Mexikóvárosból, az alig kétórás útra, jól kiszámítva, hogy még időben érkezzünk; és mivel ez volt a magyar csapat első mérkőzése és ebben a stadionban még nem jártunk, féltünk, hogy eltévedünk.

Az úton folytonosan az esélyeket latolgattuk, és nem mondhatom határozottan, hogy Vitray Tamás túlságosan is optimista lett volna. Később ez nyilvánvaló lett, amikor a mérkőzés végén a híres nekrológot elmondta.

Intő jel

Nem tudom tűri-e a nyomdafestéket, de útközben leelőztünk egy teherautót, amelyik betongerendákat szállított és az oldalára ez volt írva PICSA. (Mexikóban ez elég szokványos, mivel az SA az Rt-t jelent, a P általában productot, terméket, az I iparit és utána jöhet a termék, ami C-vel kezdődik - az esetünkben cement.) Egymásra néztünk és intő jelnek tekintettük, de azért nem vettük komolyan.

Mire a stadionba értünk, a közvetítő vonal élt, a hírességek és a sajtósok már fel-alá futkároztak, és mindenki bíztatta a másikat. Különösen Szepesi Gyuri bácsi (aki a FIFA előkelőségeként rendőrmotoros kísérettel érkezett) és az OTSH elnöke (akinek nevére hála istennek, már nem emlékszem) volt a figyelem középpontjában. Mi szerényen elfoglaltuk a helyünket a közvetítőállásban - innen fotóztam a díszpáholyt.

Ólomlábakon

A csapatok kijöttek melegíteni és már feltűnő volt, hogy a magyarok valahogy nagyon ólomlábakon mozogtak. Azt gondoltuk a magasság, meg az izgalom - a meccsre majd mindez elszáll.

A harmincezres stadionba lassan szállingóztak a nézők, itt-ott feltűnt egy kisebb magyar csoport zászlókkal, de igazán nagy érdeklődést a mérkőzés nem váltott ki. A 16 500 néző elég kevés volt a vb 46300-as néző átlagához képest. A szintén június 2-án játszott Argentína- Dél Korea mérkőzést hatvanezren, a Lengyelország - Marokkó találkozót pedig 19000-en figyelték a stadionokban.

Néhány magyar

A kezdés előtt 11 perccel készült felvétel szerint néhány magányos magyar figyelte a mérkőzést. A magyarok egy része kanadás magyar volt, hiszen a kanadai csapattal voltunk egy csoportban, így a focirajongók két legyet is ütöttek egy csapásra Leonban.

A kezdésre látszólag fitten futott ki mindkét csapat.

Elkomoruló arcok, reménytelenség, kilátástalanság

Ezután jött a hideg zuhany. Sajnos nem mertem igazán fényképezni a magyar díszpáholyban lévők fokozatosan elkomoruló arcát; a reménytelenséget és kilátástalanságot; a csalódást és egyeseknél a félelmet.

A félidőben sok magyar átjött a dísztribün alá és szidalmazta a vezetőket, a játékosokat - ez utóbbiakat szerintem joggal - a teljesítmény hiányáért; amire sem egymás közt sem kifelé választ adni nem tudtak.

Szokatlan modor

A továbbra is komor, de még lelkük mélyén egy tisztességes helytállásban reménykedő vezetők szájszorítva nézték, amint megismétlődik az első félidő "teljesítménye" melyet a szakvezetés a harmadik félidőben, a sajtókonferencián csak tetézett a vb-n szokatlannak tartott modorával.

A szovjetek persze (ekkor még) örültek.

Lehajtott fejjel

A játékosok lehajtott fejjel, de szemmel láthatólag nem megszégyenülve vonultak le a pályáról. Későbbi találkozásunk során sem éreztem megrendülést részükről, sokkal inkább megkönnyebbülést, hogy túl vannak ezen is majd az egész vb-ne.

Egyikük próbálta elmagyarázni nekem, hogy a Mexikóban tapasztalt szegénység, a bezártság és az egész vb nyomasztólag hatott rájuk (már a korábbi turnén is) és nem tudtak ráhangolódni a feladatra. Ezt részben el is hittem, mivel Mexikó és a siker a vb előtt és után is sokáig két külön fogalom volt.

Oszd meg élményeidet!

Oszd meg nyári élményeidet más utazókkal is, tölts fel beszámolót, fotókat!

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.