Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Basszátok meg, legközelebb focizzatok ti!

2006.08.25. 22:59
Több száz fehérvári utazott el Zürichbe a piros-kék klub UEFA-kupa-selejtezőjére. Sokan harminc órát buszoztak, a tábor szurkolásban megverte a Grasshopperst a raktárra hasonlító stadionban. A drukkerek szerint lélektelenül játszó csapat a pályán nem, így a magyar együttesek a kupaőszt sem érték meg, nemhogy a tavaszt. A "Hol a csapatunk?" rigmus után a cséká meg azt mondta a vidistáknak, hogy ha nem tetszik, amit láttak, lehet helyettük csinálni. Helyszíni riport a meccsel színesített másfél napos buszozásról.

Szerda éjfél, Székesfehérvár, a helyi Interspar hipermarket parkolója. Emberek topognak a félhomályban, szatyrokkal, táskákkal, hűtőládákkal várakoznak. Egy buszt lesnek, amely az FC Fehérvár a svájci Grasshoppers elleni UEFA-kupa-selejtezőmeccsének visszavágójára viszi őket, Zürichbe. Családok, idősebbek és kisgyerekek színesítik az alapjában véve 18-40 éves férfitársaságot. Ezt a két buszt a Videoton Baráti Kör szervezi, útitársaim gyorsan világossá is tették, hogy az ultrák, a Red-Blue Devils külön mennek. Vagyis a "kannások", ahogy az alapjában véve sörfogyasztó közeg utalt a másik banda alkoholizálási szokásaira.

Mint a biciklik a kocsma előtt

A másfélnapos zötykölődésért a 13 ezer forint nem is olyan sok, a buszok gyorsan meg is teltek. Annak ellenére, hogy a Vidi csak 1-1-es döntetlent játszott a Kraszimir Balakov edzette svájciakkal Sóstón, egyértelmű, hogy több száz fehérvári lesz a Hardturm stadionban, sokan ugyanis autóval, vonattal vagy repülővel indultak útnak.

Természetesen késve indulunk az ígért fél egyes starthoz képest, de hát ez már csak a buszos kirándulások megszokott kelléke. Gyorsan elhangoznak az első buszutazásos poénok, például az, hogy "dőlünk össze, mint biciklik a kocsma előtt". Egyébként sálak mindenhol, a legtöbben mezben, szóval a kellékek gyorsan előkerültek. Amúgy a másfél nap alatt szépen fejlődött ki a szemben álló táborok közötti ellentét. Mi, utasok, hol azért zúgolódtunk, mert lassan haladtunk, hol azt reklamáltuk, hogy mikor állunk már meg "csövelni". Amúgy meg egyfolytában az útvonalat szakértettük. A sofőrök meg maguk között minket okoltak, hogy, hát, nem lehet így haladni, ha ennyiszer állunk meg.

Gőlt biztosan lőnek

A hangulat szuper, de nem emelkedett, kell néhány óra - már hajnalodik -, hogy elhangozzanak az első esélylatolgatások. Mindenki reménykedik, de visszafogottan, hiszen a tavalyi kupagyőztes, bajnoki harmadik, egykori Videoton idén nyolc meccséből mindössze az elsőt tudta megnyerni - a Kajrat Almati elleni UEFA-kupa-meccset -, a bajnokságban csak 14., vagyis épp nem kieső. Általános vélemény, hogy a Vidi ebben a szezonban eddig épp a zürichiek ellen játszott a legjobban, látszott Kuttorékon, hogy hajtanak, égnek, küzdenek, és ezt mindenki értékelte. Abban mindenki biztos, így a mellettem ülő Karcsi is - akivel a hosszú időre való tekintettel szobatársaknak neveztük ki egymást -, hogy valaki, talán Sitku Illés, gólt lő. Csak ne kapjunk egyet sem, ez a lényeg, mondják.

Muraközit nem vehetek

Bár ez nem a "kannás" busz, ahol lehet, hogy keményebb arcokkal utazhattam volna, jó lenne egy kicsit színezni a magyar futballszurkolókat a Neander-völgyiekkel társító képet. A legnagyobb balhé rögtön az elején történt: kipukkant egy kétliteres kólásüveg, és a fél buszpadló ragacsos lett. Zolika, a mindig mosolygó, nagyhangú 32 éves apuka azt tervezi, hogyan vesz a lányának Zürichben pónit, mert megígérte neki. "Miért pónit? Baszd meg, muraközit nem vehetek" - indokol. Tőle az is kedvesen hangzik, amikor problémákat ígér a fehérvári futballistáknak, ha nem lesz megfelelő a hozzáállásuk. "Ha szar, lélektelen játékot produkálnak, én esküszöm, bemegyek a pályára és eltöröm a lábukat."

Ahogy haladunk előre, egyre többet kell persze megállni az elfogyasztott sör miatt. Amikor a sofőrök, eléggé elítélhető módon, bezárták a természetesen nem működő fedélzeti vécét, amin néhányan megfordultak közülünk, Levi majdnem egymaga kénytelen megtöltetni egy nesteás flakont.

Sportbarátság a parkolóban

Az egyik parkolóban, már Németországban, hasonszőrűekkel futunk össze. Az osztrák Ried szurkolói is Svájcba mennek, de ők Genfbe, a Sionnal játszanak. Gyorsan megegyezünk, hogy a csapatok majd a csoportkörben találkoznak, aztán ők mennek is. A legnagyobb meglepetésemre egyikük visszaszalad hozzám, és a nyakamba nyomja a sálát. Kár, hogy nálam nem volt semmi cserébe.

Tizennégy óra zötykölődés után befutunk Zürichbe. Esik az eső, szürke az ég, és persze nehéz parkolóhelyet találni. A társaság kicsit felbőszült a busz bolyongása miatt, így irány az első kocsma, épp a stadion egyik sarkánál van. Mindenkit fejbe ver a spártai a belső és az árlap. Meg a főnökasszony vendégszeretete. Amikor ránéz az étlap felett hezitáló asztaltársaságra, ideges rikácsolásba kezd - meglepő módon teljesen érthető németséggel -, hogy ez egy étterem, tessék inni, ne csak ülni. Igaz, akkor már négy perce várok a megrendelt sörömre.

Klutúrprogram plusz meccs

A busztársaság nagy része úgy dönt, hogy inkább egy másik helyet néz magának, én meg ott maradok egy hatvanéves bácsival - a neve sajnos nincs meg -, kiderül róla, hogy 31 éven át ott volt az összes Videoton-bajnokin. Látta a 84-85-ös nagy menetelést is, bár Manchesterbe meg Párizsba azért akkor nem tudott eljutni. Mutat egy nagy sebet kezén: "Egy munkahelyi balesetben egy vasúti sín gyakorlatilag leszelte a kezemet, csak a bőr tartotta. Összerakták, szerencsére akkor nem ment a bajnokság." Később műtétei is voltak, de megoldotta: az orvos határidőnaplóval, ő meg a sorsolással a kezében egyeztette az operációkat.

Futnak be a másik busszal, illetve az autóval érkezettek is a kocsmába, amely nem a Grasshoppers-szurkolók, hanem a rivális FC Zürich drukkereinek kedvenc helye. Tamás, akiről kiderül, hogy eggyel járt alattam a gimnáziumban, és barátja kultúrprogramot csináltak a meccsből: megnézték Salzburgot, Münchent és Zürichet is; már kedden elindultak, az éjszakákat az autóban töltötték. A volt osztálytársam, Gyula, akibe már a stadion egyik büféjében botlottam bele, szintén városnézéssel bővítette a meccsnézést.

Focimeccs a raktárépületben

Míg a kocsmában múlatom az időt, útitársaim egy másik kocsmában kedélyesen söröznek a Grasshoppers-szurkolókkal, minden nézeteltérés nélkül.

A stadion környékén minden rendben, bár maga az aréna kívülről elég fura látvány. Olyan hullámos alumíniumlemezzel van borítva, csak barna, körülbelül egy raktárnak néz ki, annyi segít a beazonosításban, hogy az utcáról is látszódott a fű az egyik saroknál, és világítás van a tetején.

Fehérvári hangulat Zürichben

Meglepő, de semmilyen meccshangulat nem uralkodik a Hardturmnál, és ez beérkezve is látszott. Majdnem siralmas látvány a szinte tök üres stadion, öt perccel a kezdés előtt is csak néhányan lézengenek a lelátókon. Csak majdnem siralmas, mert a több száz fehérvári már ekkor is nagy hangulatot teremt. Útitársaimmal végülis abban állapodunk meg, hogy hatszáz piros-kék szurkoló jött el, ami, figyelembe véve, hogy összesen 2600-an látták a meccset, és hozzátéve, hogy hogyan szerepel idén a csapat, egészen elképesztő szám. A vidistákat, szerencséjükre, nem az eredeti vendégszektorba, a kapu mögé, hanem az oldalvonal mellé helyezik el, így nem csak jó helyről, de közelről is szurkolhatnak.

Gyorsan eldől

A meccs persze pont ellentétesen alakul, mint ahogyan a szurkolók szerették volna. Sutter már az ötödik percben gólt fejel. A félidő felénél újabb gólt szerzett a Balakov-csapat, úgy tűnik, eldőlt a továbbjutás. Annál is inkább, mert a Fehérvár nem képes nagyobb rohamokra, csak rövid időszakokra veszi át a kezdeményezést, de akkor sem él vele. Nem úgy a drukkertábor, amely kétgólos hátránynál is leszurkolja a gyengécske hazaiakat.

A szünet után nyom tíz percig a Vidi, gólokat is lőhetnének Sitkuék, de két nagy helyzet is mellémegy. Egyre laposodik a meccs, a cserék sem segítettek, és ahogy egyre kilátástalanabb lett a csapat helyzete, úgy keseredtek el a vidisták. Az utolsó tíz percben többször felhangzott a "hol a csapatunk?" és a "mi vagyunk a Videoton!" rigmus. A felhábordás annak szól, hogy a lelátókról úgy lászott, a lelkesedés, a tűz, az odavágón mutatott akarat hiányzik a piros-kékekből.

Hívták őket, jönnek

Próbálkozott a vendégcsapat, helyzete is volt, igaz, a Grasshoppers is betalálhatott volna a hajrában. De maradt a 2-0 és a valóság: most már nem a tavaszt, az őszt sem érik meg a magyar csapatok a nemzetközi kupákban.

A csalódott szurkolók nem viselik jól, ha úgy érzik, lelkesebbek, mint kedvenceik, a lefújás után abba sem nyugszanak bele, hogy a Vidi-játékosok rögtön az öltzőbe vonulnak. Egyedül Juszuf Dajics érzi úgy magától, hogy meg kell köszönnie a bíztatást. Erre a tábor úgy reagál, hogy hangos "gyertek ki!" kiabálásba kezd. Egy-két perc, és ott is vannak a kerítésnél, de kellemetlen meglepetést okoznak. A szerb Bozics indít azzal, hogy magyarul kiszól: "Rátok haragszom". De a csapatkapitány Kuttor túltesz rajta. "Basszátok meg, a következő meccsen focizzatok ti!" - válaszol a kritikus megjegyzésekre. Erre útitársaim csak annyit mondanak, már később, hogy oké, cserélhetünk, de akkor szurkoljanak ők így.

Letargikus zötykölődés

Lassan oszlik a tömeg, és irány újra a busz, hogy rögtön induljunk haza. Düh nincs, csak letargia, néhány méltatlankodó megjegyzés, de már mindenki leginkább az újabb fárasztó utazásra morog. Hát, igen, ha nyert volna a csapat, könnyebb lenne a hazaút is, biztosan nagy mennyiségű alkohollal.

A Vidi-tábor hazaindul, az újabb tizennégyórás kínlódáson már nem akad izgalom. Még egy halvány próbálkozással lecsekkolják, mikor érkezik a csapat a stadionhoz, de igazából senki sem gondolja komolyan, hogy kisebb "számonkérés" illetné a futballistákat.

A szurkolók kitettek magukért, utaztak kétezer kilométert, és úgy tűnik, erre, legalábbis a klubjuk miatt, mostanában nem lesz alkalmuk. Pedig megérdemelnék.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Budapest Te Csodás!

Karácsonyi pompába öltözött utcák, színes adventi vásárok, gazdag kulturális élmények, ez mind Budapest.