Titokban virágzik Stadler stadionja

Jó tizenöt éve még egy Stadler-Diósgyőrön jártunk Akasztón, azóta sok minden megváltozott. A stadiont sem olyan könnyű már megtalálni, keresgéljük is vagy tizenöt percig, nincsenek már a létesítmény felé igyekvő szurkolók, meg szotyiárusok, akiket követhetnénk.

Stadler József a bejáratnál fogad minket, megdöbbentő, hogy mennyire le van fogyva. Az új tulajdonos - akiről csak annyit árul el, hogy külföldi, a helyi kocsmában azt is, hogy németek - szabad kezet adott neki, mentse meg a már-már teljesen szétrohadt stadiont.

A fénykorában húszezres létesítményben telt ház is volt, a Fradi itt ünnepelte a bajnoki címét, jött egész Bács-Kiskun megye, de Budapestről is több ezren érkeztek. Akasztón van egy kocsmatulajdonos, aki hatalmas fradista, ő akkor megvendégelte a hatvanfős keménymagot, elkísérte őket a stadionhoz is.

A juhászból lett üzletembert hiába faggatjuk arról, mi lesz, ha megint leültetik, nem akar róla beszélni. Amíg nincs ítélet, úgy tesz, mintha ez az egész nem is létezne. Szépítik a stadiont, épp akkor mennek el a festők, amikor megérkezünk. Nem akar abba sem belemenni, mik is pontosan a tervei, hotel az biztos lesz, és jöhet ide játszani az is, akinek nincsen rendes stadionja (ilyen volt anno az agárdi Gázszer, az ő meccseiken a legjobb esetben is maximum ötszázan lehettek). Amíg első büntetését töltötte Kecskeméten, a létesítményt teljesen szétlopták, ami mozgatható volt, elvitték, noha azt állítja, hogy hivatalosan ide csak a felszámoló cégnek volt bejárása. Most már azért jobb a helyzet, a berugdosott ajtókat megcsináltatták, a méteres bokrokat-fákat kivágták a pálya széléről.

A csillagszemű juhász

Azt mondja, szeretik őt a faluban, rengeteg embernek munkát adott, és a jövőben is ez a terve. Hogy reprezentatív felmérést végezzünk, bementünk egy helyi kocsmába, és meg is kérdeztük erről a már délben ott üldögélőket. Valóban, senkinek egy rossz szava nem volt rá, valamilyen formában szinte mindenki dolgozott neki. Ki pincérkedett nála, ki pedig biztonsági őrködött. "Soha semmi rossz nem volt a Jóskával, mindig korrekt volt velem, időben fizetett. Kérdezzétek csak meg, száz akasztóiból kilencvenöt ugyanezt fogja mondani, a maradék öt meg azért nem, mert irigy rá. Tőle azért nem egy és nem kettő olyan vállalkozó kért kölcsön, aki azóta milliomos lett."

A teljesen elhagyatott, romos épületben kóvályogva, Stadler terveit hallgatva teljesen világossá válik, hogy lehet bármit mondani, de ha ő nem csinál itt valamit, akkor senki sem. Két éve egyébként még nem ez volt a helyzet, akkor éppen neki sem kellett a csodastadionból lett romhalmaz.

Stadlert idén márciusban négy év tíz hónap börtönbüntetésre és 67 millió forintos vagyonelkobzásra ítélte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság első fokon. Az utóbbi években Solton kezdett új életet, bőrkabáttól kezdve a duguláselhárítóig mindent forgalmazott, saját márkanévvel. Az ügyészség szerint az áruházba a termékek egy része számla nélkül érkezett. A vállalkozás 151 millió forintról kiállított fiktív számlákat fogadott be, 25 millió forint áfát igényelt vissza jogtalanul, és nem fizetett be 8 millió forint áfát. Stadlerék fellebeztek, a másodfokú tárgyalást november 17-ére tűzte ki a Szegedi Ítélőtábla.

Egy többszörösen elítélt adócsaló szájából talán kicsit visszatetszően hangzik, hogy "jó lenne, ha hagynának dolgozni, elég hasznos tagja vagyok a társadalomnak" mondat. Annak fényében viszont, ahogyan a saját stadionjáról beszél, ahogy a háromezres település lakói beszélnek róla, nem tudunk rá haragudni, bármennyi időre is ültetik le.

Közben véget ért a tárgyalás. A szegedi ítélőtábla jogerősen négy év tíz hónap börtönbüntetéssel és 67 millió forintos vagyonelkobzással sújtotta Stadler Józsefet.

A cikkhez itt szólhat hozzá.