Szétzúzta Boszniát Mocsai válogatottja

A magyar férfi kézilabda-válogatott első Európa-bajnoki selejtezőjén a bosnyákokkal játszott, két éve a vendégcsapat nagyon megizzasztotta a mieinket, pedig akkor teljes csapattal vettük fel a harcot, most ellenben igen sok sérült volt nálunk, elég csak Katzirzra, Gulyásra gondolni. A mieinknél csak egy balátlövő volt, Ilyés Ferenc.

Császár hetesgóljával gyorsan vezettünk, utána viszont 3-1-re elment a vendégcsapat, és ezt a kétgólos előnyt elég sokáig tartotta.

A magyarok nem találták a ritmust, sem ötlet, sem lendület nem volt a támadásokban. Császár mellett Iváncsik Gergő is hetest hagyott ki, így ha sikerült is ziccereket kialakítani, a gólszerzés nem jött össze. Negyedóra alatt mindössze két gólig jutott a válogatott.

A félidő végére szerezte vissza a vezetést Mocsai Lajos csapata. Ilyés mellett Mocsai Tamás is fontos gólokat lőtt, a végén indulni is sikerült – Iváncsik Tamás pontosan be is fejezte az akciót -, mert ugyan labdát szerzett addig is a csapat Fazekas Nándor védései után, a gyors lerohanások a pontatlanságok miatt nem működtek. A 10-9-es előnyt kettős hátrányban is sikerült tartani.

A második félidőben a bosnyákok nem tudták sokáig tartani magukat, bár egyszer még fellángoltak, és átvették a vezetést. (12-13)

Utána azonban fokozatosan fáradtak, egyre felelőtlenebbül és pontatlanabbul lőtték el a labdákat, Fazekas tartotta kiváló formáját, és a legnagyobb helyzeteket is fogta.

Támadásban már a két szélső is élt - Iváncsik Gergő és Tamás -, a két átlövő: Mocsai Tamás és Ilyés is rendre megtalálta a rést a falon, de szinte mindenkit ki lehet emelni, Zubai Szabolcs például védekezésben tűnt ki, és kikapcsolta az ellenfél egyik lövőjét.

Az utolsó percekben már csak az volt a kérdés, mekkora lesz a különbség. A bírók érvénytelenítették Iváncsik Gergő találatát, ezért nem lett meg az elismerésre méltó tízes különbség.

„Az előjelek nem voltak kedvezőek, de éreztük, meg fog törni ellenfelünk lendülete. Amikor kevésbé statikusan, és sok helycserével játszottunk, akkor voltunk eredményesek az első félidőben, erre erősítettünk rá. Miután megtaláltuk a távolságot, a második félidő második felében már nem volt gondunk. Azt is cáfoltuk, hogy egy morálisan szétesett magyar csapatról van szó. Az ilyen küzdelmek teszik csapattá a játékosokat” – mondta Mocsai Lajos kapitány.

Ilyés Ferenc elismerte, nehezen lendültünk játékba, kevés idő volt a felkészülésre. Amikor nem ment, akkor is küzdöttünk, hajtottunk, Fazekas Nándor pedig tartotta a csapatot hátulról,

A kapus ehhez annyit tett hozzá: „az elején küzdenem kellett, hibázgattam én is, a végén azonban bármit csináltam, mindig eltalált a labda. Ekkor már tele voltam önbizalommal."