LeBron egyetlen esélye, hogy egy lapon említsék Jordannel

A Heat sorban negyedszer jutott be a az NBA nagydöntőbe, ez a Boston Celtics 1984-87-es menetelése óta senkinek nem sikerült. A triplázásért hajtanak, ami Jordan óta csak a Kobe Bryantnek és a Lakersnek jött össze az elmúlt időszakban. A Miami azután lőtt ki a semmiből, hogy összehozták LeBron Jamest, Dwyane Wade-et és Christ Bosh-t a csapatnál, ezzel szemben a Spurs az állandóság szobra, hiszen amióta drafolták Tim Duncant 1997-ben, minden szezonban legalább 50 meccset nyertek (kivéve a lockout miatt megrövidített 1999-es idényt, de az akkori 37-13-as mérlegük a teljes szezonra vetítve 61-21-nek felel meg).

Már csak amiatt is iszonyú izgalmas döntőt várhatunk, mert tavaly, drámai módon, csak 7 meccsen dőlt el a párharc. Az pedig csak ráadás, hogy korunk legjobb játékosa (James), és egy, a valaha volt 10 legjobb NBA-s egyike (Duncan), no meg a liga két legjobban passzoló csapata áll majd egymással szemben.

A két keret viszont egészen más elvek alapján rendeződik. Miamiban James az úr, rajta keresztül megy minden, Wade és Bosh a két fő embere, bár Ray Allen és Rashard Lewis is sokat hozzátesz a játékhoz.

A Spursnek is megvan a maga nagy hármasa, hiszen Duncan mellett ott van Tony Parker és Manu Ginobili, de náluk sokkal többet számítanak a kiegészítő emberek. Olyannyira, hogy külön becenevet is kaptak, az Idegenlégióként emlegetik őket, hiszen a 15 játékosból 8 nem amerikai - az öt legtöbb percet játszóból pedig három.

Gregg Popovich vezetőedző egyébként is tökélyre fejlesztette idén a rotálást, egy játékosuk sem volt 30 perces átlag fölött, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a 38 éves Duncan is remek formában maradjon a hosszú szezon végére is.

Ő hozni is fogja a tőle elvárt teljesítményt, Tony Parker miatt viszont aggódhatnak, aki a Thunder elleni főcsoport-elődöntőben újra rásérült bokájára. Ha ez hátráltatja, akár percekben, akár mozgékonyságban sokat veszthet a Spurs. Mint ahogy a Heat is, ha Dwyane Wade térde nem bírja, bár a 32 éves játékos az elmúlt időben nagyon jó formában volt. A Pacers ellen még a szezonátlagánál is jobbat, 19,8 pontot dobott meccsenként, ezzel pedig rengeteg terhet vesz le James válláról.

A legfontosabb feladata viszont Kawhi Leonardnak lesz, neki kell ugyanis őriznie majd LeBront, 22 évesen pedig a világ legjobb kosarasát fogni nem könnyű munka. Nem is azt várja tőle Popovich, hogy leradírozza a pályáról, csak annyira kell visszafognia, hogy ne tudja egyedül eldönteni a meccseket - például ne dobjon 69 pontot, mint a tavalyi döntő utolsó két meccsén.

Fotó: Frederic J. Brown / AFP

De nemcsak a két csapatot egymás ellen vizsgálva érdekes a döntő, hanem történelmi kontextusban is. 1984-ben a 62-20-as mérlegű Celtics és az 54-28-as alapszakaszt záró Lakers döntőzött. Az NBA-nek abban az évben lett új főtitkára (az idén leköszönő David Stern), és az volt az utolsó döntő, amit a mérkőzések helyszínét tekintve 2-2-1-1-1-es rendszerben bonyolítottak le.

Idén a Spurs 62-20-szal jutott a rájátszásba, a Heat eredménye 54-28-volt. Stern helyére Adam Silver személyében új főtitkár érkezett, a döntő formátuma pedig 30 év után visszavált a 2-3-2-ről a 2-2-1-1-1-re. Akkor a jobb mérleggel bíró Celtics nyert hét meccsen, de hogy ne csüggedjen a Heat, emlékezzünk vissza 1998-ra.

Akkor nyerte meg Michael Jordan és a Chicago Bulls másodszor sorban a harmadik döntőjét. És hogy jutottak el addig? Az első körben a New Jersey Nets (3-0), majd a Charlotte Hornets (4-1) és az Indiana Pacers (4-3) jött sorban a döntőig, ahol az előző év másik döntősével, a Utah Jazz-zel találkoztak. Ismerősek az ellenfelek? Idén a Miami sorban a Charlotte - akkor még Bobcats, pár hete újra Hornets - (4-0), a New Jerseyből Brooklynba költöző Nets (4-1) és az Indiana Pacers (42) ellen verekedte el magát a döntőig. Ahol a tavaly legyőzött ellenfelük, a Spurs vár rájuk.

De másolhatja-e ennyire Jordan (második) tripláját LeBron James?

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!