Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Vízilabda cikkek
-
Kikapott, így még nincs meg a Bajnokok Ligája-elődöntő a Fradinak - Közel félmilliárdos plusszal zárták az évet a magyar pólósok
- A magyar válogatott két meghatározó játékosa visszatérhet a Ferencvároshoz
- Kerékbilincs Rossi kocsiján, no meg egy húzós bírság
- Hatalmas elismerés, Zalánki Gergő lett Európa legjobbja
Van, hogy Miskolc egy budapestinek már a világ vége, de egy új-zélandi esetében erről már vita sem lehet. Ki gondolná, hogy valakinek az a vágya, hogy az Avas lakótelep tövében játsszon? Eamon Lui innen 17 ezer kilométernyire ábrándozott arról, hogy egyszer profi vízilabdás lesz Magyarországon.
A 27 éves játékos vágya augusztusban vált valóra, amikor leigazolta a másodosztályú Pannergy MVLC csapata, és azóta fizetett pólósként játszik. Lui a magyar póló korábbi korszakos egyéniségeiről mit sem tudott, Gyarmati Dezső, Kárpáti György vagy Faragó Tamás neve nem mond neki sokat, de Kemény Dénes válogatottját látta a tévében, majd elég volt 2005-ben megnéznie egy Vasas-Honvéd-bajnokit, hogy rabul ejtse a magyar vízilabda.
„A junior válogatottal jártunk itt, és egyből feltűnt, mennyire technikásan, mennyire gyorsan játszanak hozzánk képest. A magyar csapat olyan a pólóban, mint rögbiben az All Blacks (ez az új-zélandi válogatott beceneve). Hihetetlenül okosan játszanak a magyar pólósok, és az sem lehetett véletlen, hogy kilencszer nyertek olimpiai bajnokságot. Mindenképpen Magyarországon akartam játszani és profi lenni, az volt a célom, hogy ez a két dolog egyszerre teljesüljön.”
Nem is csoda, hogy az új-zélandi pólóról nem sokat hallani, a négy és félmilliós országban a rögbi a legnépszerűbb sportág, ahogy Lui elmondta, póló nagyjából minden más után következik, megelőzi a krikett, a futball, a kosárlabda és a strandröplabda is, de valami már megmozdult. Ez persze most még csak azt jelenti, hogy kint voltak például az idei világbajnokságon, de a 23-1-es vereségre, amit a magyaroktól szenvednek el, nem lehetnek büszkék.
Hogy egyáltalán megmozdult az új-zélandi póló, jórészt arról is magyar edzők tehetnek. A férfi szövetségi kapitány Sike József, a női Bíró Attila, mindketten Egerből igazoltak Új-Zélandra.
A magyar kapcsolat Luinak is kapóra jött, Sike ajánlására érkezett próbajátékra a vb után: először Kaposváron nézték meg, majd néhány hét után, mikor kiderült, hogy ott nem tudnak szerződést adni neki, Fekete Szilveszter a Miskolcon edzősködő Binder Szabolcshoz küldte Luit.
„Az első edzés után azt mondtuk, maradjon. A személyisége, a mentalitása beleillett a képbe. Nagyon sok mindent feláldozott, hogy itt legyen. Erre tette fel az életét, látszik, hogy fejlődni akar, nagyon elhivatott, de élvezetből játszik.”
Persze pénzt is kap, de Lui fizetése Binder szerint sem akkora, hogy túl nagy lábon élhessen belőle, inkább csak elvan, még akkor is, ha a lakást és az étkezést biztosítja neki a klub. Az álma beteljesüléséért Lui egy pénzügyi tanácsadó céget hagyott ott két és fél év után. De így is jól jár, otthon fizetnie kellett azért, hogy játszhasson, a válogatott pólósok saját költségükön, több ezer dollárt áldozva utaztak a barcelonai világbajnokságra.
Az új-zélandi póló teljesen amatőr, a középiskolás korúak között viszonylag sokan játsszák. Lui szerint korosztályos csapataik még elég jók is, de a felnőtteken látszik, hogy rendes állás mellett pólóznak. Neki is nehéz volt megszervezni, hogy reggelente munka előtt és után legyen lehetősége edzeni. Úgy véli, ha náluk is fizetett játékosok lennének, sokkal jobbá válhatnának, de most amatőrként nem tudnak magasabb szintre eljutni. Néhány kivétel azért van, Joseph Kayes Szegeden profiskodott négy évig, ő számít most a legjobban jegyzett új-zélandi pólósnak, de már Lui is elmondhatja magáról, hogy egy erős ligában játszik, még ha ez csak az ob I./B is.
Jó étvágyat!
Azt most nem idéznénk, hogy mi volt az első magyar szó, amit megtanult, de elhivatottságát az is jelzi, hogy nyelvórákat vesz, bár a csapatból valamilyen szinten mindenki beszél angolul. A vízilabda szót már gond nélkül mondja ki, és a fontosabb taktikai utasításokat is hamar megtanulta. Kisebb kulturális sokk azért érte, szokatlan számára, ha csak egy csokiba is beleharap, azonnal megszólal e téren előzékeny magyar, hogy jó étvágyat, nem is érti, hogy lehet ennyi köszöngetés között nyugodtan enni. A legjobb és legtechnikásabb magyar Lui szerint most Varga Dániel, Barcelonában edzéseken és csoportmeccsen is volt alkalma közelről látni.Egy kis idő kellett neki, hogy belerázódjon a magyar ritmusba: „Teljesen más a tempó, nagyon gyors a játék és intenzívek az edzések is. Otthon is volt, hogy napi két tréninget tartottunk, de itt ez teljesen más, az első két hónapban nagyon kimerítettek.”
Binder elmondta, néhány hiányossága van még Luinak, látszik rajta, hogy nem itt nevelkedett, de „olyan vízfekvése és labdatechnikája van, amit sok hazai játékos is megirigyelhet. Az még megesik, hogy egy-egy jó szituációban nem áll bele a lövésbe, hanem továbbpasszol, de amivel meglepett az az, hogy nagyon jól lát a pályán, és improvizatív a játéka.”
Az új-zélandi is ebben látja erősségét, a pólósok között kistermetűnek számít, így a gyors mozgásokkal, cselezésekkel tud leginkább érvényesülni a medencében.
Egy évre írt alá Miskolcra, reményei szerint azonban még több évig itt fog pólózni, és azt sem tartja elképzelhetetlennek, hogy kitanulja az edzői szakmát. Ha minden összejön, akkor majd azt is elmondhatja magáról, hogy az első osztályban játszott. Az eredményért sokat áldozó Pannergy az Újpesttel vetélkedve jó eséllyel feljuthat jövőre. Lui már nemzetközi meccsen is megmutathatta magát, a Magyarország-Görögország világliga selejtező előtt a Miskolc a nagyváradi klubbal mérkőzött meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
