Harmincéves a ZX Spectrum

További Tech cikkek

Kapcsolódók (5)

Harmincöt éves az Apple II

Ez volt a vállalat első számítógépe, amely széles körben is népszerűvé vált.

Gyártásra kész a hatezer forintos pécé

A Rapsberry Pit oktatási célra szánják, szeretnék újra divatba hozni vele a hobbiprogramozást.

Kvarcjátékos nosztalgiázás a Csokiban

Régi videojátékokat, konzolokat és számítógépeket állítottak ki a magyar játékipar rákospalotai zarándokhelyén. Az is kiderül, milyen volt egy szovjet kvarcjáték.

Idén 25 éves a Commodore 64

Negyed évszázada a legmenőbb karácsonyi ajándék volt. 1994 óta nem gyártják, de ma is készülnek rá játékok.

Pornófilm vagy videojáték?

Rossz az, aki rosszra gondol, avagy minden idők legpornófilmesebb című videojátékainak toplistája.

Clive Sinclair 1973-ben alapított vállalata, a Sinclair Research kezdetben hifiberendezések, rádiók, számológépek és más, tudományos eszközök gyártásával foglalkozott. A vállalat akkoriban csupán az 1976-ban, a kormánytól kapott tőkeinjekció segítségével tudott fennmaradni, ám később otthoni számítógépeik meglepő sikert arattak. Az oktatásra és a programozási készségek fejlesztésére kihegyezett, 1980-ban megjelent ZX80, valamint utódja, a ZX81 profitot hoztak a vállalatnak. Az őket követő ZX Spectrum pedig legendássá tette a céget és Sinclairt.

Clive Sinclair

Az 1982 április 23-án megjelent ZX Spectrumot Clive Sinclair a Sinclair Research előző generációs számítógépeihez hasonlóan tanulásra, valamint a programozástechnika oktatására készítette. A vállalat célja egy belépő szintű, olcsó alkatrészekből megépíthető, és emiatt olcsón árusítható számítógép létrehozása volt, ami az átlagemberekkel is megszerettetheti a programozást. A gép hardverét Richard Altwasser tervezte, szoftverén pedig az a Steve Vickers dolgozott, aki a Sinclair BASIC-et is tervező Nine Tiles-nál dolgozott. A gép formatervezése Rick Dickinson nevét dicséri – a neves angol designer azóta több alkalommal is a korát megelőző megoldásokkal állt elő.

A ZX Spectrum tizenöt különböző színárnyalatot tudott kirajzolni: a BASIC nyolc alapszínét, kétféle árnyalatban, leszámítva a csak egy fázisban megjeleníthető feketét. A gép beépített hangszóróval rendelkezett, viszonylag nagy, 256*192-es felbontású grafikát tudott kezelni, a Zilog Z80-as processzor órajele pedig 3,5 megahertz volt. A megjelenés idején a Spectrumot kétféle kiszerelésben lehetett kapni: a 16 kilobájt memóriával felszerelt modellért 125, a 48 kilobájtosért pedig 175 fontot kértek.

Megjelent lemezen és kazettán

A Spectrum-szoftvereket kazettákon terjesztették. Egy 48 kilobájtos program betöltésére körülbelül öt percet kellett várni. A Commodore 64-gyel szemben a Spectrum szinte mindenféle kazettás magnót tudott kezelni, ennek ellenére megbízhatóan működött. A későbbi szoftvereket már flopikon is terjesztették, valamint számos magazinban és könyvben közöltek forráskódokat, amiket a gép (kissé sérülékeny) billentyűzetén bepötyögve lehetett a memóriába juttatni. Mivel a programok változó frekvenciájú hanghullámokból álltak, egyes újságok héthüvelykes hanglemezeken terjesztették a forráskódot tartalmazó hangot – ezeket akkoriban floppy ROM néven emlegették.

A géphez számos kiegészítő jelent meg, ráadásul több, még a ZX80-hoz és a ZX81-hez tervezett perifériával is kompatibilis volt. Mivel a kommunikációs protokoll megegyezett a ZX81-ével, a Spectrum is tudta használni az ahhoz készített nyomtatót. Az Interface 1 kiegészítő csatolásával saját formátumú helyi hálózati portot, Microdrive csatolót, valamint RS-232-es soros portot is kaptunk a géphez, az Interface 2 pedig ROM-kártya porttal és két joystickporttal bővítette a Spectrumot.

Angliában világhírű

A ZX Spectrum világszerte sikeres és keresett termékké vált, a gép különböző kiadásaiból több mint ötmilliót adtak el. Ez nem tűnik átütő sikernek, ha az Commodore 64 népszerűségéhez viszonyítjuk, de amíg Clive Sinclair sosem gondolkodott a brit piacon kívüli terjesztésben, addig Jack Tramiel egyértelműen nemzetközi karriert szánt a C64-nek. Ennek tükrében pedig a Spectrum kelendő termék volt – ezt az is bizonyítja, hogy még Ázsiában és Dél-Amerikában is gyártották és terjesztették a gép illegális klónjait.

Fotó: Peter Macdiarmid

A Spectrumra több mint 23 ezer program készült, és a hardverkorlátok ellenére a szoftverkínálat meglehetősen széleskörű volt: szövegszerkesztők, adatbáziskezelők, rajzolóprogramok és játékok egyaránt megtalálhatók voltak a Spectrum kínálatában. Még 2010-ben is több mint kilencven vadonatúj szoftver jelent meg ZX Spectrumra – igaz, ezeket kihívást kereső hobbiprogramozók, illetve a platform rajongói készítették.

Számos, a játékfejlesztésben nagy karriert befutott fejlesztő kezdte ezzel a géppel a pályafutását – többek között Peter Molyneux, Dave Perry, Matthew Smith és Jon Ritman. A Spectrum a patinás nevű fejlesztők és a legnagyobb kiadók támogatását is élvezhette: az Ocean, az Electronic Arts, az Activision és a Codemasters egyaránt támogatta a gépet, a szoftverstúdiók közül pedig az az Ultimate Play The Game is itt kezdte a pályafutását, ami a kilencvenes évekre a Nintendo első számú külsős fejlesztőcsapatává vált.

Internet LOL internet

Több, elsősorban kelet-európai országban, köztük Magyarországon is voltak rádió- és tévéadók, amelyek hang formájában sugároztak Spectrum- és Commodore 64-programokat. Az akkoriban elterjedt számítógépek háttértárolója ugyanis a kazettás magnó volt: mentéshez a számítógép hangfrekvenciás sávba eső jelet szolgáltatott, a betöltéshez pedig ugyanilyen hangfrekvenicás jelet várt. A műsorban sugárzott hangokat kazettás magnóval lehetett rögzíteni, majd a számítógéphez kötött magnón futtatni. Magyarországon a Posta (a mai Antenna Hungária) indította el saját programsugárzását 1986-ban, 68,18 megaherzen, az OIRT URH FM sávban.

A nyolcvanas évek közepén az Egyesült Királyságban a Prestel és a Micronet800 indította el saját hálózati szolgáltatását, amelyhez ZX Spectrumokat lehetett csatlakoztatni. A hálózat jellege nyomokban emlékeztetett a mai internetre, de jelentős különbségnek számított, hogy zárt hálózatként üzemelt, és a használatáért előfizetési díjat számoltak fel.

A ZX Spectrum volt a Sinclair leghosszabb ideig futtatott terméke – igaz, Clive Sinclair 1986-ban eladta az Amstradnak a számítógépes üzletágat, valamint a Sinclair Research névhez fűződő jogokat. A Spectrum 1982-től 1988-ig volt piacon, ezalatt hétféle változatban jelent meg, és ezek közül több is kudarcba fulladt vállalkozásnak bizonyult. A ZX Spectrum 128K-hoz 19,95 fontért lehetett numerikus billentyűzetet vásárolni, a ZX Spectrum 128K +2 kompatibilitási problémáktól szenvedett, és nem volt számlálója a beépített magnójának.

Az utolsó, 1988-ban megjelent Spectrum +3 az Amstrad saját lemezmeghajtójával felszerelve jelent meg, 250 fontos áron: nem csupán a gép, de az inkompatibilis flopik is ötször drágábbak voltak a hagyományos mágneslemezeknél. Az olcsóbb, de erősebb hardverek hamarosan kiszorították a piacról a Spectrumot, az Amstrad pedig 1992-ben megszüntette a forgalmazást.

Lovagi címet ért

A Spectrum ennek ellenére nemzeti szimbólummá vált az Egyesült Királyságban; egyes értesülések szerint Margaret Thatcher 1983-ban még a japán miniszterelnöknek is bemutatta a gépet, mint a brit ipar vívmányát. Az viszont tény, hogy Sir Clive Sinclair lovagi rangot kapott az angol királynőtől, és ezt a mikroszámítógépek piacán végzett érdemeinek köszönheti.

A Sinclair Research ma is működik; elsősorban kutatással, valamint üzleti tanácsadással foglalkoznak. Maga Sir Clive Sinclair egy korábbi szépségkirálynő oldalán találta meg az igaz szerelmet.