Barátok nélkül működik a Facebook utódja

Az okostelefonokon működő Color fejlesztői csapatát Bill Nguyen építette fel. A Szilícium-völgy legendás szakértője már tucatnyi kis céget felpörgetett, legutóbbi nagy dobása Lala.com eladása volt, amiért az Apple nagyjából 80 millió dollárt fizetett.

A Color weboldalán rögtön látszik, hogy itt már nem a Facebook és Linkedin oldszkúl üzleti modelljéről van szó. Nincs ott semmilyen portál, csak két link az iTunes App Store és az Android Market szoftverboltokra. Bár egészen biztos, hogy lesz ott valamilyen portál is, az üzenet egyértelmű: ez a pc utáni világ közösségi hálózata.

A color.com nyitólapja

Képben mondom el

A Color másban is szakít elődeivel, ugyanis fényképek és videók megosztásával lehet rajta közösséget építeni. Ez önmagában még nem nagy szám, mert láttunk már néhány közösségi képmegosztó programot. Az iPhone-osok jelenleg az Instagrammal, az androidosok a PicPlz-zel osztják meg a képeiket. A Color azonban teljesen más elven működik.

Minden fotó és videó egy online tárhelyen landol, és szinte azonnal láthatóvá válnak az összes olyan felhasználó előtt, akik a közelben tartózkodnak. Nem kell felhasználói azonosítással bajlódni, számítógépre szinkronizálni, baráti listákat kezelni. Nincs jogosultság-kezelés, minden azonnal publikus. Persze a Color azt ígéri, szűri majd a sértő tartalmakat, nehogy ez legyen az új Chatroulette, ahol főleg maszturbáló perverzek ültek a webkamera elé.

Nagyon sok lehetőség van a Color technológiájában, például egy élő koncerten vagy sporteseményen különböző szemszögekből is megnézhetjük az eseményeket. Ha egy focimeccsen elég sokan használják a Colort, akkor a gólok azonnal láthatók a pálya minden sarkából. Feltéve persze, hogy a nézők elég szemfülesek, és minden komolyabb akciót felvesznek a mobiljukkal.

A videókat és fényképeket a keletkezésük időpontja szerint rendszerezi a Color, és a felhasználók visszatekerhetnek az időben. Így tíz-tizenöt év múlva, amikor az Etele téren már egy élettel teli városközpont áll majd, végignézhetjük, hány évig kellett ott kerülgetni a ledózerolt épületeket és munkagödröket.

Get a life

Bill Nguyen úgy véli, a Color leszakítja az embereket a mobiljukról, és visszahelyezi őket a való világba. Hogy ezt megértsük, érdemes végigszaladni azon, miként használjuk a Facebookot és a Twittert. Fogjuk a mobilunkat, és készítünk vele egy fotót, majd írunk hozzá egy sommás véleményt, és feltöltjük az egészet a Facebookra. Ezt néhány ismerősünk percekkel vagy órákkal később észreveszi, reagál rá, mi pedig újabb percek vagy órák elteltével megnézzük, hogy milyen reakciók születtek. Ez a folyamat arra késztet minket, hogy folyamatosan a mobilunkkal bíbelődjünk, ne csak akkor és ott, ahol éppen valami érdekes, megosztani kívánt gondolatunk támad.

Ezzel szemben a Color valós időben és valós helyen osztja meg az élményeket. Amíg a Facebookon virtuális barátok is vannak, akikkel lehet, hogy többhavonta csak egyszer találkozunk, a Coloron azok az emberek jelennek, meg, akik az adott pillanatban is ott tartózkodnak, ahol mi. A Color egyik lehetséges üzleti modellje, hogy pénzt kér azoktól a boltoktól és éttermektől, amelyek be akarják illeszteni fotóikat a felhasználói képek közé. Az alkalmazás az okostelefonok beépített szenzoraival akár azt is érzékelni tudja, hogy hosszabb ideje egy étteremben ülünk, és a fotók közé behelyezi egy somlói és egy gőzölgő kávé képét, hátha megjön a kedvünk a rendeléshez. Persze ez a modell is csak akkor működőképes, ha mégsem a való világgal és a környezetünkben lévő emberekkel foglalkozunk, hanem a Color miatt is állandóan a mobilunkat nyomkodjuk.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!