Minden, amit a Pokémon Góról tudni akar

Oké, mi ez? Mindenki erről beszél, a munkatársaim nem hagynak dolgozni, már az edzőm is pokémonokra vadászik hajnalban.

A Pokémon Go egy ingyenesen letölthető telefonos játék iPhone-ra és Androidra. A lényeg, hogy a Pokémon nevű rajzfilmsorozatból ismert kis lényeket kell gyűjteni, közben meg a való életben is létező pontokhoz kell eljutni. A cél, hogy minél több és erősebb pokémonunk legyen, illetve minél több ilyen pont legyen a miénk.

Na jó, de ez miért lett ekkora siker?

A Pokémon-jelenség sikere amúgy annyira nem meglepő, a korábban kiadott játékokból úgy ment el mindig jó néhány (Nintendo 3DS-en például összesen 25) millió darab, hogy egy viszonylag szűk kör, a kézikonzol-tulajdonosok köre vehette meg. Várható volt, hogy ha a jóval elterjedtebb mobilokra is megjelenik, ráadásul ingyen, akkor óriási siker lesz. Főleg azért, mert most lett keresőképes felnőtt azokból, akik a 90-es években látták és szerették a Pokémon-rajzfilmet. Meg hát a tény, hogy tegnap még Ronaldo fejére is leszállt egy az Eb-döntőben.

Letölteném, de hogy kell? Az App store-ban / Play áruházban nyoma sincs.

Igen, a játék hivatalosan még nem érhető el hazánkból, elméletileg majd csak később indul el a környékünkön. Ez viszont nem jelenti, hogy egy kis trükközéssel ne lehetne letölteni. Iphone-nál egy amerikai, japán, ausztrál vagy új-zélandi App store-fiók kell, androidos telefonnál pedig magát a programcsomagot kell letölteni a netről, például innen.

Nem lehet ebből baj, mármint hogy valami fájlt leszedek valahonnan?

Ha jó helyről szerezzük be, akkor elméletileg nem. Vannak hírek arról, hogy természetesen már keringenek adatlopásra felokosított androidos változatok. Ha valaki attól fél, hogy egy ilyet telepített, akkor nézze meg az alkalmazásinformációkban, lát-e olyat, hogy az appnak joga van hívást indítani vagy hangot rögzíteni. Ha igen, az a rossz változat, törölje, és töltse le innen a jót.

Feltelepítettem, elindítottam. Én Pikachut akarom, baromi idegesítő, de a sárga villámpatkány az egyetlen, amit ismerek.

Ha teljesen új karaktert kezdünk, egy kis trükkel elérhető, hogy Pikachu legyen a kezdő pokémonunk. Nem kell mást tenni, csak azt, hogy miután Professor Willow (az ősz hajú, teátrálisan pózoló faszi, aki a pokémonokról dumál) eltűnik, ne próbáljuk meg elfogni a térképen megjelenő három lény egyikét sem (Charmander, Squirtle és Bulbasaur, ahogy a rajzfilm első részében is volt), hanem sétáljunk odébb, hogy eltűnjenek. Játsszuk el ezt négyszer, és elméletileg legközelebb már Pikachu jelenik meg.

Hogy kell elkapni egy pokémont?

Ha megjelenik a térképen egy, rá kell nyomni, hogy előjöjjön a befogóképernyő. Ez egy minijáték, egy pokélabdát kell az ujjunkkal odadobni a lény közelébe (kábé úgy, mint a facebookos kosárlabdás játékban). Ha ez sikerül, a labda beszippantja a lényt, puff, miénk a pokémon.

De hé, ez kijött a labdából!

Igen, az erősebb lényeket nem egyszerű elkapni, van, hogy többször is kiugranak a labdából. Elméletileg lehet célozni is, ha rányomunk a labdára, de nem dobjuk el rögtön, a lény körül megjelenik egy kör, ami folyamatosan megy össze. Elméletileg a kör színe is jelzi, milyen könnyen fogjuk majd el a lényt (ha zöld, jók vagyunk, ha piros, nem annyira), és minél kisebb a kör, amibe beletalálunk a labdával, annál jobbak az esélyeink.

Elméletileg, mert véletlenszerű dobálással ugyanúgy célt lehet érni. Van, hogy a játék kiírja, hogy szép pontosan dobtunk (nice vagy great, a pontosságtól függően), illetve lehet csavart meg nyesett labdát is dobni, ezek főleg az elfogás utáni tapasztalati pontok elszámolásánál számítanak.

András Kolbert (@andraskolbert) által közzétett fénykép, 2016. Júl 11., 06:10 PDT

Tapasztalati pont?

A lényeg, hogy a játékban lévő karakterünk is fejlődik, időnként szintet lép, ha elég pontot szedett össze lények befogásából, tojások kiköltéséből, felfedezésből és harcból. A karakter szintje elméletileg segít a minél ritkább pokémonok megtalálásában is.

A pokémonok is fejlődnek?

Igen. Minden pokémonnak van egy alap és egy fejlesztett változata, némelyiknek egy köztes állapottal együtt három formája is lehet. A fejlődéshez az adott fajnak megfelelő cukorkából kell bizonyos számú. Ebből hármat kapunk az adott faj egy példányának befogásakor, illetve ha egy fajból már túl sok van nálunk, át is adhatjuk őket Professor Willownak (a pokémon adatlapján lévő Transfer feliratú gombbal). Ilyenkor egy cukorka jár.

A fejlődésnél érdemes a legmagasabb CP, vagyis combat point, vagyis harci értékű lényt fejleszteni, de érdemes megnézni a méreteit (ha egy lény súlyra és magasságra is XL, az sosem baj), illetve hogy milyen támadásokra képes.

A pokémonok harcolhatnak is egymással?

A Pokémon-univerzum alapvetése, hogy a pokémon-trénerek által begyűjtött lények megküzdenek egymással. A korábbi pokémonos játékokban ez körökre osztott csata volt, most azonban valós időben megy a harc.

Ahhoz, hogy küzdeni tudjunk, el kell látogatni a térképen nagy fehér oszlopként megjelenő gymekbe, vagyis edzőtermekbe, küzdőterekbe, ahogy tetszik. A lényeg, hogy ott ki tudjuk hívni a gymet épp elfoglalókat. Ha nyerünk, tapasztalati pontot kapunk, ha elégszer nyerünk, átvehetjük a gym irányítását. Ha a velünk egy csapatba tartozók birtokolják a helyet, akkor is küzdhetünk, a csatákkal növelhetjük a hely presztízsét, ami nehezebben elfoglalhatóvá teszi a gymet, és ha eleget fejlesztünk, mi magunk is otthagyhatunk egy lényt, hogy védje a gymet.

És mik ezek a kék bigyók a térképen?

Pokéstopnak hívják őket. A valóságban is megjelenő érdekes helyek ezek, szobrok, emléktáblák, valami érdekes épületrész, kapu vagy hivatal lehet ott. Nem maguktól kerülnek a játékba, a Pokémon Go fejlesztőinek korábbi, Ingress nevű játékából szívták át őket.

Sajnos ennek megfelelően a pokéstopok eloszlása nem egyenletes. Budapesten és a nagyobb városokban bőven van, szinte minden sarkon több, kisebb városokban és településeken csak kevesebb vagy egyáltalán semennyi.

A pokéstop lényege, hogy ha elsétálunk a közelébe, és megpörgetjük a játékban megjelenő képét, ajándékot kapunk. Pokélabdát, kikölthető tojásokat, gyógyítósprét, ilyesmit.

Na várjunk. Ezek eléggé fogyóeszköznek tűnnek, és ha jól látom, elég drágán pótolhatók.

Igen, a játék letöltése ingyenes, de a benne lévő cuccok egy részét valós pénzből pótolhatjuk. Ha valaki jó helyen lakik és sok körülötte a pokéstop, akkor soha egy fillért nem kell költenie – a kék oszlopok ötpercenként újra és újra kipörgethetők, vagyis ha eleget sétálgatunk, mindent járó malmocskákká válnak.

A játék olyan szempontból nagyon igazságos, hogy nincs olyan tartalom benne, ami csak igazi pénz kifizetésével lenne elérhető. A tárgyak legnagyobb részét pokéstopoknál vagy szintlépéskor megkaphatjuk, ráadásul a pokétallérokat sem muszáj megvenni, meg is dolgozhatunk értük. Minden egyes, a mi ellenőrzésünk alatt tartott gym 10 aranytallért ér nagyjából naponta, kiváltani úgy lehet őket, hogy a Shop (bolt) menü jobb felső sarkában lévő pajzsra kattintunk, ha lejárt a számláló. Naponta 100 tallér a maximum, és a pokémonok fejlesztéséhez kellő csillagporból kapunk itt egy csomót.

Sétálni? Mármint tényleg, igaziból?

Igen, a Pokémon Go (ahogy a neve is sugallja) arról szól, hogy telefonnal a kézben elsétálunk oda, ahol a dolgokat a térkép jelzi. A gymek, a pokéstopok és persze a pokémonok is csak így érhetőek el, és ha a talált tojásokat berakjuk egy keltetőbe, azok is bizonyos távolság legyaloglása után kelnek ki.

Haha, beülök a kocsiba, akkor pikk-pakk összejön.

Erre a készítők is gondoltak, hiába, piros pötty van a fenekükön, ismerik a magyar észjárást. Szóval van sebességlimit, a gördeszka még beleférhet, a bicikli már nem mindig. Ráadásul a lépésszenzort is figyeli a játék, nem csak a GPS-t, szóval nehéz átverni. Annyira kicsi a tűrés, hogy néha a gyaloglást sem számítja be, nem érdemes trükközni.

Hogy lehet sok pokémont begyűjteni?

Sok gyaloglással elsősorban. A képernyő jobb alsó részén van egy fehér téglalap, amin pokémonok (vagy azok sziluettje) van. Arra rányomva láthatjuk, a környéken milyen pokémonok vannak, az adott faj mellett lévő lábnyomok száma mutatja, milyen messze van a lény. Ha elindulunk, és jó irányba megyünk, a kis téglalap pulzálni kezd, és fogyni kezdenek a lábnyomok – kettő, egy, aztán eltűnik, csak a pokémon rajza marad. Na, ilyenkor kell rányomni a lényre, hogy az megjelenjen a térképen is.

Sajnos a valóságban ez a módszer elég körülményes, mivel a villogáson kívül semmi nem utal arra, pontosan merre is kell menni, kicsit olyan érzés, mint nem létező tárgyra hideg-langyos-meleg-forrót játszani: már azt hinnénk, a közelben vagyunk, de az egy lábnyomból hirtelen megint kettő aztán három lesz. Na ez a keresgélős rész az, ami elég veszélyes is tud lenni, ha nem figyeljük, hova lépünk vagy milyen területen megyünk keresztül, simán kisétálhatunk a kocsik elé.

Mi ez a kavargó levélkupac, amit látok a térképen?

Ott elméletileg nagyobb valószínűséggel fordulnak elő pokémonok, de egyáltalán nem azt jelenti, hogy tuti lesz ott valami.

Csalogatni nem lehet valahogy a kis dögöket?

De, lehet. Találhatunk tömjént (incense), ez fél órán át csalogatja a közelünkbe a pokémonokat. A másik lehetőség a csali (lure), ezt pokéstopok környékén lehet ellőni (egész pontosan a pokéstopra nyomva, a neve alatt lévő üres kis helyre kell nyomni), viszont az odacsalt pokémonok a közelben álló összes játékos képernyőjén megjelennek, bárki befoghatja őket. Ez is csak egy ideig tart, fél óráig, addig konfetti kavarog a pokéstop körül, mindenki láthatja, aki arra jár.

Másik játékos? Ezt lehet egyszerre többen?

Egyelőre csak korlátozottan, főleg csapat alapon. Az ötödik szint elérése után három csapat közül kell kiválasztani, kihez akarunk tartozni. A választott színnek egyelőre nem sok jelentősége van, az elfoglalt gymeknél jöhet jól, ha a közelben lakó barátainkkal ugyanahhoz a csapathoz tartozunk, mert akkor erősíteni lehet a védelmet.

Ha valakit legyőzünk egy gymben, a pokémonja nem veszik el, legyengülve visszakerül a gazdájához (ez amúgy pillanatnyilag az egyetlen módja annak, hogy egy gymből visszakapjuk az otthagyott lényünket, szóval érdemes végiggondolni, melyik pokémont hagyjuk hátra hátvédnek). Ha leteszünk egy csalit, az másoknak is jó lehet.

Egyelőre ennyi, de a fejlesztések még nem álltak meg, a tervekben olyanok vannak, hogy a játékosok majd cserélgethetik a pokémonokat egymás közt (ez a korábbi változatokban is így volt), illetve talán óriási bajnokságok is lesznek, ahol küzdhetünk a többi pokémon-mesterrel.

Ez elég távolinak tűnik azért.

Pár hónapja, amikor bejelentették a játékot, azt sem hitte el senki, hogy működhet az ingyenes, okostelefonos, kiterjesztett valóságos modell, most meg már mindenki arról beszél, hogy a Nintendo milliárdos bizniszt talált a pokémonok mellett a bokorban. A vállalat tőzsdei értéke 24 százalékkal nőtt, ez már önmagában dollármilliárdokat jelent, ráadásul az egész világ bezsongott, az első néhány napban nem bírták a szerverek, akkora volt az érdeklődés.

Óriási pénz van ebben a modellben, bőven megéri fejleszteni, hogy megmaradjon a lendület. Természetesen vannak hírek, melyek árnyalják a képet. Egy fiatal nő hullát talált pokémon helyett, az USA-ban egy rablóbanda a Pokémon Go alapján választott helyszínt emberek kirablására, hiszen a drága telefonnal lődörgő holdkórosok és gyerekek elég jó célpontnak számítanak. Az USA-ban az is felmerült, hogy vajon a fiatal fekete férfiaknak mennyire jó ötlet látszólag céltalanul kóvályogni az utcán, nem túl nagy-e a veszélye annak, hogy egy félős fehér polgártársuk gyanút fog, hogy a helyszínre érkező rendőrök viszkető ujjáról ne is beszéljünk.

Magyarországról nézve nehéz megítélni, hogy ezek valós történések, vagy egy jól megkomponált kampány elemei, és szerencsére itthon nem is nagyon kell ilyesmivel foglalkozni. A Pokémon Góval töltött időre ugyanazok a szabályok érvényesek, mintha csak simán sétálni mennénk a városban: ami veszélyesnek tűnik, az veszélyes is, nincs az a pokémon, amiért megéri kétes hírű utcákba vagy soksávos autópálya közepére sétálni.

Autópálya közepére csak nem raknak már célpontot.

Ahogy korábban írtuk, a Pokémon Go az Ingress nevű játékban létrehozott pontokat veszi alapul, és mivel az Ingressben néha cél volt a másik csapat szívatása, egy csomó meglepő helyen lett pont. Az USA-ban például egy helyet csak kajakkal lehet elérni, de Budapesten például az A38 hajó mögötti hajómegállóban van egy pont, amit a partról nem, csak beljebb sétálva lehet elérni. De mondhatnánk a Citadella tetején lévő gymet is.

De ez nem valami gyerekeknek kitalált cucc?

Ezt minden mobilos játékra rá lehet húzni, és szerencsére ezt sem kötelező kipróbálni. A Pokémon Go önmagában persze csak egy bugyuta játék, de elképesztő, mire rábírja az embereket. A net tele van beszámolókkal, melyekben az emberek arról mesélnek, hogy izomlázuk van, annyit mentek a pokémonok után, pedig öt éve egy métert nem sétáltak soha.

A másik, hogy a pokéstopok legtöbbször a városrészek történelmét megörökítő táblákra és szobrokra vannak rátéve, így megismerhetünk egy csomó olyan érdekességet, ami mellett akár évek óta naponta kétszer elsétálunk. Én például még sosem vettem észre, hogy az Index szerkesztőségének helyt adó irodaház udvarán, a szökőkút mögött van egy szobor, de képzeljék, van, van is rajta pokéstop. Mondjuk az a neve, hogy Cső, szóval lehet, hogy eddig azért nem tűnt fel.

Lesz ez bármikor legálisan Magyarországon?

A Verge a Wall Street Journalra hivatkozva azt írja, hogy „napokon belül” elérhető lesz a Pokémon Go Európában.