_CYBERPUNKS_NOT_DEAD_

2526149-rez+hd
2016.10.31. 14:59

A Rez arról szól, hogy egy célkeresztet irányítunk, két gombot nyomogatunk – egyet állandóan, egyet nagyon ritkán –, és a háttérben kattogó techno zene ütemére kilövünk minden repkedő ellenfelet a képernyőn.

A Rez eredetileg 2001-ben jelent meg, Dreamcastre és Playstation 2 konzolokra. Sok nem fogyott belőle, sok vizet nem zavart, sok kritikust megosztott, sok cikket írtak róla, sokszor hivatkoztak rá. Sokat játszottam vele, mert ez a világ legjobb játéka.

A Rez vérbeli Sega játék, abból az időből, amikor egy-egy kiadó saját játékainak még akkor is voltak felismerhető stílusjegyei, ha nem Nintendónak hívták őket. A Rez végletekig csupaszított felszíne alatt ott dorombol a Space Harrier, a Panzer Dragoon és az After Burner központi mechanikája: a célkereszt irányítása, az ellenfelek kilövése. Mindegy, hogy varázslatos fantasy birodalom vagy vadászgép van a képernyőn, a cél ugyanaz.

A Rez a képernyőn látottak miatt nehezen megszerethető, így a játékig sokan el sem jutnak. De ez megbocsátható, mert az a kevés, amit látunk, tényleg sok. Benne van Ludwig Mies van der Rohe minimalizmusa (sőt: Richie Hawtiné is); benne van a Neuromancerben megálmodott kibertér (a VR verzió megjelenésével sosem látott közelségbe került); és benne van a Vaszilij Kandinszkij-festmények esztétikája. Meg sok japán techno. Meg a Coldcut, meg az Oval, meg Adam Freeland.

A Rez munkacíme K–Project volt: a vezető designer, Mizugucsi Tecuja a Kandinszki-képek szinesztéziáját akarta videojátékba önteni. Ahhoz képest, hogy ilyet azelőtt senki nem csinált, a végeredmény nem is lehetett volna jobb. Igaz, tényleg nem olyan könnyen emészthető, mint egy vadászgép vagy egy sárkány.

A Rez a maga idejében posztmodern volt, mára időtlenné vált. A kerettörténet – egy összeomlott mesterséges intelligenciát kell meghekkelnünk a virtuális térben, ami támadó vírusként észlel bennünket, és el akar pusztítani – hibátlan apropót szolgáltat a pulzáló techno zenének és a zene ritmusára villódzó absztrakt formáknak. Ez előtt zajlik az akció. Résztvevők: egy célkereszt, két akciógomb, nyolc ütem, rengeteg ellenfél. Teendők:

  • A tűzgombot nyomva tartva egyszerre több (lehetőleg nyolc) ellenfelet kell befognunk a célkeresztbe, majd felengedjük a gombot. A főhős avatarja ekkor célkövető sugarakkal kilövi az ellenfeleket.
  • A tűzgomb lenyomása, az ellenfelek kijelölése, a lövés, az ellenfelek megsemmisülése és a maximális kombó egyaránt egy-egy hangot adnak ki. Ezek a hangok textúrázzák fel új dallamokkal és effektekkel a szigorúan monoton techno alapokat.
  • A 4+1 pályát (illetve a később megnyitható szinteket) úgy tervezték meg, hogy a zene ritmusát elkapva, az ellenfelek útvonalát megjegyezve lőjünk ki minden ellenfelet, és így összelőjünk egy igen látványos szimfóniát a kibertérben.
  • A piros, zöld és kék kipotyogó objektumokat felvéve gyűjthetünk be az egész képernyőt letakarító bombát (overdrive), a karakter fejlesztéséhez szükséges extra életeket (tíz kék objektum = 1 új evolóciós szint), illetve extra pontszámokat.
  • A teljesítményünket a pontszámunk mutatja: minél több ellenfelet fogunk be egyszerre, annál magasabb szorzóval dőlnek a pontok.
  • Oszt ennyi.

A Rez Infinite a Playstation VR álomjátéka. Egy virtuális térben zajló játékhoz keresve se lehetne jobb platformot találni egy virtuális szemüvegnél. Azon túl, hogy a látvány elképesztő, igen kellemes bónusz, hogy már a fejünkkel is irányíthatjuk a célkeresztet. Az új módszer igen precíz, még akkor is, ha nem mindig praktikus: a negyedik pályán Uranus ellen harcolva könnyen megfojthatjuk magunkat a headset kábelével, ha folyamatosan célra akarunk tartani. És néha tényleg szó szerint szédítő az élmény.

A Rez Infinite-ben ugyanúgy megvannak az első végigjátszás után megnyitható extrák a Beyond módban, mint az alapjátékban: játszható lesz a Lost Area és a Trancemission is. De az igazi újdonság a főmenüben megnyíló Area X, ami egyfajta átmenet a Rez és a (nem hivatalos) folytatás, a Child of Eden között. Az Area X nem előre rögzített terep, kivételesen szabadon mozoghatunk – 2 helyett 3 gombot használva –, de a feladat továbbra is a ritmikus lövöldözés. Egy új evolúciós irány egy esetleges folytatáshoz...? Remélhetőleg. 

A Rez Infinite-től megértjük, hogy miért vált nihilista drogfüggővé a Neuromancer főhőse, amikor többé nem hekkelhetett a kibertérben. És megkapjuk hozzá a világ legjobb játékát.