Jogdíjproblémák hátráltatják a digitális könyvtárak fejlesztését

Az irodalmi művek és egyéb kulturális javak internetes megjelenítésére vonatkozó jogi szabályozás többé-kevésbé egyértelműen fogalmaz - mondta el lapunknak Szinger András. Az Artisjus Jogvédő Iroda jogásza azonban azt is hozzátette, hogy jelenleg kettősség van a szabályozásban. A nagy felhasználók (például Neumann Digitális Könyvtár, Magyar Elektronikus Könyvtár) az Artisjussal állnak szerződésben, és egy meghatározott díjszabás alapján fizetik meg a jogdíjat a művek után. Ez jelenleg 1000 karakterenként 10 forint havonta. Ugyanakkor a mű digitális többszörözésének jogát a szerzőtől, illetve a kiadótól kell kérni.

Jogdíjak százmilliótól néhány százezerig

A helyzet bonyolultságára hívta fel a figyelmet Tószegi Zsuzsa is. A Neumann Ház igazgatója megkeresésünkre elmondta, ketté kell választani már a digitalizálás módját is, és különbséget tenni az offline (leggyakrabban CD-ROM), és az online művek között. Míg az utóbbi esetben a szépirodalmi művekre létezik közös jogkezelés, az előbbi esetben külön-külön egyedi megállapodásokat kell kötni a jogtulajdonosokkal. Ugyanez vonatkozik a szakirodalomra is. Drótos László, a Magyar Elektronikus Könyvtár egyik atyja ráadásul hozzá tette: erre nincs közös szabályozás, a jogtulajdonos annyit kér, amennyit akar.

A jogdíjak nagyságrendje egyébként nagy szórást mutat. A Neumann Digitális Arcképcsarnok (DIA) például a szerzőinek a minimálbér négyszeresét fizeti ki jogdíj gyanánt. Tószegi közlése alapján ez eléri a 100 milliós tételt is. Kritikusai szerint azonban a DIA szabályozása nem konform az egyéb jogdíjszabályozással, és sokkal inkább a kortárs magyar irodalom sokszor elhanyagolt szerzőinek anyagi megbecsülését szolgálja. Tószegi és Drótos ugyanakkor egybehangzóan állította, hogy az Artisjusnak a már említett díjtáblázat alapján fizetendő díjak nem jelentősek. Ráadásul a nagy felhasználók esetében a jogvédő iroda méltányolja, hogy nagy tömegben, non-profit módon terjesztik a műveket a hálón. Mindent egybevéve azonban a jogdíjak rendezése csupán 10 milliós nagyságrendű tétel lehet a pályázható egymilliárdból.

Szakemberek és a koordináció hiánya

Még egy probléma, a megfelelő szakemberek hiánya merül fel a pályázat kapcsán. Bár Drótos szerint a könyvtárosok egyre inkább informatikus szakemberek is, nehezen tagadható, hogy a jól képzettek inkább az üzleti szférában keresik a megélhetésüket, semmint közalkalmazotti fizetésért dolgozzanak. A pályázat szövegéből nem derül ki, hogy az elnyert támogatás fordítható-e jól képzett könyvtáros-informatikusok alkalmazására, így a - megkérdezett szakemberek szerint - a legjobb megoldás az lenne, ha a nyertes pályázók alvállalkozókat bíznának meg a munka elvégzésével.

Szemezgető EU-tagállamok Az 1999-ben életbe lépett szabályozás tehát rendelkezik az irodalmi művek internetes felhasználásáról. A szabályozáshoz kapcsolódó módosításról szóló konkrét elképzelésről Szinger András jelenleg nem tud. Az információs társadalomra és a szerzői jogra vonatkozó Európai Uniós irányelv rendelkezéseit a magyar kormány jogalkotási programja szerint 2003-ra beépítjük a magyar jogba. Szinger elmondása szerint az irányelv bizonyos pontjai már beépültek a magyar jogrendszerbe. Egyebek mellett ilyen, hogy a szerzőnek kizárólagos joga van arra, hogy interneten megjelentessék a művét. Az irányelv ugyanakkor bevásárlólista-szerűen tartalmaz kivételeket, amelyek közül némelyeket a tagállamok beépíthetnek nemzeti jogrendükbe.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az adatok egységes formában és tartalomban kell, hogy megjelenjenek a világhálón. A nemzetközi gyakorlatban bevett szokás, hogy egy nagy szervezet koordinálja a munkát. Így elkerülhető, hogy ugyanazok a tartalmak többször, vagy éppen különböző formátumokban kerüljenek fel a hálóra. Ugyancsak nagyban segítené a most fejlesztendő tartalmak használhatóságát, ha szintén egységes keresőrendszer alapján lehetne az egyes oldalakon. Ez egyébként nálunk szerencsésebb vidékeken már így van.

Abban természetesen egyetért a szakma, hogy a most kiírt egymilliárdos pályázat az elmúlt időszak legnagyobb fejlesztési beruházása, és remélik, hogy segítségével komoly mértékben lehet tartalmat bővíteni a világhálón. Azt, hogy erre mekkora igény van jól jelzi a friss irodalmi Nobel-díjas Kertész Imre Sorstalanság című kötetének online sikere. A Neumann Ház honlapjárol fellelhető e-bookot múlt hét csütörtöktől vasárnapig ötezren töltötték le, míg a hét első munkanapján, amikor már ki-ki a munkahelyén is hozzáfért az internethez, 11 ezren.