A hatóság kezében a nettelefon jövője

Magyarországon több százezren telefonálnak VoIP-készülékkel, de a felhasználók nagy része erről semmit sem tud. A kábelszolgáltatók – akiknél a legtöbb előfizető van – általában nem beszélnek a műszaki részletekről, és készülékeik is a hagyományos telefonokra hasonlítanak. Ezen kívül még sokféle VoIP-megoldás létezik, vannak például szoftveres telefonkliensek, amelyekkel ugyanúgy telefonszámokat kell bepötyögni, mint a szokványos telefonkészülékek esetében. Mindkét megoldás a hagyományos telefonszolgáltatás IP-alapú klónja, és segítségével nem egy személyt hívunk fel, hanem egy adott helyet, például az ismerősünk lakását vagy irodáját. Kicsörög a telefon, és vagy fogadja valaki a hívást, vagy nem.

Telefon bárhol

Valamivel előremutatóbbak azok a társaságok, amelyeknél a VoIP-szolgáltatás többféle rendszeren használható. A magyar Macrogate például azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a szolgáltatása a fejlettebb Nokia-mobilokon is működik. A készülékek az internetre csatlakozva – wifi hotspoton vagy mobilinterneten – képesek hívást fogadni és indítani. (Technológiai értelemben a mobilinterneten működő VoIP-telefonszolgáltatással a Macrogate virtuális mobilszolgáltatóvá avanzsált, de üzleti értelemben nem, mert a cég nem nagykereskedelmi áron veszi a beszédperceket a mobilszolgáltatóktól. A felhasználó a saját mobilinternetes díjcsomagjának a keretét használhatja VoIP-telefonálásra is.)

Ezzel a módszerrel egyetlen készülék két telefonszámot tud kezelni: a mobilszolgáltatóét és a VoIP-szolgáltatóét. Minden egyes hívásnál eldönthetjük, hogy az interneten vagy a mobilhálózaton telefonálunk-e. Tárcsázás szempontjából persze a Macrogate is a maradiak közé tartozik, hiszen ügyfelei szokványos telefonszámokat hívhatnak fel, sőt, saját telefonszámot kapnak, amely a szokványos telefonhálózatról is elérhető. Egy telefonszám egyszerre több készüléken beállítható, és a bejövő hívások mindegyik készüléken kicsöngenek. Az előfizető tehát mindig utolérhető, ha nem kapcsolja ki a mobilját.

Másképp próbálja szélesebb körben elérhetővé tenni a VoIP-szolgáltatást az OpenNetworks (ez a cég fejleszti az Index tulajdonában lévő Indafont is). A magyar társaság készített egy Flash-alapú telefonklienst, amely gyakorlatilag bármilyen weboldalba beépíthető. Ez egyben azt is jelenti, hogy a megoldás platformfüggetlen, az operációs rendszerek nagy részén elérhető. A telefonhívást indító gomb egy személyes blogban vagy egy hirdetésben is megjelenhet, így egy egérkattintással elérhető a bejegyzés szerzője, vagy a hirdető cég információs vonala. Ez is teljesen újszerű telefonálási élményt biztosít, de inkább az üzleti felhasználása érdekes, és a böngészőhöz való kötődése miatt a szolgáltatás nem igazán mobil.

Bár látható, hogy vannak hazai fejlesztések, úgy tudjuk Magyarországon (is) a Skype az egyik legnagyobb VoIP-szolgáltató. A népszerű telefonkliensben sok hasznos megoldás van, ami elősegíti a terjedését. A Skype is mindig ott csöng ki, ahol a felhasználó bejelentkezett a számítógépén, és a kliensnek van Windows Mobile és Symbian rendszerű telefonokra telepíthető változata. Emellett vannak külön Skype-készülékek is, igaz ezek csak wifi hotspotra csatlakozva érik el a hálózatot. A Skype előnye a riválisaival szemben, hogy hálózaton belül a felhasználók képeket és üzeneteket is küldhetnek egymásnak, és már Magyarországon is működik a SkypeIn szolgáltatás, azaz plusz díjért más telefonhálózatokból is elérhető a felhasználó, saját 0621-es telefonszámon. (A 0621-es, nem földrajzi helyhez kötődő előhívószámot osztják ki a VoIP-előfizetőknek.)

Megnézik, mi van

Hazánkban a VoIP mostanra terjedt el annyira, hogy a Nemzeti Hírközlési Hatóság is jobban felfigyeljen rá. Az NHH konzultációt kezdeményezett a szolgáltatókkal, hogy jobban megismerje a piacot.

"Sok különféle módon, megoldásban használják a VoIP technológiát, az egészen pici cégektől a nagy nemzetközi vállalatokig mindenki használja, és azt szeretnénk látni, hogy a kérdéseinkre ki milyen választ fogalmaz meg, milyen problémákat lát" – mondta az Indexnek Bartolits István, az NHH szakértője. "Látjuk, hogy az alkalmazások egy körét nem kell szabályozni, viszont ha valaki ugyanúgy szolgáltat, mint egy telefontársaság, csak más technológiával, nem lehet azt mondani, hogy rá nem vonatkozik ugyanolyan szabályozás" – tette hozzá.

Az NHH vizsgálódásának az alapja egyébként az Európai Szabályozók Csoportjának 2007 decemberében kiadott ajánlása (pdf), amelyben többek között az áll, hogy a telefonszolgáltatóknak elérhetővé kell tenniük a segélyhívószámokat, és valamilyen módon információt kell nyújtaniuk a segélyhívó földrajzi helyzetéről, amilyen mértékben a technológia ezt lehetővé teszi.

Az NHH és az uniós szabályozók több kategóriába sorolják be a VoIP-szolgáltatókat: a számítógépes program segítségével megvalósított telefonszolgáltatás például nem tartozik a szabályozandó szolgáltatások közé, ahogyan a nem nyilvános (például egy cég belső telefonhálózatán) megvalósított VoIP sem. Ugyanakkor azok a VoIP-hozzáférések, amelyek saját hívószámmal elérhetők, és más telefonhálózatot is elérnek, az EU szerint szabályozhatók.

Kicsik veszélyben

Kun István, az IP-telefonszolgáltatók érdekvédelmi szövetségének (ITÉSZ) elnöke lapunknak elmondta, hogy az NHH felhívásában megemlített témák régóta az asztalon vannak, ezért a dokumentum nem igazán előre mutató. Szerinte arról kellene beszélni, hogy az alternatív szolgáltatók előtt milyen lehetőségek vannak, mert elkeserítő a helyzet.

Hazánkban a VoIP-cégek tiszavirág életűek, aminek több oka van. Egyrészt kevés az internetező, márpedig a szakértő szerint a VoIP csak azokban az országokban igazán felkapott, ahol majdnem mindenkinek van netelérése. Emellett elmaradott a hozzáférési hálózat, és bár a VoIP nem igényel nagy sávszélességet, egy kis irodában, ahol hárman is telefonálhatnak egyszerre, kevés lehet az egy megabites hozzáférés. A telefonhívások nem kapnak dedikált sávszélességet, és így nehéz tartani a minőséget.

Mindezek mellett a VoIP-szolgáltatóknak elég sok tőkére van szükségük, mert ha össze akarnak kapcsolódni a többi nagy telefonszolgáltatóval, akkor drága távközlési berendezéseket kell venniük. Kun István szerint az NHH-nak olyan feltételrendszert kell alkotnia, amelyben a kis szolgáltatók is meg tudnak élni. Például kötelezni kell a telefontársaságokat, hogy a VoIP-szolgáltatók ne csak drága hardverrel, hanem olcsóbban, IP-alapon csatlakozhassanak a hagyományos telefonhálózathoz. E nagy költség eltüntetésével olcsóbb lehet a VoIP.

Kun István emellett úgy látja, hogy a VoIP-szolgáltatók hatósági kategorizálása nem technológia-semleges, elsősorban a szoftveres klienst működtető szolgáltatóknak kedvez. Például a számítógépes programot használó, amúgy is domináns Skype-nak. A szakértő attól tart, hogy aki ki akar majd bújni a szabályozás alól, az egyszerűen inkább szoftveres klienst használ majd.

Az EU szerint szabályozható VoIP-szolgáltatóknak számos plusz feladatot el kell majd végezniük, amit a szoftverrel szolgáltatóknak nem. Gondot jelenthet a segélyhívószámot tárcsázó előfizető földrajzi helyzetének azonosítása, hiszen a VoIP-hozzáférések sok esetben külföldről is működnek. Emellett a segélyhívásoknak prioritást kell kapniuk, és a lehető legjobb minőségűnek kell lenniük.

A szolgáltatások egyenlő elbírálása azért lenne fontos, mert ha mindegyik szolgáltató azonos feltételekkel működik, a hatóság által kirótt plusz feladatok kevésbé befolyásolják az előfizetőkért folyó versenyt. Így maradna az árban és minőségben való versengés, azt pedig úgyis mindenki el tudja dönteni, hogy szoftverrel, kagylós készülékkel vagy mobillal akar-e telefonálni.