"Mi mindig is azt szerettük volna, hogy a rajongók online is hozzáférjenek a zenénkhez - mondta Lars Ulrich, a zenekar dobosa. - De az eddigi terjesztési módszerek egészen mostanáig nem biztosították azt a minőséget, amit a rajongóink elvárnak tőlünk."
Divat lett
Úgy látszik tehát, hogy a Metallica netellenes korszaka véget ért, és a zenekar csatlakozik azokhoz a zenészekhez és kiadókhoz, akik online hirdetik albumaikat. A közelmúltban például Madonna tette letölthetővé American Life című számát másfél dollárért a Madonna.com-on. (Persze ő sem nagy barátja a fájlcserének: amikor a szám megjelent a P2P-hálózatokon, hatalmas tömegben árasztotta el a rendszereket hamis fájlokkal. Emiatt rövidesen fel is törték az énekesnő oldalát.
Amikor a fájlcsere virágzásnak indult, a Metallica tagjai voltak az elsők, akik tiltakoztak a jelenség ellen. 2000 áprilisában be is perelték a Napstert, egyúttal több mint 335 ezer, Metallica-számokat megosztó felhasználó napsteres nevét gyűjtötték össze. A zenekar nem kívánta beperelni a felhasználókat, de követelte kitiltásukat a hálózatról.
Nem a lopás bántotta őket
A zenekar most már azt állítja, hogy korábbi ellenérzéseik pusztán a cserélgetett felvételek rossz minőségének szóltak, nem pedig a "lopásnak", ahogy akkoriban nevezték a fájlcserét, ki tudja miért. A Metallica keresetét később egyesítették több hasonló keresettel, ezek a perek akkor zárultak le, amikor a szövetségi bíróság a jogvédett anyagok szűrésére kötelezte a Napstert.
A mostani CD-kódos konstrukció azonban már önmagában is spórolásra csábít. A felhasználók például odaadhatják a kódjukat másoknak, és cserélgethetik a letöltött számokat is. Az oldalt üzemeltető Speakeasy megnyugtatásképpen kijelentette, hogy ha mondjuk egymillió ember lép be az oldalra ugyanazzal a kóddal, lépni fognak az ügyben.
A Metallicavault.com-on három darab hatvan perces koncertfelvétel is lesz, emellett a rajongók letölthetnek és cserélgethetnek ritka, kiadatlan számokat is. Az oldalra havonta kerülnek fel új anyagok.