További Net cikkek
A kis, beszélős rádiók reneszánszát hozhatja az Egyesült Államokban egyre divatosabb podcasting, melynek lényege, hogy egy szoftver automatikusan letölti és hordozható zenelejátszóra másolja a kiválasztott rádióműsorokat, melyeket aztán bárhol, bármikor meg lehet hallgatni.
Néha egészen apró használhatósági trükkökön múlik, hogy milyen tartalmat fogyaszt szívesen a közönség. Letölthető mp3-rádióműsorokat, zenei mixeket - amatőröket, profikat - eddig is láttunk a neten (Index-közelből megemlíthetjük Worluk Pilóta Rádióját vagy Blumi muzak.blog.hu-ját), tavaly október óta azonban az ilyen műsorok száma hihetetlen, robbanásszerű emelkedésnek indult. Az ok: egy új szoftver megjelenése, amely a hírszolgáltatásban és blogolásban már ismert RSS-feedekhez hasonló módon könnyíti meg a felhasználó életét. A program installálása után, ha megtetszik egy műsor, csak regisztrálnunk kell, és a "műsorszolgáltató" a sorozat további részeit elkészültük után automatikusan, emberi kéz beavatkozása nélkül felhelyezi a felhasználó-hallgató számítógépéhez csatlakoztatott mp3-lejátszó tárolójába, ahol más dolgunk már nincs is, mint megnyomni a Play gombot.
RSS-feed
A web alapvetően pull (húzni) típusú média: a felhasználó meg akar tudni valamit, ezért behív valamilyen honlapot - szemben a hagyományos elektronikus médiával, amelyik push módon (nyomni) működik, azaz bekapcsoljuk a rádiót vagy a tévét, és az a műsor jön belőle, amit a műsorszolgáltató adni akar (legfeljebb elkapcsolhatunk róla). Már a web kezdeti időszakában történtek kísérletek az új médiatípus push-keretek közé szorítására, például a Microsoft Active Desktop rendszere, illetve különböző news ticker-megoldások - ám ezek a próbálkozások rendre elhaltak. Az első, sikeresnek mondható push-típusú webszolgáltatás az RSS, amelyet főleg híroldalak és blogok használnak, de tulajdonképpen bármilyen más tartalomszolgáltató is alkalmazhatja, ha weboldalának rendszeres vagy rendszertelen változásairól értesítené szeretné a nagyközönséget. Felhasználói oldalról az RSS alkalmazása annyiban könnyíti meg az életet, hogy a megrendelt RSS-csatornák mögötti weboldalak frissüléseinek címsorait egy képernyőn, jól áttekinthető formában nézhetjük át, így nagyjából garantált, hogy nem maradunk le semmi újdonságról.
A podcasting szó eredete roppant kézenfekvő: az Egyesült Államokban messze legnépszerűbb, szinte már szabványként emlegetett Apple-zenelejátszó, az iPod nevéhez ragadt hozzá a broadcasting-ból (műsorszórás) a casting, de természetesen nemcsak iPoddal podcastolhatunk; bármilyen más zenelejátszóval, vagy végső soron akár egy számítógéppel is meghallgathatjuk a műsorokat.
A dolog terjedésének ütemét jól jellemzik a Wired adatai: október első hetében, hétfőn a Google 5950 találatot adott a "podcasting" szóra, kedden már 8900-at, december végén pedig 744 ezret. (Jelenleg 870 ezernél tartunk.) Az MIT gyorselemzésének jóslata szerint ahogy 2004 kulcsszava a blog volt, úgy lesz 2005-é a podcasting.
Reneszánsz
A módszert a Music Television egyik, a nyolcvanas évekből ismert műsorvezetője, Adam Curry és az RSS-hírolvasó technológia társfejlesztője, Dave Winer találta ki, akik jelenleg az Ipodder.org weboldalat is üzemeltetik - innen tölthető le ingyenesen az automatizmust a felhasználónál elvégző kliensszoftver legutolsó verziója, innen értesülhetünk a legújabb műsorokról, és itt tanulhatjuk meg, hogyan kell saját műsort készíteni. A feltalálók egyébként a módszert audióblogolásnak nevezték el, a divatossá vált podcasting név Dannie J. Gregoire-tól származik, aki egy régi, kultikus netes arc - tudni való róla, hogy már a 80-as évek végén saját kis ISP-t üzemeltetett. Gregoire egyébként gyorsan be is jegyeztette magának a podcasting.com domainnevet (tartalmat viszont nem húzott fel még rá).
Curry podcastjai (a sorozat címe: Daily Source Code), melyeket korábban Amsterdamból adott, most pedig Londonból, leginkább az üvöltő-csilingelő reklámok előtti rádiós korszak adásaira hasonlítanak. Sokan ezért már most is a kis, beszélgetős rádiók reneszánszát látják a podcasting terjedésében. A minőség nem alapvető igény - a podcast-műsorok legtöbbje amatőr berendezésekkel, filléres értékű mikrofonokkal, házi hifiberendezések segítségével, többnyire szinte teljesen a számítógépen készülnek, így gyakran hallhatunk bennük szüneteket, kimaradásokat, torzítást, kattanásokat.
A lényeg persze nem ez: nagyon úgy tűnik, hogy a rádiós műfajnak egy teljesen újfajta megközelítésű, viszont iszonyatosan életképes modelljével állunk szemben, egy olyan folyamattal, ami radikális változásokat indíthat el nagyon rövid időn belül az egyébként üzletileg egyre inkább bizonytalanná váló hangos médiában. Ha pedig a podcasting terjedése hasonló ütemben folytatódik, azt a hagyományos kereskedelmi rádiók a saját zsebükön keresztül fogják nagyon hamar megérezni. A társadalomtudósokat szintén újabb szép feladatok elé állíthatja majd a jelenség, hiszen egy újabb médiatípus "demokratizálódik", azaz: elmosódnak a határok rádióműsor-készítők és hallgatók között. Én hallgatom a te műsorodat, te hallgatod az enyémet.
Persze most talán még túlzás a teljes kereskedelmi média haláláról értekezni, mindenesetre viszont legalább már látható egy út, ami az internetes műsorterjesztés legfontosabb előnyét, az on-demand jelleget - azt, hogy nem kell hazaérnem a Barátok közt következő részére, hanem akkor nézem meg, amikor akarom - ötvözi a régi elektronikus média push technológiájának előnyeivel. Ha a nagymédia erre rámozdul, akkor egyszercsak tényleg vége a hagyományos tévécsatornáknak: a Barátok közt következő része ott fog várni engem otthon, a digitális tévém hard diszkjén, és akkor nézem meg, amikor épp időm van rá. (Ehhez viszont minden lakásba szélessávú internetet kell kötni, amihez még az USÁ-ban is hátravan néhány elnökváltás.)
Műsorok
A podcastolt műsorok első hullámában - mint annyi más webes tartalom esetén azt már láttuk - túltengenek a tech-témákkal foglalkozó beszélgetések, de szépen felzárkózóban vannak emellett a politikai műsorok is. A Ipodder.org blogszerűen próbál meg egyfajta áttekintést nyújtani az újdonságokról - az utolsó bejegyzések szerint nemrég indult például egy keresztény podcast, egy PR-biznisz-csatorna, és egy szőnyegekkel foglalkozó adás. A www.podcasting.net -en viszont már Yahoo-szerű könyvtárstruktúrába rendezett adatbázisban kereshetünk magunknak olyan témájú műsorokat, amelyek érdekelhetnek - például, ha valakit a "Politics and Government/Liberalism" kategória hoz lázba, öt különböző podcast-műsor közül is válogathat.
Futurológia
Valami nagyon hasonlóról beszélt Ian Pearson, a BBC hivatásos futurológusa tavaly ősz elején, az Internet Hungary konferencián, az iPod egyik kiegészítőjével, az iTrippel kapcsolatban. Ez egy olyan kis alkalmatosság, aminek segítségével iPodunkat miniatűr rádióadóvá turbózhatjuk, így a készüléken elindított zeneszámokat a közvetlen közelben található közönséges FM-rádiók (például az autórádiónk, vagy a konyhai Sokol) úgy képesek fogni, mint bármely más kereskedelmi vagy közszolgálati csatornát.A kiegészítő cucc piacra dobásának elsődleges célja nyilván az volt, hogy mp3-lejátszónkat könnyen összeköthessük más audióberendezéseinkkel, Pearson azonban eggyel távolabbra gondolt, és az iPod-felhasználókat mobil rádióadó-berendezésekként vizionálta, akik műsorokat szolgáltatnak a közvetlen környezetükben járó-kelő embereknek (vagy a buszon, metrón együtt utazóknak, esetleg a ház többi lakójának), és úgy gondolta, a hallgatóknak is izgalmas lesz szörfözgetni a közelből adó iPodok frekvenciáin. A futurológus gondolatai kicsit más formában, de két hónapon belül megvalósultak.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
