Mindent tudunk az új Windowsról

Utoljára 2001 októberében adott ki teljesen új operációs rendszert a Microsoft, a Windows XP-t, de év végén, illetve jövő év elején megjelenik a Windows Vista. Kipróbáltuk az igényesebb otthoni felhasználóknak szánt Windows Vista Home Premium második bétáját.

Légtornász

Ügyes színezési trükkökkel tudta csak a Microsoft többé-kevésbé térhatásúvá tenni a Windows XP kezelőfelületét, a Vista azonban a videojátékok által is használt DirectX függvénykönyvtár segítségével valódi háromdimenziós kezelőfelület rajzol a kijelzőre; ez az Aero interfész. Magyarán az operációs rendszer hasznosítani tudja a számítógépben lévő grafikus kártyát, és így valósághű árnyékok és fények jelennek meg az ablakok körül. A beépített 3D-gyorsításnak köszönhetően később megjelenhetnek az animált ikonok, sőt, elborult agyú dizájnerek akár az egész ablakrendszert egy organikus, állandóan mozgó masszává alakíthatják át, bár ennek nem lenne sok értelme.

Szerencsére a redmondi fejlesztők nem nyaltak bélyeget, amikor az ablakkezelő rendszert kialakították, így a Vistába csak nem túl látványos, de annál hasznosabb képhatások vannak. Például a szokványos Alt-Tab billentyűkombináció helyett a Win-Tab gombokat nyomkodva a futó szoftverek ablakai srégen befordulnak a térbe, és mivel így nagyon jól látszik a tartalmuk, könnyű kiválasztani a kívánt ablakot. Más kérdés, hogy az ablakok kerete ilyenkor csúnyán zizis, valószínűleg nem használ élsimítást a grafikus rendszer.

Normális nézetben – például amikor dolgozunk - csupán annyi az extrát ad a 3D kezelőfelület, hogy az ablakok vastag és félig áttetsző kerete megmutatja, hogy mi történik a háttérbe szorult ablakokban, a jobb felső sarokban lévő kezelőgombok meg elkezdenek világítani, ha föléjük kerül az egérmutató, ezzel figyelmeztetnek arra, hogy óvatosan klikkoljunk.

A gyengébb géppel rendelkezők persze visszatérhetnek a tíz évvel ezelőtt bemutatkozott gyökerekhez, a Windows 95 szürke ablakkereteihez, ezzel azonban érdemes vigyázni. Érezhetően gyorsabb lesz tőle a rendszer, de a sivár felület akár fél óra alatt is mély depressziót és munkakerülési vágyat okozhat.

Én vagyok az úr?

Alig egy hete nyúzom a Vistát, és zenehallgatáson, képnézegetésen meg egy-két kisebb feladaton kívül semmire sem használtam, de már sejtem, hogy miért fogom megszeretni. Azt az érzést kelti, hogy a számítógépem ura vagyok, én dönthetek arról, hogy mikor mi történjen. A Windows XP egyik legnagyobb hibája, hogy ostoba hülyének néz minket, felhasználókat, mint akikre egy fakockát sem érdemes bízni, nemhogy egy operációs rendszert. Hiába csapkodjuk tajtékzó szájjal a billentyűzetet, hogy ez a rohadék már megint nem megy, már megint lefagy, és a a franc tudja miért, a problémákról egyáltalán nem ad értelmes információt, csak lefagyasztja magát kékre.

Ehhez képest a Vista úgy viselkedik, mint egy kis angyal. Egyrészt már az elején osztályozta a gépemet (kettest kapott ötből), és ebből máris tudtam, hogy a processzort meg a memóriát kicsit kevesli, a merevlemez és a grafikus kártya teljesítményével azonban nincs gondja. E figyelmeztetés miatt eleve azzal a tudattal kezdtem meg a Vista használatát, hogy lehetnek fennakadások, és természetesen voltak is. A Vistára áthúzott nyolcszáz megabájtos képgyűjteményemben böngészve például az explorer.exe memóriafoglalása hirtelen felkúszott kétszáz megabájtra, noha éppen csak egy kisebb, körülbelül húsz képet tartalmazó mappában voltam. Majdnem fejre állt a rendszer, a Vista azonban kis idő elteltével felajánlotta, hogy kikapcsolja a csilli-villi kezelőfelületet, hátha úgy jobb lesz. Persze kellő önbizalommal inkább arra kértem, hogy ne tegye, csak monitorozza tovább a teljesítményt, és szóljon később. Nem szólt, és hamarosan így is jobb lett.

Komolyabb multimédiás szoftverek - médialejátszó, diavetítő, Media Center - egy időben való futtatásával persze sikerült úgy kiakasztanom a Vistát, hogy csak a kikapcsgomb segített. Nyilván ezért mondja a Microsoft, hogy legalább egy giga ram kell a futtatásához, de még jobb, ha van kettő.

A rendszerbe vetett bizalmamat az is erősítette, hogy nagyon sok személyes beállítást egyszerű felhasználóként is elvégezhettem, és a vezérlőpultban pajzs formájú ikon jelezte, hogy melyek a komolyabb rendszerváltoztatáshoz vezető menüpontok. Ezeknek az elindításához be kellett pötyögnöm az admin jelszavát, és még rendszergazdaként bejelentkezve sem indultak azonnal, először rá kellett bökni egy okéra, hogy tényleg ezt akarom.

Arról már korábban is beszámoltunk, hogy a Vista betonból lesz; megerősített védelme egy tűzfalból, egy kémprogramirtóból, és egy átfogó biztonsági központból áll, amely figyelmeztet, ha valami gáz van. Emellett az Internet Explorerben van egy csalószűrő, és a merevlemez is teljesen titkosítható. Szerencsére a legundorítóbb biztonsági megoldás használata nem kötelező. A szerényen "szülői felügyeleti programnak" becézett modul valójában egy belső kémprogram, amelyet egyes cégvezetők biztosan arra használnak majd, hogy megnézzék beosztottjaik kedvenc weboldalait, illetve hogy mikor csevegtek, emaileztek, töltöttek-e le valamit, és mivel játszottak. Szerintem elvárható lenne, hogy a Vista minden belépéskor figyelmeztessen a megfigyelés tényére, nehogy a rendszergazdák titokban vájkálhassanak a magánszféránkban, sőt a felhasználónak a róla szóló riportot is automatikusan meg kellene kapnia.

Mindent ide a kezembe

Csak áldani tudom a Microsoftot, amiért teljesen átalakította a Start Menüt, a világ legpocsékabb indítómenüjét, amelynek az aktuális változata csupán a kézügyességem javítására alkalmas, mivel ha egy óvatlan mozdulattal letérek az egérmutatóval a menük felületéről, akkor kezdhetem elölről a keresgélést. A Vistában a Start Menü jobb oldalán mindig a legfontosabb indítóparancsok – Vezérlőpult, Rendszer, Dokumentumok stb. - jelennek meg, bal oldalon meg a legutóbb használt szoftverek listája. Az „All Programs” gombra kattintva e lista helyén jelenik meg az összes program indítóikonja, nincsenek oldalra kiugráló listák, mint az XP-ben. A programindítás ugyanakkor a Start Menü alján megbúvó keresővel a legegyszerűbb: ha tudjuk a program nevét, csak be kell pötyögni, és amint előkerült, nyomni egy entert.

Álmappák és címkék valós problémákkal

A mappákban való böngészéssel nem sikerült megbarátkoznom. Furcsán viselkednek az ablakok, hiányzik a szokványos menüsor, ha viszont van menüsor, akkor ronda az ablak. Azt még talán egy-két hónap alatt meg tudom majd szokni, hogy a fájltípustól függően jelennek meg menüpontok, képnél például a nyomtatás, zenénél meg a lejátszás, a fájlrendszerben való navigálás azonban szerintem rosszul lett kitalálva. Hosszas próbálkozás után sem sikerült rájönnöm, hogy a címsorban hová kell böknöm ahhoz, hogy azonnal átléphessek valamelyik központi helyre (Sajátgép, Dokumentumok), ami az XP-ben oly egyszerű volt. Emellett nem értem, hogy a multimédiás fájlokat vajon mi célból lehet egytől ötig értékelni. Talán arra gondoltak, hogy néha, egy-egy túlontúl jól sikerült napomon majd előveszem a legszarabb zenéimet, csupán az egyensúly kedvéért? Vagy esetleg a Microsoft statisztikát akar készíteni arról, hogy ki gyűjti össze a legtöbb silány minőségű fotót? Ezekre a kérdésekre valószínűleg sohasem kapok választ, de nem is lényeges, ugyanis roppant hasznos eszközöket is találtam a fájlok rendszerezéséhez.

Egyrészt mindegyik mappának a keretébe bele van építve a kereső, amivel mindenféle fájl előrángatható a merevlemez mélyéről, másrészt a keresések eredményeit virtuális mappaként el lehet menteni. Így például a fotógyűjteményemből a készítés éve és a készítés helye alapján is tudtam válogatást csinálni, és ehhez nem kellett a fájlok több másolatát különféle mappákba helyeznem. Még nagyobb újítás azonban, hogy bármilyen típusú fájlra lehet címkéket (Web 2.0-kompatibilis bikkfanyelven tageket) aggatni, így szintén fölösleges másolgatás nélkül lehet több különböző projekthez hozzárendelni egy-egy prezentációt vagy dokumentumot. Egyetlen tesztrendszeremen egyelőre nem sikerült kiderítenem, hogy a fájl átmásolásakor megmarad-e a címke, noha ez igen fontos kérdés, ugyanis komoly gondokat okozhat, ha egy igen vicces kedvű irodai munkás „faszkalapnak” címkével látja el a partnereknek szóló dokumentumokat, és azokat gyanútlanul továbbküldi.

Multimédia

A Windows Vista egy hatalmas multimédiás rendszer, különösen az extrább változatai, mint például az általam tesztelt Vista Home Premium, amely többek között tartalmaz egy médiaközpont szoftvert is. Ennek a szoftvernek az a lényege, hogy a családi plazmatévén megjelenítve, távirányító segítségével is könnyen kezelhetők legyenek a Windows multimédiás funkciói, például a zenehallgatás, filmnézés, képböngészés, illetve tévékártya megléte esetén az adások rögzítése és megnézése. Ezt a kiegészítő programot jelenleg csak a Windows XP Media Center Edition verziója tartalmazza, amelyet nem fordítottak le magyarra, nem készült hozzá elektronikus tévéműsor, és emiatt gyakorlatilag használhatatlan hazánkban. Azt egyelőre nem tudni, hogy a Microsoft magyarországi leányvállalata a médiaközpont szélesebb körű elterjedésére miként reagál, lesz-e a szoftvernek támogatottsága.

Jöhet a Vista

A Windows Vista nem nagy előrelépés abban az értelemben, hogy csak a most is elérhető technológiákat gyűjti össze, ugyanakkor mégis nagy előrelépés egy üres, kiegészítők nélküli Windows XP-hez képest; ahhoz, hogy egy Windows XP megközelítőleg annyit tudjon, mint egy Vista, nyolc-tíz kiegészítő szoftvert biztosan fel kell telepíteni rá. A Vistára érdemes lesz átváltani, mert olyan, mintha a Microsoft szakértői meghallgatták volna a Windows XP-vel kapcsolatos panaszaimat, és azok alapján a hibák nyolcvan-kilencven százalékát kijavították volna. Kár, hogy nagyon sok tízezer forintért kell majd lecserélnem a gépemet, ha majd használni akarom.