Miklós
-7 °C
2 °C

Markunkban a Windows Vista

2005.07.30. 11:30
A Vista határozottan más, mint az XP, és már az első béta-verzióban is rengeteg hasznos szolgáltatással találkozunk. Keresés a metaadatokban, virtuális könyvtárak, okosabb Explorer.

A szerencsének és egy jólelkű fejlesztőnek hála lehetőségünk nyílt arra, amire keveseknek a világon: kipróbálhattuk a Microsoft legújabb operációs rendszerének első bétáját. A redmondi társaság tízezer programozónak küldte ki a Vistát - leánykori nevén: Longhornt - hogy ismerkedjenek az operációs rendszerrel.

Szép nagy


Nézzen bele az új Windowsba! - Klikk a képre!
Az Avalon kezelőfelület, amitől szebb, jobb, Tigeresebb lesz a Windows, elsőre nem működik, az ehhez szükséges drivereket az idő rövidsége miatt nem sikerült letöltenünk, de egy későbbi tesztben még visszatérünk erre is.

A telepítőfájl 2,4 gigabájtos, ráadásul feltelepítve 3,4 gigát foglal el a merevlemezről. Ez pont kettővel több, mint az XP, pedig az se volt sovány. A telepítés egy óra alatt rendben lezajlott, és a végén a Vista előzékenyen bekonfigurálta magát. A legtöbb drivert megtalálta, méghozzá nem is a neten, hanem saját magában. Érdekes, hogy a béna integrált hangkártyát nem ismerte fel, de az első indulás után a gépben üzemelő Geforce minden megkötés nélkül kitombolhatta magát.

Nem mintha erre szükség lett volna: a szükséges driverek nélkül kevés a látványos extra, ezt a külsőt egy egyszerűbb 2D-s kártya is elviszi. Persze a Vista alapból sem csúnya, csak nem is különösebben látványos. A Start-menü átalakult, de leginkább fekete lett: bár történt némi átrendezés, azért ez nem szakítja le a plafont. Az új külsővel némileg keményebb lett a Windows Start-menüje, olyan Darth Vaderes, ami 2005-ben természetesen kötelező elem.

Virtuális mappák, metaadatok

A menüben található ikonok érdekessége, hogy akad köztük néhány huncut: a Music, a Pictures vagy a Documents már nem valódi mappa, csak amolyan virtuális. Ez azt jeleni, hogy az operációs rendszer begyűjti, majd kategóriánként szétválogatja a gépen található állományokat, például zenéket vagy képeket. Fizikailag maradnak, ahol vannak, de a virtuális könyvtárban is megjelennek, persze nem foglalnak duplán helyet. Ilyesmivel már találkozhattunk az Apple legújabb operációs rendszerében, és ott is szerettük.

Fontos változás a Start-menüben, hogy az alsó sorban megjelent a kereső, ami sokkal okosabb, mint eddig: képes a metaadatokban is kutatni, méghozzá sikeresen. Kipróbáltuk, fogtunk egy zenefájlt, és átírtuk pár adatát. Ez nem nehéz, az ikonra kattintva egyből megjelenik egy csomó információ, például a szerző, az album, a stílus. Szerencsés esetben mp3-ainkat már ellátta valaki metaadattal, így nem kell több ezer nótát egy későbbi gyorsabb keresés érdekében kiegészítenünk mindenféle információval.

Ha tudjuk a szerzőt, de nem emlékszünk a szám címére, egy stílust keresünk, esetleg valami furcsa memóriazavar folytán csak az albumra emlékszünk, nem gond: a keresőnek tényleg elég egy cseppnyi információ, és megtalálja, amit keresünk, ráadásul pillanatok alatt. Persze egy idő után ez akár zavaró is lehet: mi egy-két fájlt rejtegettünk a merevlemez sötét zugaiban, így nem volt nagy a választék, de 4-5 gigányi zene közt keresgélve már elég sok találatot kaphatunk egy olyan meghatározásra hogy Rock. Persze ez már tényleg csak a kötelező kötekedés.

Okosabb Explorer

Az ablakok is megváltoztak, persze igazi áttörést az Avalon áttetsző felületei jelentenek, de azért megjelenés így is trendibb, divatosabb lett. Eltűnt az XP-ből ismert kék, és minden szolgáltatáshoz más szín került: a Computer (többé nem My Computer) például zöld, a kereső lilás, az Explorer szürke. A gombok is gusztusosabbak lettek, és kétszínűek: ha például a cancel és a save gombok között húzkodjuk az egeret, színük folyamatosan változik: az egér alatti kék, a másik szürke. De nem csak úgy átugrik egyik színről a másikra, hanem átváltozik, pár másodperc alatt. Teljesen felesleges, de azért jópofa.


Tekintse meg képeinket!
A tartalmak között továbbra is az Explorerrel navigálhatunk, de ez a hetes verzió már határozottan értelmesebb, mint nehézkes elődjei: ahogy egyre beljebb, és beljebb jutunk az alkönyvtárakban az útvonalunk (például: Computer - Local disk (C:) - Documents and Settings -All Users) folyamatosan látszik az url-sávban, a megfelelő elemre kattintva pedig egyből visszaugorhatunk bármelyik korábbi állomásra.

De az Explorer hetes verziója nem csak emiatt jó: végre vannak fülek. Nem kell állandóan új ablakot nyitni, hogy minden tele legyen kis Explorerekkel, egy ablak, és kész, azon belül meg lehet cifrázni. Persze a Firefox már jó ideje tudja ezt, de hát Istenem, Bill Gates malmai lassan őrölnek.

Veszélyes képek

A mappák is átalakultak, ennél mappásabbak már nem is lehetnének, és tényleg megmutatnak valamit legbelső lényegükből: egy képekkel teletűzdelt könyvtárból például fotók lógnak ki. Ez jópofa dolog, de nem különösebben hasznos: pár egymásra dobott képből nem sok derül ki, navigálásra ez nem jó, csak lebukásra: Murphy törvénye szerint csak a legkínosabb, titkolt fotók látszanak majd tisztán, kivehetően, amiből kiderülhet rokonaink számára, hogy mennyire betegesek vagyunk. Az sem szerencsés, hogy jelentősen lelassul egy könyvtár tartalmának a betöltése, még egy viszonylag erősebb gépen is, szerencsésebb hagyományos nézetre váltani.

Ugyanakkor jópofa, hogy a megjelenő tartalmak méretét egyszerűen változtathatjuk: ha például ötven kép van egy könyvtárban, egy csúszka segítségével módosíthatjuk azok méretét, így a pár pixelestől az egészalakosig bármilyen formában megjeleníthetjük a listázott képeket. Kategorizálni is könnyű, ha sok a fájl, meghatározhatjuk, hogy például csak a-tól h-ig mutassa az állományokat, ami nem jó döntés, mert a lementett index.html-t így már nem mutatja.

A Vista elég stabilnak bizonyult, hiszen csak kétszer fagyott le: első bétánál előfordul az ilyesmi. Ráadásul a létező legnagyobb szemétséget követtük el ellene: egy béta-állapotú játékprogramot futtattunk vele, ami végül kivégezte. A másik esetben meg a helpet akartuk megnyitni, de ilyet egy fejlesztő nyilván sosem tenne, úgyhogy meg is érdemeltük.

Első benyomásra a Vista kényelmesebb, használhatóbb rendszer mint az XP, sőt, valamivel jobban is néz ki. De azért messze van a Mac OS X-től, a komoly parasztvakításhoz kell még az Avalon, amit majd rövidesen bemutatunk. Kezdetnek mindenesetre nem rossz.