A Windows 95 füstjétől az iPhone lángjáig

A premier hétvégéjén hétszázezer eladott készülékben és kétszázmillió dolláros haszonban csúcsosodott ki az elmúlt hónapok iPhone-hisztériája. Az Apple-vezérkar elégedetten dörzsölheti a markát: úgy sikerült a vásárlókba belehipnotizálni az iPhone nevét, hogy tulajdonképpen alig költöttek reklámra.

Nem ez az első eset, hogy a világ megőrül egy új kütyüért – és mint látni fogjuk, a nagy felhajtás, álljanak mögötte akár dollármilliók, akár csak a szájhagyomány, még nem feltétlenül garancia a sikerre.

A legnagyobb felhajtással övezett termékek szubjektív toplistája következik a műszaki világából. Egyelőre iPhone nélkül.

Macintosh – Apple, 1984.

Az Apple minden idők leghíresebb tévéreklámjával alapozta meg az első Mac körüli felhajtást. A Ridley Scott által rendezett, egymillió dolláros költségvetésű, alig egyperces filmecske egyetlenegy alkalommal került adásba, az 1984-es amerikaifoci-kupadöntő, a Superbowl szünetében, mégis a fél világ erről beszélt utána még hónapokig (Magyarországra ez nyilvánvaló okok miatt alig jutott el).

A reklám azt ígérte, a Mac örökre meg fogja változtatni a számítógépről kialakult képünket, ami – a később széles körben ellopott grafikus felhasználói felületnek hála – sikerült is. A gép ennek ellenére nem hozta a várt kereskedelmi sikert, és nem tudott az IBM pécéinek a nyomába érni. Steve Jobs két év alatt ötmillió eladott Macet harangozott be, aztán az egymilliót is csak három év alatt sikerült elérniük.

Segway – Segway Inc, 2001.

Dean Kamen, amerikai feltaláló 2001 első napjaiban jelentette be a világnak Ginger kódnevű találmányát, amiről ugyan semmi konkrétumot nem árult el, mégis olyan befektetőket sikerült szereznie hozzá, mint Steve Jobs és Jeff "Amazon" Bezos. Előbbi a számítógéphez, utóbbi az internethez hasonlította műszaki jelentőségét, és ennyi elég is volt, hogy világméretű hisztéria alakuljon ki rejtélyes találmány körül.

Az antigravitációtól a szupravezetőig mindenre tippeltek a kibicek, hogy aztán hónapok múltán kiderüljön, a Segway néven piacra kerülő csoda egy elektromos hajtású roller. A felfokozott várakozás ellenére mindössze néhány tízezret adtak el a Segwayből, amelynek elterjedését nem segítette sem az ár (jelenleg 5000 és 5500 dollár között mozog), sem az a tény, hogy műszaki hibák miatt kétszer kellett kicserélni az összes eladott példányt.

Xbox – Microsoft, 2001.

A Microsoft nem bízta a véletlenre a játékkonzolok világába való belépésének sikerét, és ötszázmillió dolláros marketingkampányt rakott az Xbox mögé. (Az Apple-1984 nyomán egy kultreklámfilmmel is megpróbálkoztak, de csak annyit értek el vele, hogy egy rakás országban ízléstelennek találták a cenzorok és betiltották.)

Bár a média – legalábbis Amerikában – valóban az Xboxszal volt tele, a nagy konkurens, az akkor már bő egy éves Playstation 2 a karácsonyi szezonban lemosta a trónkövetelőt a pályáról (3,3 millió eladott példány 1,6 millió ellenében). A konzolból teljes életciklusa alatt aztán 24 milliót adtak el, és ezalatt négymilliárdos veszteséget termelt a Microsoftnak. Ennek ellenére sikerként könyvelték el Redmondban, hiszen bevezette a nevet a piacra, és megágyazott a következő generációs gép, az Xbox360 sikerének.

Razr – Motorola, 2004.

A Motorola akkor robbantott bankot a Razrrel, amikor a mobiltelefon már filléres, mindenkinek elérhető hétköznapi használati tárgy volt. A Razr megjelenése idején a legvékonyabb és legjobban kinéző mobil volt (bár technikailag a középmezőnybe tartozott), amihez az amerikai reklámkampánynak (Európába nem igazán ért el ez a hisztéria) sikerült azt a képzetet is társítania, hogy a Razr cool, és akinek nincs ilyen telefonja, az nem is ember igazán. A nagy trükk a tévés termékelhelyezés volt: Tony Sopranótól a Szökés ügynökein keresztül a Helyszínelők címszereplőiig mindenki Razrrel telefonált. A stratégia bejött, Amerikában évekig az ötszáz dolláros Razr számított a legmenőbb telefonnak, és máig több mint ötvenmilliót adtak el belőle világszerte. A napokban jelenik meg az utód Razr 2, aminek már az új király iPhone-nal kell szembenéznie.

Playstation3 – Sony, 2006.

A Sony toronymagasan piacvezető volt a játékkonzolok piacán a Playstation első két verziójával, hogy aztán ezt a pozíciót a harmadik generáció legendásan elbaltázott bevezetésével elveszítse. Pedig jól indult: bejelentésekor a mindent elsöprő grafika és a sci-fibe illő műszaki paraméterek mindenkit lenyűgöztek, és sosem látott lelkesedést váltottak ki a játékosokból.

Aztán a sorozatos késések, a gyártási nehézségek, a szegényes játékkínálat, a magas ár, a játékosok tiltakozásának hatására az utolsó pillanatban lecserélt kontroller és a beharangozó videók bukásai (sorra kiderült, hogy játék közben azért messze nem olyan a látvány, mint az előzetesekben) ahhoz vezettek, hogy a bejelentéskor még műszaki csodaként ünnepelt PS3-ból már az első hónapban is csak félmilliót sikerült eladni. Azóta nemcsak a Wii, de még a jó öreg PS2 is jobban szerepel az eladási listákon.

Windows 95 – Microsoft, 1995.

Minden idők leghangosabban beharangozott technológiai terméke alighanem a Windows 95 volt. Emlékszünk még a Rolling Stones Start Me Up-jára, amiért a Microsoft állítólag tízmilliót fizetett, hogy használhassa a reklámjaihoz? A Windows-logó színeire festett Empire State Buildingre? A Jóbarátok sztárjaival forgatott oktatóvideókra?

A háromszázmillió dolláros marketinghadjárat a maga idejében világrekordnak számított. Bill Gatest igazolta az idő: azóta is Windowst használ a világ, és a szoftver a világ egyik leggazdagabb cégévé tette a Microsoftot.

World of Warcraft Burning Crusade – Blizzard, 2007.

A nyugati világ legnépszerűbb online játékának első kiegészítő lemezére két évet vártak a rajongók. A felfokozott várakozásra jellemző, hogy még a South Park is külön epizódot szentelt a játéknak. A kiadónak nem is kellett különösebben pénzt költenie reklámra, a játékosok között terjedő híresztelés elég volt ahhoz, hogy a premierkor egyetlen nap alatt 2,4 millió példány fogyjon a Burning Crusade-ből (pedig a játékosbázis felét adó Kínában még meg sem jelent).

Összeállításunkban ez az egyetlen eset, amikor az őrület Magyarországra is elért: 2007. január 16-án itthon is többszázas sorok kígyóztak a játékboltok előtt az éjféli nyitásra várva.