Olvadt vassal játszadoztak a Margitszigeten

„Biológia az, ami zöld és mozog, kémia, ami büdös, fizika pedig, ami nem sikerül” – mondja Zsiros László Róbert alias Robilaci, a nemrég Goldenblogot nyert Szertár blog gazdája, amikor nem sikerül Mentos cukorkával reakcióra bírnia egy üveg kólát. Persze, mert a kóla már egyszer felhabzott; egy szűz palackkal sikerül a kísérlet, az üdítő szökőkútként lövell ki a palackból. A közönség ujjong, és újabb palackokat használ nem rendeltetésszerűen.

Szökőkút élesztőből

A Szertár blog első találkozója úgy sikerült, ahogy Robilaci tervezte: a látványos és hangos kísérletek legalább ötven-hatvan embert vonzottak a Nagyrétre, és minden kísérlet működött. A bloggazda tavaly március óta vezeti a blogot, videóra vett kísérleteket pakol rá szorgalmasan. PhD-s hallgató a Corvinus Egyetem Élettudományi Doktori Iskolájában, de egyelőre még Öveges professzor örökségének ápolásával akar foglalkozni: szeptembertől teljes munkaidőben dolgozik a Csodák Palotájában.

A kísérletekhez hozzátartozik, hogy sosem öncélúak, a legviccesebb jelenségeknél is elhangzik többször a tudományos háttér. A kóla például azért spriccel ki a Mentostól, mert nagyon gyorsan képződik nagyon sok szén-dioxid-buborék, ennek oka pedig a cukorka egyenetlen felülete, illetve az, hogy a Mentosból kioldódó anyagok csökkentik a folyadék felületi feszültségét. Egy másik szökőkút anyaga vízben oldott hidrogén-peroxid és élesztő, a magyarázat pedig ebben az esetben biológiai: a hidrogén-peroxid roncsoló anyag, az élesztő pedig a kataláz nevű enzimmel próbál védekezni ellene. A kataláz elősegíti a hidrogén-peroxid vízre és oxigénre bontását, és az oxigénbuborékoknak köszönhető a szökőkút.

Aztán hangtani kísérletek következnek: megtudjuk, hogy egy megforgatott gégecső milyen szépen szól (mert a cső egyik végénél áll a levegő, a másiknál mozog, a nyomáskiegyenlítődés miatt levegő áramlik végig a csövön, és a recék megrezegtetik a levegőt), hogy miként lehet szívószálból olyan pikulát készíteni, amin el lehet játszani Darth Vader belépőjét, és a jól ismert héliumos lufi is előkerül a kevésbé jól ismert kén-hexafluoridos lufival. A kén-hexafluorid sűrűbb mint a levegő, ezért elmélyíti a hangot, és nehezebben is távozik a tüdőből, mint a hélium.

Szárazjég és vasolvasztás

Persze a legnépszerűbb kísérletek azok, amikben durran vagy repül valami. A szárazjég, azaz a szén-dioxid szilárd formája az egyik sláger: Robilaci egy palack vízbe teszi, majd bezárja a palackot, és elszalad. A mínusz 78 Celsius-fokos szárazjég szobahőmérsékleten szublimál, azaz szilárdból rögtön gáz halmazállapotúvá megy át. A gáz azonban nagyobb térfogatot igényel, mint a szilárd szárazjég ezért a palack hízni kezd, recseg-ropog, majd akkorát durran, hogy a Nagyrét kutyái elkezdenek ugatni. A másik kedvenc a vizes rakéta, amihez szintén műanyagpalack kell és egy pumpa, aminek a végén a palackba illő dugó található. Ezzel kell levegőt pumpálni a vízzel félig telt palackba, és amikor a nyomás már olyan nagy, hogy a dugó kilökődik, a palack rakétaként repül magasra.

A nap szenzációja azonban a termitreakció, ami egyben a Szertár blog legveszélyesebb kísérlete. A termit vas-oxid és alumíniumpor keveréke, és ha ezt a keveréket melegítjük, az alumínium oxigént von el a vasoxidtól. Ez igen heves hőtermeléssel jár, 2200-2400 Celsius-fokon zajlik le a folyamat, amit az is mutat, hogy a vas-oxidban levő vas egyszerűen kiolvad. És ha mindez egy kocsi benzintankja felett történik, erre számíthatunk:

Bloggerek a hülyeség ellen

Robilaci mellett A béka marad blogot író Nádori Gergely kisebb kísérletekkel és egy sztereomikroszkóp alá helyezett lódarázzsal járul hozzá az eseményhez. Nádori természetismeretet tanít egy középiskolában, de mint mondja, egy iskolából nem lehet Csodák Palotáját csinálni. „Nagy különbség van egy tudományos show és egy tanóra között, és a tananyag strukturáltságán is múlik, hogy mennyire lehet kísérletekkel támogatni” – fogalmaz. „Nálunk nem problémaorientált a természettudományos oktatás, a tudományra nem mint praktikus, hanem mint megtanulandó dologra tekintünk. És mindkét szemléletet lehet jól csinálni, de egyik sem működik a másik nélkül.”

A tanárblogger szerint a másik gond, hogy itthon nincs ideje és energiája kísérletezni a tanároknak, és sok órán elhangzik a „ha nem lesztek jók, elmarad a kísérlet” mondat. Megkérdezem az egyik lelkes, tizenéves nézőt, aki egy krumplipuskát mutatott be a találkozón, hogy az ő iskolájukban mi a helyzet. „Nekünk soha nem mutatnak ilyesmit” – mondja. „Egyszer kiharcoltam, hogy hadd tartsak egy órát kísérletekkel, azóta sem volt ilyen.”

Pedig a kísérletek révén jól lehet a természettudományt népszerűsíteni, ez az első Szertár blogtalálkozó tanulsága is. Robilaci, aki már tervezgeti jövőre a nagyobb, több bloggert megmozgató találkozót, azonban más célokat is kitűzött. Szeretné a biológiai jelenségeket is kézzelfoghatóan bemutatni, illetve a résztvevők közös célja, hogy egyfajta „bloggerek a hülyeség ellen” mozgalom is kinőjön a közös rakétázgatásokból. „Annyi ostobaság van a neten a homeopátiától a kreacionizmusig” – fogalmaz a Critical Biomass gazdája. „Szeretnénk, hogy minél jobban megjelenjen ezek mellett a természettudomány is.”