További Tudomány cikkek
- Vészhelyzeti csúcstalálkozót hívtak össze a kutatók, katasztrofális tengerszint-emelkedésre figyelmeztetnek
- Kiderült, az állva végzett irodai munka semmivel sem egészségesebb, mint ha ülve dolgozunk
- Horror vagy médiahack az első fejátültetés?
- És ön mennyit káromkodik a munkahelyén?
- Vulkánkitörések alakíthatták a Hold túloldalát
Valószínűleg megsemmisült az évszázad üstökösének is nevezett ISON. Az égitest csütörtök este tűnt el a Nap mögött, a legközelebbi pályán haladva el mellette, de nem bukkant fel mögüle a csillagászok által várt időpontban. A BBC szerint az üstökös nagyrészt megsemmisült. A csillagászok még nem adták fel a reményt teljesen, még keresik. A NASA hivatalos Twitter-csatornáján azt olvasni, hogy mint Ikarusz, túl közel került a Naphoz.
Kicsit később korrigáltak az űrügynökségek, az Napot figyelő űrszondák legújabb felvételei szerint valami előbukkant a csillag másik oldalán, de az nem lehetett az üstökös magja. Az Európai Űrügynökség például azt írja, hogy a csóva egy darabja túlélhette a Nap közelségét, de a mag valószínűleg már nincs meg. Állítólag a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) kutatói is megerősítették ezt. A csillagászok feszülten figyelik az újabb felvételeket, hátha sikerül többet megtudni az ISON-ról.
A C/2012 S1, más néven ISON üstököst 2012. szeptember 21-én fedezték fel Vitalij Nyevszkij és Artyom Novicsonok csillagászok egy automatikus aszteroidafelderítő programon. Egy nappal később erősítették meg a felfedezést egy olaszországi csillagvizsgálóban. Bár a Földtől viszonylag távol marad – a NASA számításai szerint december 26-án kerül legközelebb a Földhöz, akkor 64 millió kilométerre lesz –, hónapok óta az évszázad üstököseként hivatkoznak rá, annyira jól lehetett volna látni szabad szemmel, ha minden optimálisan alakult volna.
A csillagászok a felfedezése óta nem veszik le a szemüket az ISON-ról, amely a Naprendszer külső tartományában lévő üstököszónából, az úgynevezett Oort-felhő vidékéről érkezett - olyan messzeségből, amely 100-200 ezerszer meghaladja a Nap-Föld távolságot. Az ISON üstökös legutóbb 10 millió éve járt a Nap közelében.
Mostani útján csütörtökön került napközelbe, vagyis a Naphoz legközelebbi pontot, 1 800 000 kilométert a csillag középpontjától most érte el. Ez több szempontból is fontos. Egyrészt ekkor lett volna a legfényesebb az égitest, bár a Naphoz való közelsége miatt ezt nem láthattuk.
Ha látjuk egyáltalán valamikor, mert az sem biztos, hogy az üstökös túléli a Nap közelségét. A csillagászok év elején még arról beszéltek, hogy ilyenkorra már teliholdként fog ragyogni az éjszakai égbolton az ISON. Ez nem így történt és a kutatóknak számos elmélete van az okról, ám biztosan senki nem tud. De kezdjük az elején.
Az ISON felfedezésekor szabad szemmel még nem, de nagyobb távcsövekkel már látható volt. Az első videókat a NASA Deep Impact nevű űrszondája készítette, amikor az még háromszáz millió kilométerre járt a Földtől. Később a Hubble űrteleszkóp kapta le április elején, ekkor még úgy tűnt, igazuk lesz a csillagászoknak és az üstökös látszólagos fényessége tényleg eléri a teliholdét.
Itt megállunk egy pillanatra, hogy elmagyarázzuk, mit jelent a látszólagos fényesség. Az üstökösöknek nincs saját fénye, úgy lesznek egyre világosabbak, ahogy a Naphoz közeledve egyre többet vernek vissza annak sugaraiból. Az üstökös csóvája is ezért nő meg: a fokozódó napsütés miatt folyamatosan olvad az üstökös kőzetdarabjait összetartó jég. Az ISON kómája, vagyis a jégből kiolvadó gázok és szilikátok alkotta légkörszerű terület a mérések szerint áprilisban 5000 kilométer átmérőjű, a mögötte látható csóva 92 000 kilométer hosszú volt.
A kiolvadó gázok jelentik a lényeget: ha túl sok jég olvad el a Nap közelsége miatt, akkor szét is eshet az üstökös. Az ISON-nál ahogy teltek a hónapok, egyre több jel mutatott arra, hogy mégsem lesz olyan látványos az égi jelenség, mint először előrejelezték a csillagászok. A fényesedés ugyanis megtorpant és hónapokig nem történt semmi. Ez komoly aggodalommal töltötte el a csillagászokat. A kutatást egy időre megállította a tény, hogy június elején olyan alacsonyan látszott az égen az ISON, hogy már nem lehetett észlelni a Földről.
Két hónapnyi várakozás következett, amíg az üstökös Földhöz képest a Nap átellenes oldalán tartózkodott. Augusztus második hetében távolodott el ismét annyira a Naptól, hogy észlelni lehessen. Az üstökös a nyár eleji 16 magnitúdóról 14 magnitúdóra fényesedett. Mindez, és a megjelenése arra utal, hogy az üstökös magja jó erőben van.
Az ISON szeptember végén érte el a Marsot, tízmillió kilométerre suhant el mellette. Ekkorra a Földről már 11-12 magnitúdójúnak látszott, megfigyeléséhez elég volt egy közepes méretű csillagászati távcső is. Fényessége viszont csak a becslések alsó határát érte el akkor.
Októberben aztán felgyorsultak az események, egyszer felröppentek olyan hírek is, hogy szétesett az üstökös magja, de a Hubble felvételei cáfolták ezt. A kutatók mindenesetre két csoportra oszlottak. Az egyik szerint az üstökös még azt sem éri meg, hogy elérje a Napot, mások szerint a a látszólagos gyengélkedés természetes folyamat. Utóbbiaknak lett igazuk, az ISON csütörtökön épen és egészségesen érte el a kritikus pontot.
Az izgalmaknak azonban nincs vége. A keddi képeken úgy tűnik, minden rendben van, egyben van a mag. Viszont az is igaz, hogy megint leállt az ISON fényesedése. A fényességét legutóbb 4,5 magnitúdónak mérték a képeken.
Az ISON csütörtökön tűnt el a Nap mögött, ezen a linken nyomon lehetett követni útját a SOHO (Solar and Heliospheric Observatory) napfigyelő műhold segítségével. Ha minden jól ment volna, két nap múlva bukkan elő az eddigieknél jóval fényesebben. Innentől kezdve heteken át meg lehetett volna figyelni szabad szemmel is, folyamatosan halványuló fénnyel. A Földhöz legközelebb karácsony második napján, december 26-án lett volna. Nem így történt, az ISON túl közel repült a Naphoz és megsemmisült.