A tizedik legrosszabb tudományos munka

2008.05.30. 16:04
20 hozzászólás

Az MSNBC gyűjtötte össze a világ tíz legszörnyűbb tudományos munkáját, amelyek között olyan csodálatos gyöngyszemekre leltünk, hogy nem is lenne szerencsés őket egy postba összesűríteni, ezért külön-külön foglalkozunk velük.

Ismerkedjenek meg a lista tizedik helyezettjével, Rosalind Rollanddal, a bostoni New England Aquarium kutatójával. A hölgy szakterülete az észak-atlanti vizekben élő bálnák tanulmányozása; pontosan nem is a bálnáké, hanem a bálnák székletéé. 1999 óta foglalkozik ezzel a területtel, és 2003-ban valósággal forradalmasította a minták begyűjtésének folyamatát.

Addig csak találomra kergették a bálnákat székletminták után a tudósok, Ms. Rolland azonban a szagra ráállított kutyákat alkalmazott, amik akár egy mérföld távolságból is kiszagolják a friss anyagot. Ami egyébként nagyjából egy órán keresztül lebeg a felszínen, mielőtt elsüllyedne, ezért is olyan nehéz beszerezni. Ha megvan, speciálisan kialakított hálóval fogják ki, félkilós mintákat vesznek belőle, majd lefagyasztják, és csak a kutatólaboratóriumokban olvasztják ki. Ma már több bálnakutató is alkalmazza ezt a metódust, így sikerült az ausztrál Nick Galesnek a világon először lefilmezni egy bálnát, miközben az éppen a dolgát végezte. Azt mondja, olyan volt, mintha egy hatalmas medúza bukkant volna fel az óceánból az állat mögött.


A tudósok szerint a székletminta alapján meghökkentően sok dolgot meg lehet mondani a bálnáról, le tudják tesztelni, hogy várandós-e, a hormonjait megvizsgálni, és azt, hogy a szennyezett tengervízből mennyi méreganyag jutott a szervezetébe. Ma már a kutatók a minta alapján egyedileg be tudják azonosítani az állatot, amitől származik. Rolland azt is elárulta az MSNBC-nek, hogy a bálnaszéklet színe az állat által fogyasztott plankton fajtájától függ, és akár rikító narancssárga is lehet. És szörnyen büdös.