A boldog kapcsolat matematikai modellje
Minden ember tudja, hogy egy kapcsolat fenntartása mindkét féltől bizonyos erőfeszítéseket kíván, egy spanyol matematikusnak azonban sikerült lemodelleznie és számszerűsítenie a boldog kapcsolatot, ami a jövőben elősegítheti az egyre romló válási statisztikák javítását.
A legtöbb pár hosszú és alapos megfontolás után és csak a határozott szándék megléte esetén dönt a házasság mellett, amelyről a nyugati kultúrában úgy tartják, hogy a boldogság egyik alapvető feltétele az életben. A válási statisztikák mégis egyre rosszabbak, ami azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban és Európában alkalmazott módszerek rendre csődöt mondanak. A tudósok közül sokan a gazdasági tényezőket, a nemi szerepek megváltozását okolják a sok válásért, ezek azonban nem magyarázzák meg teljes egészében a jelenséget.
José-Manuel Rey, a Madridi Egyetem Közgazdaságtani Elemző tanszékének munkatársa a termodinamika második törvényét alkalmazta modellje alapjaként, amelynek a "szentimentális dinamika" nevet adta. Az újrafogalmazott törvény szerint, amely alapján egyenleteit kidolgozta, egy kapcsolat megszűnik működni, ha nem történik energiabefektetés, azaz a felek nem tesznek meghatározott mennyiségű erőfeszítést a fenntartásáért. A modell segítségével kapott eredmények megegyeznek a válásokat vizsgáló szociológiai tanulmányok eredményeivel.
A matematikai levezetés szerint ha egy pár mindkét tagja hasonló érzelmi világgal rendelkezik, akkor alapvetően optimális helyzet áll elő, ilyenkor kell a legkevesebb energiát befektetni az állapot fenntartásába, ami hosszú és boldog kapcsolathoz vezet. Ez az egyensúly akkor bomolhat meg, ha olyan tendencia lép fel, amely a befektetett erőfeszítések mértékét csökkenti, mivel annak fenntartása kényelmetlen. Paradox módon a modell szerint egy olyan kapcsolat, amitől mindenki azt várja, hogy sokáig fog tartani, nagy valószínűséggel felbomlik. Ezt a jelenséget Rey "bukási paradoxonnak" nevezi.
Az egyenletek szerint a sikeres és hosszú távú kapcsolatok azok, amelyek a legnagyobb toleranciával képesek kezelni azt a mennyiségbeli különbséget, amely az optimális és a valóban befektetett erőfeszítések között fennáll. Ha pedig nincsen befektetett erőfeszítés, a kapcsolat rövid úton felbomlik, még akkor is, ha korábban egyensúlyi állapotban volt.
A matematikai modell segíthet megmagyarázni a való életben végbemenő szakításokat, és azt, hogy a kapcsolatok hogyan kezdenek el a lejtőn lefelé haladni. Mindez segíthet abban, hogy a fellépő problémákat ügyesebben kezelhessük, ami azért fontos, mert a felbomlott házasságok és kapcsolatok igen nagy szociológiai, gazdasági és egyéb problémák okozói a nyugati társadalmakban.
A tanulmány emellett felhívja arra a figyelmet arra is, hogy ha egy kapcsolat jó irányba halad, akkor is érdemes dolgozni rajta, mert a befektetett energia hiányában könnyen megromolhat, ezután pedig az egyensúly helyreállításához szükséges erőfeszítés nagy mértékben megnövekszik, gyakran olyan mértékben, hogy végül már egyáltalán nem éri meg a kapcsolatot fenntartani.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon