Csaló diákból lesz a kormányhivatalnok

2013.11.20. 16:58
5 hozzászólás

A Harvard kutatói indiai egyetemisták körében végeztek egy nagyon izgalmas kutatást: azt vizsgálták, a diákok körében a csalásra, hazugságra való hajlam illetve az általános becsületesség milyen irányba befolyásolja a pályaválasztásukat. Pontosabban azt, hogy az államigazgatásban tapasztalható korrupciónak (itt szögeznénk le újra, hogy Indiáról beszélünk) lehet-e olyan hatása, hogy a becsületesebb diákok már alapban nem akarnak a kormánynak dolgozni, míg aki rugalmasabb gerinccel rendelkezik, direkt a kormányhivatalnokok közé szeretne bejutni.

A kísérletben több tesztet is elvégeztettek azzal a 600 végzős egyetemistával, akiktől aztán megkérdezték azt is, hogy a diplomaszerzés után hol képzelik el az elhelyezkedésüket. Az első tesztben dobókockákat kellett dobálniuk a diákoknak, összesen 42-szer, és feljegyezni a dobott számokat. A diákoknak azt mondták, a kísérlet végén pénzt fognak kapni, méghozzá annál többet, minél nagyobb számokat dobtak. Mivel a dobásoknál a diákok egyedül voltak, a csalás adta magát lehetőségként. Az eredmények szerint a résztvevők több mint egyharmada dobált olyan magas számokat, mint amit a statisztika törvényszerűségei szerint csak 1 százaléknak kellett volna.

A második tesztben azt a választási lehetőséget adták a kísérleti alanyoknak, hogy vagy küldenek egy másik tesztalanynak egy anonim üzenetet, ami egy játékban nyeréshez segíti őket, vagy direkt rossz tippet adnak. A játék megnyerése plusz pénzt jelentett volna a megsegített játékosnak, a hamis tippel viszont a tippet adó tesztalany pénze lett több. A harmadik próbán egy összeget kellett felosztaniuk saját maguk és egy általuk választott jótékonysági szervezet között, annyi csavarral, hogy a jótékonyságra felajánlott pénzt a kísérlet szervezői megduplázzák.

Az eredmények azt mutatták, hogy az első és a harmadik tesztben kimutathatóan magasabb volt a csalók, illetve a minden pénzt maguknak megtartók aránya azok között, akik a kormánynak szeretnének dolgozni. A csalásra, hazugságra, illetve önzésre való hajlamot tehát sikerült összekötni azzal, hogy valaki a kormánynak (az indiai kormánynak!) akar dolgozni. A második próbánál azonban nem sikerült semmilyen összefüggést kimutatni az eredmények és a munkaerőpiaci vágyak között - vagyis a leendő kormányhivatalnokok egymást nem verik át lelkesebben, mint azok akik máshol akarnak dolgozni, viszont egy megfoghatatlan, személytelen szervezetet, mint az államigazgatás, vagy a kísérlet szervezői, sokkal inkább hajlamosak meglopni.