Raymond N. Rogers amerikai kutató a nevezetes szövet korát a legújabb kémiai elemzések alapján 1300 és 3000 év közé teszi. Ezzel cáfolja a 80-as években végzett vizsgálatok eredményét, amikor középkorból származó hamisítványnak minősítették a halotti leplet.
Kiégett, megvarrták
Az 1988-as radiokarbon-vizsgálat során nem az eredeti szövetből vettek mintát, feltételezi a Kalifornia egyetem Los Alamos-i campusán dolgozó Rogers. Szerinte a 17 évvel ezelőtti vizsgálatoknál használt minták a lepel foltjaiból származhattak.
A torinói lepelről ismert, hogy 1532-ben egy súlyos tűzeset során félig elolvadt az ereklyét tároló ezüstládikó. Az őrzést végző kolostor apácái jobb híján szabálytalan alakú foltokat varrtak az anyag megsérült részei helyére.
Így adódhatott, hogy a kutatók a radiokarbon eredmények alapján 1260 és 1390 közé tették a lepel lehetséges keletkezési időpontját, véli a Thermochimica Acta című szaklapban közölt tanulmányában Rogers.
Lebomlik a lignin
A lepel restaurálását különben 3 évvel ezelőtt fejezték be. Ennek során a szakértők eltávolítottak az elszenesedett részekről mintegy 30, középkorban ráöltött foltot.
Az amerikai kutató biztos benne, hogy most ő az eredeti szövetet vizsgálta. Ennek során lényegesen kevesebb vanillint fedezett fel, mint amennyit az 1998-as mintákban találtak. A vanillin a növényi sejteket alkotó lignin lebomlásakor keletkezik.
Közel-keleti pollenek
A vanillinvesztés meghatározása alapján a szövet életkora 1300 és 3000 év közöttire adódhat, írta a BBC által idézett tanulmányában Rogers. A 4,37 méter hosszú és 1,11 méter széles halotti lepel életkoráról évtizedek óta zajlik a vita.
A Raymond N. Rogers által elvégzett vizsgálat megerősíti korábbi mikrobiológiai vizsgálatok eredményét. Izraeli kutatók a torinói lepel vizsgálatakor olyan polleneket és növényi maradványokat találtak az anyagban, amelyek abban a korban kizárólag a Közel-Keleten léteztek.