Kesztyű nélkül biztonságosabb volt a boksz

Biztosan láttak már olyan felvételt, amelyen vakmerő férfiak puszta kézzel esnek egymásnak, hogy minél véresebbre verjék a másikat. Ha máshol nem, a Harcosok klubjában biztosan:

A kesztyű nélküli bokszolás a hivatalos sportvilágban mára teljesen el tűnt. Bár azt hihetnénk, valójában egyáltalán nem a véres sport civilizálttá szelídítéséről van szó. A bokszkesztyű valójában még kegyetlenebbé és durvábbá tette a bunyót.

Ha valamilyen furcsa okból régi bokszolós képeket nézegetnének, találkozhatnak azzal a mai szemmel szokatlan alapállással, amelyben farkasszemet néznek az egymást szétverni készülő sporttársak. Az alacsony kéztartás árulkodó: nem nagyon kellett védeni a fejet, mert nem az volt az elsődleges célpont, sőt kifejezetten ritkán támadták. Nem azért, mert ennyire féltették volna egymást, hanem mert a koponya kemény dolog, a felelőtlen ütögetésének könnyen kéztörés lehet a vége. Ez az oka annak is, hogy sok kocsmai bunyó egy ütés után véget ér, a kórházak sürgősségi osztályán pedig hétvégente megugrik a bokszoló törésnek is becézett kézközépcsonti törések száma.

 

A közönség viszont vérszemet kapott, és látványosabb küzdelmet, több fejütést és nagy kiütéseket akart látni, ami végső soron a kesztyű elterjedéséhez vezetett. Ez mellesleg arra is jó volt, hogy a gyorsabb kiütésekkel befogadható hosszúságúvá váljanak az addig rémesen hosszúra nyúló meccsek. A legutolsó pusztakezes nehézsúlyú párbajt Amerikában 1897-ben vívták – 75 meneten keresztül.

Azért némi jótékony hatással a fogadó félre is bírt a kesztyűs kéz. Mivel a bokszkesztyű nagyobb felületen csapódik be, mint az ököl, jobban eloszlik az ütés hatása, így az áldozat kisebb valószínűséggel veszti el a fogát vagy a látását, és az állkapcsa se törik el olyan könnyen. Viszont magát az ütés erejét nem hogy nem mérsékli a kesztyű, hanem még rá is dob 30 dekát a lecsapó ököl súlyára. Ez olyan,

Egy húsz évvel ezelőtti, 1995-ös hírhedt meccsen Gerald McClellan nagyjából negyven ilyen kalapácsütést kapott a címvédő Nigel Benntől, mielőtt eszméletét vesztette. Olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy megvakult, 80 százalékban a hallását is elvesztette, sérült a rövidtávú memóriája, és mára odáig sikerült eljutnia, hogy segítséggel már tud sétálni.

A puszta kezű boksz történetében egyetlen halálesetről sem tudunk Amerikában. Azóta csak ott évente 3-4 eset fordul elő, és a bokszolók 15 százaléka szenved maradandó agykárosodást a karrierje végére. Világszerte az elmúlt ötven évben több mint 400 bokszoló halt meg, nem számolva a McClellanhez hasonló eseteket, amikor az orvostudománynak sikerült életben tartani a sportolót.