Limpár Imre: Időtolvajok közé kerültünk, csak Gandalf segíthet

Szokta azt érezni, sosincs elég ideje? Állandóan időcsapdában van, gyötri a hiányérzet, hogy annyi mindent kellene tennie, de nem jut rá elég idő, egyszerűen nincs annyi óra egy napban? Ismeri azt a nyomást, hogy folyamatosan valami hasznosat kell csinálnia, különben mi értelme van az életének? Nem tudja kezelni a mindent elárasztó információmennyiséget?

A Ma is tanultam valamit podcast legújabb adásában a Brain Bar 2024-es, tizedik jövőfesztiválján, a Magyar Zene Háza zsúfolásig megtelt termében mindenki feltette a kezét. Kérdés persze, hogy ez csak egy 21. századi kortünet, vagy mindig is időzavarban volt az ember?

A műsor vendége, a téma első számú hazai szakértője, Limpár Imre tanácsadó-szakpszichológus, A siker tervezhető, a 100 mondat, amely megváltoztatta az életemet és a Lélek igazságai című könyvek szerzője szerint

Mindig is volt időgazdálkodás, csak nem így hívták, mert maga a kifejezés sem létezett, ami különben is egy mesterkélt elnevezés, hiszen az idővel nem lehet gazdálkodni, mivel az csak van. Régebben nem gondolkodtak ilyesmin az emberek, nem érezték azt, hogy zsúfolt lenne az életük.

Tévedés azonban azt hinni, hogy nagyszüleinknek, dédszüleinknek vagy ük-ükszüleinknek több idejük volt (amúgy sem lehetett, mert egy nap akkor is 24 órából állt). Ha megkérdeztük volna tőlük, hogy – mondjuk – jártak-e már ebben vagy abban a városban, valószínűleg azt válaszolnák, hogy nem, mert

Nem akartak mindenütt ott lenni, nem nyomasztották magukat fölöslegesen, hogy miből maradhatnak ki, ismerték azt, hogy „nekem ez elég”. Ha meg kellene fogalmazni az időgazdálkodás egyik alaptételét, akkor éppen a megfelelő célokkal kezdődik. Azzal, hogy tudom, mi a dolgom – hívta fel a figyelmet a pszichológus.

Legnagyobb kincsünk…

Egy másik alapvető tennivaló eldönteni, hogy milyen alapidőegységben gondolkodunk. Hogy könyveljük le az életünket? Napokban, hetekben vagy – mondjuk, egyetemistaként – szemeszterekben?

Ha valaki hetekben gondolkodik, akkor 52 a beavatkozási életpillanatok száma egy évben, amikor megtervezi és számot vet, elúszott-e ez a hét, vagy jó hete volt. Ha napokban tudja ugyanezt művelni, és 24 órákban gondolkodik, akkor már 365 alkalommal gazdálkodhat az idejével.

Azt a kérlelhetetlen viselkedésmódot, mint amikor A Gyűrűk Ura varázslója lecsűrte a mágusbotját Mória bányáiban a kőhídon, és azt mondta a démonnak: itt úgyse jössz át! Azaz nem engedi, hogy a drága ideje elszálljon, elfolyjon a semmire.

Amikor az időnket védjük, az életünket védjük. Átlagosan 27 375 nap adatik meg nekünk, aminek harmadában alszunk. Az idő a legnagyobb kincsünk, mégsem becsüljük meg eléggé. Ahogy Benjamin Franklin kérdezte állítólag az őt szóval (fel)tartóktól: „Szeretik az életet, akkor ne vesztegessék az időm, mert ebből tevődik össze az élet”. Tehát élet egyenlő idő, idő egyenlő élet. Hogy ezt belássuk, kellő önismeretre van szükség.

…mégis időtolvajok közé kerültünk

Ezzel szemben a mai kort jellemző maximalista és perfekcionista hozzáállással az a probléma, hogy mindent szeretnénk, be akarjuk fogni a végtelent. Nem fog sikerülni, a végtelen fog győzni. Mindezt úgy, hogy körbevesznek a végtelenség elérését ígérő, időrabló kütyük.

„Mondjuk, ha napi két órát facebookozunk, videókat nézünk és csetelünk, akkor a sírkövünkre rávésethetjük, hogy X. Y., élt ettől eddig,

Csodálatos, nem?” – teszi fel a kérdést Limpár Imre,

Akkor jöjjön a lassú élet, a slow life mozgalom? Van arra reális esély, hogy a felpörgött életritmus globálisan megváltozzon, és lelassuljon az emberiség? – kérdezték a műsorvezetők, Tapasztó Orsi és Balatoni Jocó. Amire a

Lev Tolsztoj-idézet volt a válasz, és az, hogy egyáltalán nem kell állandóan és mindent belassítani. De igenis ki kell próbálni.

És itt nem a sokat használt „énidőről” van szó. Ez a kifejezés is inflálódott, és hedonista színezetet kapott, hogy nekünk ez jár, mert megérdemeljük. Pedig eredetileg azt jelentette, hogy elengedhetetlen, hogy időnként találkozzunk önmagunkkal.

Lassítson, szánjon időt az időgazdálkodásra, és hallgassa meg a Limpár Imrével készült beszélgetést! Nem lesz elvesztegetett idő.

Tudja meg azt is, hogy

• mi az a jolly joker hatos módszer,
• tényleg bármit megváltoztathatunk-e magunkban, mint ahogy azt az önsegítő könyvek ígérik,
• fogjuk-e és mikor uralni az időnket.

És ne hagyja ki a Ma is tanultam valamit podcast eddigi adásait sem. Például a Csányi Vilmos biológus-etológussal készült beszélgetést, ha tudni szeretné, mikor alakultak ki a spiritualitás gyökerei és az isteni koncepció őseinknél. És azt sem, amelyben Hevesi Kriszta szexológus elmondja, mit veszítünk el a felnőttfilmek nézésével. És persze tudja meg azt is, miért káromkodik olyan sokat a magyar, és miért cifrázzuk annyira.