Izgalmas ritka állatokat nagyvárosi életterükön kukkolni. Íme egy hódtörténet:
Augusztusban vagy fél tucatszor lestünk meg a Kopaszi-gáton (legalább) egy hódot.
Meglehetősen kiszámítható az esti rutinja, ezért kiváló alanya a nagyvárosi állatlesnek. Szürkületkor kanyarodik a kvázi félsziget déli csücskéhez és a parttól legfeljebb 3-4 méter távolságban úszik felfelé, az árral szemben, éspedig
A jó egy kilométeres távot miután végigússza, azonos nyomvonalon fordul vissza. Hogy pontosan honnan indul, nem sikerült megfejtenem. Valószínűleg a Kopaszi-gát nyugati felének déli részén túl, a mólók után fészkelhet. Arra sem sikerült rájönnöm, hogy mindig ugyanazt a példányt látjuk-e, vagy a család más-más tagja indul portyázni. Mindenesetre mindig magányosan úszik, de ettől még persze nem kizárt, hogy egy-, vagy akár több hódcsalád is tanyázhat a környéken.
Egyszer, a Café Ponyvaregény magasságában ki is mászott a partra. (A csatolt térképen jelölt a hód állandó úszási nyomvonala, valamint ahol egyszer láttuk partra szállni.)
Ekkor győződhettünk meg arról száz százalékosan, hogy hódról van szó, és nem mondjuk egy vidráról, vagy nutriáról, mert a hamisítatlan hódfarkát is megpillanthattuk, a félhomály ellenére. („Hódságát” egyébként azzal is igazolja, hogy úgy 10-15 métert a felszínen úszik, majd majdnem ugyanannyit és közel ugyanolyan gyorsan a víz alatt. Közben az irányát teljesen tartja, a nutriák viszont nem jeleskednek merülésben.)
A partra mászott hód elrágcsálta egy vékonyabb fa szárát, ám nem vitte magával. Mi a sötétben lapítottunk. Igyekeztünk észrevétlenek maradni, de ennek ellenére lehet, hogy mégis megzavartuk, és 4-5 perces szárazföldi tartózkodás után visszaúszott a Dunába. (Az eurázsiai hódok a kanadai rokonaiktól eltérően nem építenek hódvárakat. Gátrendszert is ritkán, ám kizárólag növényi eredetű táplálékai közé tartozik a fakéreg is, nem kizárt, hogy meglesett hódunk a vacsoráját fogyasztotta, netán a családjának szánta a kaját.) Megfigyeléseink alatt természetesen mindig csendben követtük. Vagy észre sem vett minket, vagy egyébként se izgatja, hogy mi történik a parton a közelében.
Egyszer, egy közepesen ittas, fehér inges fiatalember éppen a dolgát végezte a fák között:
– Nem zavar, hogy éppen pisilek? – kérdezte. – Nem – válaszoltam – mi amúgy hódot lesünk, egyébként meg úgy 9-10 méterre van egy WC.
– majd továbbnyargaltam a hódot követve, mögöttem pár lépéssel feleségemmel és nyolcéves lányunkkal.
Hány hód élhet Budapesten?
A magyarországi hódpopuláció mintegy ezer példányos. Hogy ebből mennyi a fővárosban szerencsét próbáló, annak rendkívül szerény az irodalma. A budapesti, vadon élő állatvilág Brehm-könyvében, Winkler Róbert Nagyvárosi természetbúvárában sem bukkantam hódokkal foglalkozó részre.
Tavalyelőtt kollégáink próbálták levideózni az újpesti Morcos Hódot, sajnos eredménytelenül, de egy klassz videót szerencsére így is összehoztak.
Hogy még sem pusztán városi legenda az újpesti hód, bizonyítja, hogy a tavalyi nyár eleji áradáskor állatmentőknek sikerült a Népszigeten levideózni a kiválóan úszó emlőst, speciel sétálás közben.
Eddig a leghosszabb ideig, valamikor augusztus közepén sikerült meglesnem. A Buda és Pest közötti nyílt Duna-part budai oldalán, dél-észak-dél tengelyen abszolvált, esti rutinúszását követően végignéztem, amint visszaúszott délen a védett öbölbe. Ott vagy kétszer átúszott keresztbe a két parton oda-vissza a mólók között, majd úgy este fél tíz után reménytelenül rám sötétedett, de nagyjából dél felé úszott lefelé a Dunán, amikor teljesen nyomát vesztettem.
Az esti, Kopaszi-gáton végződő augusztusi rövid bringatúráink fénypontjává vált a hódles. Később már diszkréten, de a lecsatolható biciklilámpákkal is megpróbáltuk követni, ám ilyen hosszasan többé egyszer sem sikerült.
Sajnos én csak olyan pocsék minőségű fényképet és videót tudtam készíteni az újpesti hód dél-budai fajtársáról, hogy inkább nem csatolom, mert azokhoz képest a legtöbb Loch Ness-i szörnyről készült felvétel is hitelesebbnek tűnik, de ha kell, eskü alatt vallom, hogy hódot láttam a Kopaszi-gátnál.
Mindenesetre, ha az olvasók közül egy ügyes természetfotós kedvet kapott a hódlesre, szívesen fogadjuk anyagát. Valamint ha más különös, Budapesten vagy egyéb nagyvárosban élő állatot láttatok, kérjük írjátok meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
Rovataink a Facebookon