Úgy néz ki, tényleg beépül Budapest legdrágább foghíjtelke

Ahogy pár hete megírtuk, a Clark Ádám téren megjelent (időközben paddá alakult) furcsa bűvészdoboz volt az első jele annak, hogy elindult az építkezés a 26 éve üresen álló foghíjtelken. Több korábbi elképzelés elvetése után úgy látszik, a mégis szálloda lesz itt, Hotel Clark néven. A beruházó több érdekes részletet is megosztott az Urbanistával a készülő szállodáról, de előbb érdemes végigfutni a város egyik legexkluzívabb pontján álló telek kalandos történetén.

A „főváros legdrágább telkeként” emlegetett, a tulajdonos elmondása alapján valóban

egykor a Budai Takarékpénztár épülete állt. Ahogy az a korabeli fotókon is látszik, az alagút bejárata előtti tér ekkor még három oldalról zárt és négyszögletes elrendezésű volt, a körfogalmat csak a háború utáni újjáépítéskor, 1949-ben alakították ki.

A tér egyik felén az Ybl Miklós által tervezett, 1862-ben átadott neoreneszánsz palota állt (amelynek impozáns, mai szemmel nézve inkább könyvtárra, semmint irodára emlékeztető belső tereiről itt és itt találunk fotókat), vele szemben pedig a Budai Népszínház, amit később a Magyar Nyugati Vasúttársaság, majd a Kereskedelmi- és Közlekedésügyi Minisztérium váltott fel.

Az épület aljában 1864-től kávéház működött, ahova az Urbface szerint nemcsak a szomszédos épületek minisztériumi dolgozói jártak, hanem a '20-as évek második felében a Nyugat szerzői is rendszeresen találkoztak, Babits Mihály és Móricz Zsigmond vezetésével.

Néhány évvel a Budai Takarékpénztár után szintén Ybl Miklós tervei alapján épült fel a Lánchíd Rt. székháza a Fő utca 1.-ben (az utca Duna felőli oldalán), amely még ma is áll.

A Budai Takarékpénztár épülete viszont a második világháborúban bombatalálatot kapott, ezért a nagy részét el kellett bontani. Az udvari szárny belső részének megmaradt két szintje és a hozzá tartozó árkádrészlet a kilencvenes évek elejéig a Lánchíd presszónak adott otthont. Több szaklap is megemlíti, hogy itt forgatták az 1981-es Ripacsok című filmnek azt a jelenetét, amiben Kern és Garas a vécében verekednek egymással.

A telek beépítése a presszó működése alatt is napirenden volt, 1967-ben és 1989-ben is írtak ki rá tervpályázatot, a beadott tervek között ekkor még az Ybl-épület helyreállítása is szerepelt. A kilencvenes évek elején viszont az épület megmaradt részeit is ledózerolták, és elkezdődött az a nagyjából 25 éven át tartó ötletelés a foghíjtelek sorsáról, aminek a Clark Hotel lehet a végeredménye (bár több korábbi elképzelés is a maga idejében véglegesnek tűnt).

Sokáig Birkás Gábor 1991-es terve látszott befutónak, majd 1997-ben kiírtak egy újabb tervpályázatot, amin Bán Ferenc tervét választották ki nyertesnek, amely követte volna jelenlegi formát, de

Azonban ez sem valósult meg (Bán egy 2008-as interjúban arra utalt, hogy az akkori kerületi vezetés tett keresztbe a projektnek).

A kilencvenes évek ötletburjánzását egy évtized toporgás követte, majd miután a telek 2007-ben gazdát cserélt, az új tulajdonos Unione-Clark Kft. nyílt nemzetközi tervpályázatot írt ki a foghíj hasznosítására. Ezen olyan világhírű tervezők irodái is részt vettek, mint Albert Abut és Coop Himmelblau, a 10 fős bíráló bizottságból és további 8 szakértőből álló zsűri azonban nem talált egyértelmű nyertest, ezért csak második helyet osztottak ki.

A másodikként díjazott, a formája és külső, aranyszínű hálóborítása miatt a köztudatban Aranyfogként rögzült terv komoly szakmai és ízlésvitákat váltott ki: a terv maximálisan hozta a „radikális”, „ikonszerű” és „extravagáns” jelzőkben megtestesülő megrendelői elvárásokat, ugyanakkor szinte egyáltalán nem próbált meg illeszkedni a műemléki környezethez. A beruházó elmondása alapján azonban mégsem ezen bukott el az Aranyfog, hanem azon, hogy a tervező Stúdió 100 Kft.-vel való egyeztetéseken kiderült:

egyrészt nem biztos, hogy működött volna, másrészt már a rendszer kiépítése is több százmilliós tétel lett volna, végső soron egy gegért.

Azt kérdésünkre a terv egyik készítője, Vannay Miklós is megerősítette, hogy a camera obscura-rendszer kiépítése jelentősen megdobta volna a kivitelezési költségeket. Elmondása szerint a tárgyalásokon az is felmerült, hogy a camera obscurát digitális kamerákkal helyettesítsék, de ettől a tervezők elzárkóztak, mert elképzelésüknek központi eleme volt az analóg technológia kortalansága a digitális gyors elévülésével szemben – ezzel próbáltak időtlenséget csempészni a kortárs külső mögé.

Az persze nem fog kiderülni, hogy ez az elsőre tényleg izgalmasnak tűnő ötlet (a Duna-parti panoráma eltakarása, és „élő freskókon” való kivetítése a szobák falaira) elvitte-e volna a hátán a szállodát, de Vannay szerint érthető, hogy az inkább hagyományos hotelben gondolkodó beruházó nem az ő tervük megvalósítása mellett döntött.

Miután kiderült, hogy az ilyen ambiciózus tervek nem keresztülvihetők (a kivitelezési költségeken kívül az építési engedély beszerzése is problémás lett volna az illeszkedési kritériumok miatt), 

A tulajdonos Anthony Gall, ausztrál származású, Magyarországon élő tervezőt kérte fel egy jóval konszolidáltabb, a környezetéhez illeszkedő terv elkészítésére, amiről a tervezés későbbi fázisaiban még az a kevés homlokzati díszítőelem is eltűnt, ami az első terveket némileg feldobta.

A terveket az illetékes tervtanács 2009-ben jóváhagyta, de tagjai közül többen „biztonsági játéknak” és „kihagyott ziccernek” minősítették Gall munkáját, ugyanakkor a homlokzati díszek elhagyását és a „nagyon egyszerű homlokzati struktúra” kialakítását is a tervtanács szorgalmazta.

Gall minden eddigi munkájánál nehezebbnek értékelte a meglehetősen bonyolult (negyedkörcikkre hasonlító) formájú telek beépítését. Az egyszerűségre és az időtállóságra törekvés egy kívülről nem túl izgalmas épületet eredményezett, ugyanakkor belül lesznek érdekes megoldások, különösen a belső udvar és a tetőszint kialakítása tűnik merésznek (kár, hogy ide valószínűleg csak a szállóvendégek juthatnak majd fel).

A beruházók eredetileg egy kívülről is extravagánsabb épületet szerettek volna, de elmondásuk szerint ezt a tervtanácsi vélemény mellett sem Nagy Gábor Tamás polgármester, sem Aczél Péter korábbi főépítész nem támogatta.

Az építési engedély beszerzése így sem volt egyszerű: a mindössze 677 négyzetméteres telek beépítése a korábbi kerületi építési szabályzatban szereplő 3,3-as szintterületi mutató mellett nem lett volna gazdaságos és a környező épületekhez sem tudott volna magasságában illeszkedni, ezért el kellett érni, hogy azt 5,5-re változtassák.

Erre Csány Éva kerületi főépítész az Urbanistának adott válaszai alapján 2010-ben került sor, a módosítást a tervtanácsi vélemények is indokoltnak tartották. A szálloda bruttó szintterülete így 3 713 négyzetméter lesz, a 2011-ben kiadott építési engedély szerint ebbe 86 szoba fog beleférni. 2013-ban az is felmerült, hogy inkább irodaházat építenének a telekre, sőt, az irodákat el is kezdték hirdetni , végül mégis a szálloda koncepció győzött.

Kokas Ferenc, a beruházó Unione-Clark Kft. ügyvezetője szerint a már épülő szálloda „belvárosi miliőt" áraszt majd, „modern és friss” designmegoldásokkal, amivel elsősorban az európai üzleti- és magánutazókat akarják megcélozni. A szolgáltatások színvonalában a 4 csillag superior szintet célozzák meg, és inkább design-, mint butikhotelként gondolnak a leendő szállodára. A földszinten üzlethelyiség és a külső vendégek számára is nyitott étterem lesz, a korábbi tervekben szereplő „tetőteraszos panoráma-kávézóról” viszont sajnos lemondtak, mert a beruházó szerint a tetőteraszokat övező hype ellenére ezt nem lehetne gazdaságosan üzemeltetni.

A nagyjából 3,1 milliárd forintból a Market Zrt. kivitelezésében épülő szálloda várhatóan 2017 őszére fog elkészülni.

További kérdései vannak a fejlesztéssel kapcsolatban? Tegye fel őket kommentben, és mi továbbítjuk az érintetteknek, a válaszokat pedig egy újabb cikkben közzétesszük. 

Kíváncsi mi épül Budapesten? Kövesse az Urbanistát a Facebookon!