Ma is tele az ország százéves Haidekker-kerítésekkel

Egy magyar szabadalom a szántóföldek és a legszebb pesti villák védelmében

2017-01-24 08.20.04
2017.01.25. 09:18
26 hozzászólás

Már többször írtunk Mátyásföldről és felvetődhet az olvasóban a kérdés, hogy valóban szép környék, de nem lesz ez már kicsit sok? Persze lehet, hogy csak mi vagyunk ennyire elfogultak és szerelmesek Mátyásföldbe, de úgy tűnik, hogy tényleg mindennek és mindenkinek van ide kötődése. Még az is lehet, hogy a ti kerítéseteknek is. Vendégszerzőnk, Molnár Gyöngy írása.

A magyar sodronyfonat diadala

A történet 1899-ben kezdődik, amikor Haidekker Sándor létrehozta első sodrony-, szitaszövet- és drótfonatvállalatát. Már ekkor több cikk jelent meg a gyárról és a Hungária sodronyfonatokról országszerte.

De mi is az a Hungária sodronyfonat? 

Egy technológia, amit Haidekker 1904-ben szabadalmaztatott. A segítségével anyagtakarékosan és olcsón lehet előállítani hálót vékony, hullámos sodronyhuzalokból. Ahogy a korabeli hirdetésekben olvasni:

A fonat csavart szálai – mint vékony sodronykötelek – a kerítés hosszirányában futnak, mi által nagy az ellenálló képessége, a keresztszálak pedig hullámosak, a szálak összecsúszása tehát ki van zárva.

Az így készült hálókat remekül lehetett használni a mezőgazdaságban, mert olcsók voltak, tartósak és praktikusak. Azonban Haidekker sikere nem csupán a Hungária fonatban, hanem széles termékkínálatában és kerítéseiben is rejlett. A szintén hullámos sodronyszálakból készült hálós kerítéseket nem csupán megfizethető áron lehetett kapni, hanem igény szerint többféle formában, méretben és színben is meg lehetett vásárolni.  

A Haidekker-féle kerítések országszerte megtalálhatók. Jellegzetes hálós szerkezetű kerítéstáblák hullámos szálakból épülnek fel. Ennek a típusnak azért is lehetett ekkora sikere, mert ezt a hálót kiválóan lehetett formázni. Megrendeléstől függően a kerítés íve lehetett hullámos, egyenes, íves és a kiegészítő elemek mennyiségétől függően díszes és egyedi. Ha azonban a forma és a kerítések kecsessége nem lett volna elég a felismerésre, mindegyiken megtalálható (volt) a gyár cégére is. 

Szita, kerítés, acélbútor, légoltalmi berendezés

Huszonnégy évvel az 1899-es cégalapítás után, 1923. november 21-én 10 millió korona alaptőkével megalakult a Sodronyszövet-, Szita- és Vasárugyár Rt., amely 1925-től Haidekker Sándor Rt. néven vált egyre ismertebbé. A gyáralapító 1924-es halála után a vállalatot valószínűleg fia, ifjabb Haidekker Sándor vette át.  

A cég portfóliója egyre bővült. A kerítések, sodronyszövetek, sziták, láncok és fonatokon kívül vas- és acélbútorokat is meg lehetett rendelni a különböző mintakönyvekből vagy a gyár telephelyén. A korabeli sajtóból kiderül, hogy a gyártelep kertje körül egy mintagyűjteményt állítottak ki, hogy az érdeklődök teljes egészében szemrevételezhessék a különböző hálókat, kerítéseket.  

Szociális juttatások, amelyek megelőzték a korukat

A vállalat 200-300 munkást foglalkoztatott, és már az 1920-as évektől úttörőként engedélyezte a dolgozók fizetett nyári szabadságát. 1938-tól azok a hajadonok és özvegyek, akik legalább tíz éve a vállalatnál dolgoztak, ezer pengő hozományt kaptak, amikor férjhez mentek. Azok az újszülöttek, akiknek az édesanyja legalább két éve a gyárnál dolgozott 100 pengő keresztelői ajándékban részesültek. A vállalat intézkedései József Ferenc főherceghez is eljutottak, aki levélben fejezte ki tetszését a vezérigazgatónak, ahogyan az akkori iparügyi miniszter, Bornemisza Géza is.

A gyár termékei iránt nem csupán itthon, hanem külföldön is egyre nagyobb érdeklődés mutatkozott. Az 1920-as évekig leginkább az akkori Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából érkeztek megrendelések, míg a 30-as évekre Európa-szerte megjelent a Haidekker termékek iránti kereslet. 

Ahogy a II. világháború idején minden gyár, úgy a Haidekker Sándor Rt. is az adott viszonyokhoz bővítette termékkínálatát, és már légoltalmi berendezéseket is elkezdett forgalmazni. A háborút követően, 1948-ban a céget államosították és lett 1949-ben Láncárugyár majd később Fémbútorgyár. Ezen a néven egészen 1958 végéig működött. A rá következő évtől több vállalattá hullott szét, mint az Angyalföldi Lakatosárugyár, Drótháló-, Sodronyáru- és Vasszerkezeti Gyár, Központi Fémszínező Vállalat, Sodronyárugyár valamint a Fémbútor- és Drótszövetgyár. 

Hogy jön még ide is Mátyásföld?

Persze mindez nem csupán azért kapcsolódik Mátyásföldhöz mert a legtöbb villát gyönyörű kivitelezésű Haidekker-kerítés veszi körül. Hasonló védelem alatt álló kerítések, amiken még a cégér is megmaradt, szerencsére azért országszerte vannak.

Az érdekesség az, hogy míg a cég fióküzlete 1930-ig az Üllői út 48-ban volt, addig központi irodája és gyártelepe a Kerepesi út 56-58 szám alatt működött. Ahogy a fenti képen is látszik, a gyár pont azon a vasútvonalon feküdt, ami a Keleti pályaudvartól indulva Cinkota felé futott ki, érintve Mátyásföldet. (A mai gödöllői HÉV egykor nem az Örs vezér teréig, hanem a Keletiig járt.)

A városhoz közel eső, a felső középosztály körében egyre felkapottabb mátyásföldi villatelep vonzó választás volt Haidekker Sándor és felesége, Mitterdorfer Gabriella számára is. A mai Prodám utcában Paulheim József tervei alapján 1906-ban épült fel villájuk, ahol Haidekker Sándor 1924-ben bekövetkezett halála után özvegye még 1928-ig élt.

A sárga Haidekker-villa a mai napig Mátyásföld egyik jellegzetes épülete a zöld svájci stílust idéző lécelemeivel és a számomra méhkast idéző tetőtéri ablakaival.

És persze a telket körbefutó gyönyörű Haidekker kerítéssel.   

Borítókép: Haidekker-stílusú kerítés a mátyásföldi templom körül. (Megépülte után még nem volt körbekerítve az épület.) Érdekelnek a századfordulós villanegyedek? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!