Elhunyt Tolnay Lajos, Ybl-díjas építész

A Helikon Szálló és a Miskolci Egyetem Könyvtárának tervezője 84 éves volt

2017.08.17. 08:22
3 hozzászólás
A Miskolci Egyetem könyvtára, amellyel az Ybl-díjat kiérdemelte
A Miskolci Egyetem könyvtára, amellyel az Ybl-díjat kiérdemelte

Vasárnap, 84 éves korában elhunyt Tolnay Lajos Ybl díjas építész - tudatta az Urbanistával az alkotó fia. Tolnay számos fontos középület tervezője volt szerte az országban, emellett több ismert épület (Történeti Hivatal, Műcsarnok, Operaház) rekonstrukcióját is végezte.

Első komoly munkája a Miskolci Nehézipari Egyetem központi könyvtára volt. Ezt eredetileg a kor sztárépítészének számító Janáky István kapta volna a Köztiben, aki a komplexum több épületét is tervezte. Janáky egy akkoriban épült chicagói könyvtár mintájára, egy gyakorlatilag zárt épületet képzelt el, néhány lőrésszerű ablakkal és belső átriummal.

A rektor és a könyvtárvezető hiába érvelt, hogy egy ilyen zsúfolt nagyvárosba tervezett épület nem igazán ideális egy hatalmas, rigófüttyös, zöld parkba, a mester hajthatatlan volt. Így aztán jobb híján megkapta a lehetőséget az ifjú Tolnay Lajos, aki addig csak Janáky keze alá dolgozhatott a Köztiben.

Élt is vele. 

Ő tulajdonképpen mindenben az ellentettjét csinálta: egy légiesen könnyű házat tervezett. A földszinten elfért egy csomó kiegészítő funkció, meg a klimatizált könyvtár a védett ritkaságoknak, de fölötte egy 2800 négyzetméteres egybefüggő olvasótermet alakított ki, amit minden irányból üvegfal vesz körbe.

Sőt, a tetőn is felülvilágítók adnak természetes fényt. A térbeli acélszerkezettel készült "repülő ház" akkoriban nagy újdonságnak számított, 1970-ben meg is kapta érte az Ybl-díjat.

Házai közül nekem személyes kedvencem a keszthelyi Helikon Szálló, melyért már többször lelkesedtem itt, az Urbanistán

Tele volt szellemes megoldásokkal az épület. Ilyen például a szobák egyedi, fűrészfog-alaprajzú elrendezése, aminek köszönhetően nem lehet belátni a szomszéd erkélyére.  Ám a  legszebb, hogy Tolnay Lajos milyen ügyesen csinált saját partszakaszt a vendégeknek, anélkül, hogy elvette volna a Balaton-partot másoktól. Az első szintről egy kis híd vezet egy mesterséges szigetre, egy pompás csigalépcsőn át, ahol csak és kizárólag a szálló lakói sütkérezhetnek.

Budapesten is több középülete áll, melyek közül alighanem a Hungária körút és az Ajtósi Dürer sor sarkán álló kéttornyú irodaház a legismertebb. A ma Hermina Towers néven ismert épület 1978-ra készült el, és elég menőn nézett ki akkoriban - főleg, ha azt is beleszámítjuk, hogy a tervei több mint tíz évvel korábban (1967) születtek meg. Néhány éve alaposan átalakították, s bár veszített eredeti értékeiből, igaza van azoknak is, akik színvonalasnak tartják a felújítást: jelenlegi formájában a korszerű pesti irodaházak egyik legmutatósabbika.

A Metalimpex-Konsumex közös székháza építésekor (bal oldalt; 1977 körül) és Hermina Towersként napjainkban (jobb oldalt, 2016)
A Metalimpex-Konsumex közös székháza építésekor (bal oldalt; 1977 körül) és Hermina Towersként napjainkban (jobb oldalt, 2016)
Fotó: Fortepan - Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény; Google Streetview - via Örökségfigyelő

Tolnay Lajosnak több mint 50 épülete valósult meg a 20. század második felében, többségüket ma is eredeti funkciójának megfelelően használják. Bár számos ismert középület fűződik a nevéhez, a legjobb alkotásai közt tartotta számon egy csöpp falu csöpp faluházát (Gérce), egy soproni lakóházát (Tulipán köz 5.) és a soproni Lővér (ma Csik Ferenc) uszodát is.

A soproni fedett uszoda egy 80-as években kiadott képeslapon
A soproni fedett uszoda egy 80-as években kiadott képeslapon
Fotó: egykor.hu

Érdekel a 20. századi építészet? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!