Orsolya
7 °C
17 °C

Három nagyon riasztó elmélet, miért szorította ki a kormány az Ubert

2016.07.24. 14:38 Módosítva: 2016-07-24 14:41:10

Rögtön, ahogy az Uber bejelentette a kivonulását, adóelkerüléssel, jogszabályok semmibevételével és törvénytelen versenyelőnyszerzéssel vádolta meg a céget a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM). A kivonulás oka a parlamenten átnyomott új törvény, ami alapján szanaszét bírságolhatnák és rögtön egy évre be is tilthatnák az Uber által is nyújtott szolgáltatást. Természetesen nem csak az övékét, hiszen nincsenek nevesítve – de a napnál is világosabb, hogy az Uberre biztosan ez a sors várt volna, mert hogy a törvényt kifejezetten rájuk szabták, konkrétan ellenük találták ki. 

A magyar Uber-sofőrök most vasárnap délig már be is fejezték működésüket, az appot lekapcsolták, megvolt az utolsó fuvar. A történet azonban nagyon nem kerek így. 

Mármint persze, láttuk a tiltakozó taxisokat, ahogy privilégiumainak védelmében hidat és közlekedési csomópontot zártak le; hallottunk minisztériumi vezetőket értetlenkedni és sajnálkozni; és láttuk az Uber harcias válaszhirdetéseit is. Úgy tűnhetett, a szemünk előtt zajlik minden, értjük a szemben álló felek mozgatórúgóit. A konfliktus ráadásul első látásra beleillik a nemzetközi kontextusba, abba, hogy Brazíliától Nevada államon át Japánig nagyon hasonló hadjárat indult az Uber ellen. Csakhogy naivitás azt gondolni, tényleg láttunk, tényleg értünk mindent:

pont annyira lehet a magyar kormányzat hivatalos Uber-ügyi nyilatkozatainak hinni, mint egy tetszőleges idegengyűlölő köztéri plakátjuk valóságtartalmának.

Mindössze egyetlen kifejezés az Uber kivonulására reagáló minisztériumi közleményből, kommentár nélkül, és inkább lépjünk is tovább: „tisztességes piaci verseny”.

Mert egy olyan állam beszél arról, hogy felháborítja az adóelkerülés, a jogszabályok semmibevétele és a törvénytelen versenyelőnyszerzés, amelyiket korábban nem különösebben zavarta sem a Horváth András által borított áfacsalás-botrány, sem az, hogy az adóhatóság akkori vezetőjét korrupciógyanú miatt kitiltották az Egyesült Államokból, sem az, amikor Simicska Lajos után Mészáros Lőrinc cégei tarolták le a közbeszerzéseket. Külön sokatmondó, hogy az Ubert kiszorító minisztérium közlekedéspolitikáért felelős államtitkárról épp a napokban derült ki, hogy finoman szólva nehezen lehet hinni a vagyonnyilatkozatának.

A nemzetközi kontextus mint magyarázat pedig szintén nem sokat ér, tekintve, hogy a jelenlegi magyar kormányzat épp hány fronton áll harcban saját maga nemzetközi kontextusával.

De akkor mégis miért szorították ki az Ubert? Kormányközeli szereplőkkel beszélgetve három olyan elmélet is kirajzolódik, melyek egymásnak nem ellentmondva, inkább egymást kiegészítve megmagyarázhatják az Uber magyarországi kicsinálását. Ezeknek a magyarázatoknak pedig semmi közük nincs sem az adóelkerüléshez, sem piaci verseny tiszteletben tartásához.

Félelem Amerikától és az adatgyűjtéstől

Az elsőre leghihetetlenebb elméletre a sajtóban elsőként az eheti Figyelő utalt: „Állítólag az Uber elleni határozott kormányfellépésnek is oka volt az, hogy a hatalom nem örült annak, hogy amerikai szervereken gyűljön sok tízezer trendi magyar fiatal bankszámlaszáma, mozgási szokásai." Ez az általunk is több helyről hallott elmélet röviden arról szól, hogy a kormányfőt a környezetéből valaki olyanok, akiknek komoly ellenérzéseik és félelmeik lehetnek a jelenlegi amerikai kormányzattal szemben, meggyőzték arról, hogy az Uber működése során kiterjedt adatgyűjtést végez Magyarországon is, ami politikai kockázatot jelenthet. 

A San Franisco-i központú Uber ugyanis – legalábbis kormányközeli forrásokból hallott félelmek szerint – egy hiperkapitalista és „liberális” cég, világnézetileg az Orbán-kormánnyal ellentétes oldalon áll, a felhasználóiról gyűjtött adatokat pedig átadja az amerikai hatóságoknak. Ezekből az adatokból pedig adott esetben be lehet azonosítani mondjuk kormányközeli „trendi fiatalok” bankszámláit, ingatlanjait, üzleti érdekeltségeit. Véletlenül olyan kártyáról fizetnek, ami nem is létezhetne, rendszeresen olyan címre utaznak, amihez hivatalosan semmi közük sincs.

Az ilyen jellegű információk pedig az elmélet szerint az amerikai kormányzat kezében a nyomásgyakorlás eszközei lehetnek. Orbán Viktortól Kövér Lászlóig megannyi meghatározó fideszes politikus beszélt már az amerikai háttérhatalomról, soft powerről, Hillary Clinton, Soros György és amerikai balliberális körök beavatkozásáról a régió ügyeibe és a magyar belpolitikába: a fenti elmélet, sőt összeesküvés-elmélet tehát tökéletesen illeszkedik a jól dokumentált és kétségtelenül létező kormányzati Amerika-fóbiába. 

Pedig az Uber és az amerikai kormányzat, illetve politika viszonya korántsem mentes a konfliktusoktól. Igen, az Uber valóban kiad kérésre adatokat amerikai hatóságoknak, csakhogy idén tavasszal saját maguk tettek közzé egy átláthatósági jelentést, amiből kiderül, hogy kb. 11,6 millió utas és majd' 600 ezer sofőr lehet érintett az adatkikérésekben. A hatósági megkeresések túlnyomó többsége bankkártya-csalásokkal és hasonló bűncselekményekkel függ össze, az Uber azonban egyáltalán nem teljesít minden hivatalos kérést: ha megtenné, az végső soron a beléjük vetett felhasználói bizalmat ásná alá, ami tönkretenné az üzletüket. Az a fajta direkt összejátszás tehát az Uber és a Fehér Ház között, amiről a magyar félelmek szólhatnak, nem igazán tűnik megalapozottnak.

Persze a félelem másik oldalának a megalapozottsága, tehát hogy adott esetben létezhetnek-e magyar részről olyan titkolt bankszámlák, ingatlanok és érdekeltségek, melyekről érzékeny adat gyűlhet egy amerikai cég szerverén, és amivel nyomást lehetne gyakorolni az Orbán-kormányra, az már egy külön kérdés.

Az Uber nem osztozkodik

Hirtelen, a semmiből egyszer csak feltűnik egy új cég, felborítja a status quo-t és letarolja a piacot – nem, nem az Uber és a taxisok példájáról beszélünk. Hanem mondjuk egy Fidesz-közeli építőcégről, kiskereskedelmi láncról, reklámügynökségről, médiavállalkozásról, vagy éppen legutóbb a városnézőbusz-bizniszről. 2010 óta számtalan esetben megtörtént Magyarországon, hogy komplett piaci szektorokat rendezett át egy-egy a semmiből felhúzott, csodálatos árbevétel-növekedést produkáló új vállalat. Úgy, hogy közben az adóelkerüléstől a jogszabályok semmibevételéig az összes olyan kifogás elhangzott, ami a minisztériumtól az Uber esetében - csak éppen az ellenzéktől vagy a többi piaci szereplőtől. Például, amikor kiderült, hogy Andy Vajna magyar állami hitelből vásárolt tévéadói Romániában fognak adózni, a román államnak.

A fenti példákkal ellentétben az Uber a piacszerzést saját erőből, innovatív működésének és agresszív piaci versenystratégiájának köszönhetően érte el, és ez szúrja azoknak a szemét, akiktől totálisan idegen ez a sikerrecept. Hogy az Ubernek nem hogy állami-kormányzati hátszele nincs, de egyenesen ellenszélben működik. Működött.

Az Uber kiszorítását magyarázó második elmélet tehát erről szól: magyar kormányközeli szereplők nem tudták elérni, hogy ők is részesedjenek az amerikai cég sikeréből, ezért inkább megfojtják.

A sikerből való részesedés technikáiról sokat hallottunk a közelmúltban. Kispályás szinten ez mondjuk egy 4 millió forintos kenőpénzt jelent cserébe azért, hogy egy pesti kocsma kirakhassa a székeit és asztalait tavasztól az utcarészre; nagypályás szinten pedig egy amerikai étolajgyártó rákényszerítését egy több milliárdos tanulmányírás-stratégiai megállapodás kikényszerítésére egy kormányközeli céggel, cserébe azért, hogy az amerikaiaknak is elnézze az adóhatóság az áfacsalást, ugyanúgy, ahogy a konkurenciának.

Ahogy az előző példában szereplő amerikai étolajgyártó, a Bunge ilyesmire nem volt hajlandó, úgy az Uber sem hajlandó az osztozkodásra. Ez a második elmélet nem arról szól, történt-e konkrétan ismét hasonló megkeresés – mivel a Bunge bezsarolásából robbant ki a kitiltási botrány, valószínűleg az érintettek tanultak ebből, és az első elmélet is azt támasztja alá, hogy nem történt –, hanem arról, hogy az Uber egyszerűen semmilyen szinten nem volt beilleszthető a Nemzeti Együttműködés Rendszerének gazdaságába.

Teljes technikai analfabetizmus

A harmadik elmélet a legkevésbé szenzációs, de talán mégis a legszomorúbb az összes közül, ugyanakkor mégis nagyobb kockázatot jelenthet a Fideszre, mint az összes korrupciós ügy együttvéve: ez pedig a teljes a technikai analfabetizmus.

Az Uber-probléma kezelését ugyanis arra a Fónagy János államtitkárra szignálták ki, akiről épp az Index interjújában derült ki, azért nincs feltelepítve az okostelefonjára az Uber alkalmazása, mert amúgy okostelefonja sincs. Az innováció ellen szinte beoltott középszintű apparátus pedig eleve meg sem érti azt a jelenséget, amit szabályozni kíván: sem a működését, sem az egész kérdés jelentőségét. 

Volt olyan kormányközeli figura, aki váltig állította: tényleg nem érdemes kombinálni és ennél mélyebb mögöttes okokat keresni. 

Az a kifejezés, hogy mobiltelefon-applikáció, borzasztó gyanús és megfoghatatlan, az utcán balhézó bőrdzsekis taxisok viszont nagyon is megfoghatóak.

A taxisok ugyanis a tipikus magyar kisemberek, magyar kisvállalkozók, az ő érdekeik képviselete meg amúgy teljesen kompatibilis a kormány retorikájával. Velük szemben az amerikai Uber használói viszont jellemzően abból a budapesti középosztályból, urbánus értelmiségi rétegből kerülnek ki, amelyik a kormányzati gondolkodás szerint kis túlzással legfeljebb akkor szavaz a Fideszre, ha üzleti vagy rokoni kapcsolatban áll velük. 

A harmadik elmélet szerint tehát a technikai tudás hiánya, az innováció meg nem értése így kapcsolódott össze a szimpla politikai konfliktuskerüléssel és szavazatoptimalizálással. De azért persze akad egy bónusz negyedik elmélet is. A minisztériumi vezetők, ha épp nem szolgálati kocsit használnak, akkor sincsenek rászorulva az Uberre, hiszen közpénzen taxizhatnak.