A Fidesz és a nyugdíjas-Auschwitz

Végveszélyben a nyugdíjas-társadalom! Nyomor, éhhalál fenyeget, készülődik a nyugdíjas-holokauszt, indulnak a marhavagonok a nyugdíjas-Auschwitz felé. Mesterházy miniszterelnök-jelölt kérésére Bajnai összehívta a már nevében is súlyos Idősügyi Tanácsot, össze kell most kapaszkodni, kiállni a Fidesz aljas tervei ellen. Szorítsuk meg egymás kezét. Újsághirdetések üvöltenek, a balos lapok tele militáns nyugdíjasvédő cikkekkel.Vajon hol késik ilyenkor Schmuck Andor és a szépkorú szabadcsapatok?

A minden igényt kielégítően botrányos, kártékony és sunyi Hagyó–Kocsis-sztrájk zajában alig-alig jutott figyelem erre a  tanulságos kis csetepatéra, amely szépen megmutatta, hogy legyen bármennyire is előre lefutott a tavaszi választás, az MSZP akár egy-két százaléknyi szavazatért, tehát 2-6 pártidióta (plusz családtagok) biztos megélhetéséért még mindig képes a legaljasabb demagógiára és hazugságra, és ami legalább ennyire szomorú, hogy agyilag nagyjából ugyanitt tart a Fidesz is, tökéletes partner ebben a játékban, szóval ezek ketten együtt annyira hülyék tudnak lenni, mint egy talicska trágyagiliszta.

Tehát nyugdíjügy.

Ne vegyük végig az aljas indokból, nyereségvágyból elkövetett szociális demagógia (szoc. dem.) legkirívóbb eseteit 1998 óta, de azt látjuk, hogy nagyjából ez az ostoba folyamat vezetett az ország gazdaságát végül megroppantó Medgyessy-féle jóléti rendszerváltáshoz. Koncentráljunk most az utolsó másfél év történéseire.

2008 tavaszán, miután az akkor még létező Gyurcsány-barát sajtó hetente kifogásolta, hogy a Fidesz nem hajlandó elárulni, miképpen vezetné ki az országot az akkor még viszonylag szelídnek tűnő válságból, Orbán Viktor egy egyetemistáknak rendezett, zártkörű találkozón elpöttyintett néhány konkrét dolgot a szerinte sürgős intézkedésekről, a többi között a nagy állami beruházások leállítását és a nyugdíjak befagyasztását említette. Teljesen logikus, ésszerű és indokolható lépések, nyilván, de a népszerűsége legújabb mélypontján politikai haláltusáját vívó Gyurcsány Ferencnek és az MSZP-nek semmi sem jöhetett volna jobban kapóra: néhány órán belül dörögtek a demagógia jól bevált nehézfegyverei, csak úgy zengett a sajtó a nyugdíjasok pénzét ellopni vágyó, az időseket nyomorba taszító, szívtelen, tömeggyilkos Fideszről. A naivabbak talán azt gondolhatták, hogy hat MSZP-év után már nem maradhatott magyar, aki bevesz egy ilyen primitív trükköt, de hát az embert az különbözteti meg az állattól, hogy saját kárán sem tanul: két hét alatt minden közvéleménykutató kimutatta az MSZP erősödését, pedig ilyesmi akkor már évek óta nem fordult elő. A nyugdíj még mindig működik. Ennyi eszünk van.

A Fidesz nem győzött cáfolni, tagadni, hátrálni, visszakozni, aztán hónapokra elhallgatott megint nyugdíjügyben, legföljebb néhány szocialistásan demagóg hülyeséget köhögtek föl néha a direkt hülyeségek szajkózására tartott szóvivők.

A nagy reformer Gyurcsány végül nem is nyúlt a nyugdíjakhoz, pedig mindenki tudta, hogy nem lehet megúszni. Sem a 13. havi eltörlését, sem az indexálás módosítását, sem a korhatár emelését. A kassza nem egy-két éven, de akár hónapokon belül kiürült volna. Fletó magabiztosan nyargalt tovább a csőd felé.

Jött a világválság, az IMF-hitel és Bajnai Gordon. Neki kellett gyorsan megvágnia mindent, amihez Gyurcsánynak négy év alatt nem volt bátorsága. Hozzá is nyúlt a nyugdíjhoz, mert a kormány szakértő, pragmatikus, és az ország érdekében cselekszik, nem enged a populizmusnak, a demagógiának, ugye: a 13. havit eltörölte, kicsit igazított a rendszeren, de épp annyit, hogy egy-két évig még kitartson. Neki erre volt mandátuma nagyjából. Csődgondnok.

A Fidesz becsületére legyen mondva, hogy ezúttal nem pampogott, legalábbis nem hangosan.

No de közeledik a választás, és 2009 végén megint előkerült a nyugdíj: a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakításáról hozott törvényt az Országgyűlés, illetve a kormánytöbbség. Micsoda lehetőség! Navracsics frakcióvezető, aki egyébként az ilyesmire kevéssé fogékony politikusok egyike volt eddig, a legszebb neolendvaista-posztnyakóista stílben gyalázta az egyébként szinte lényegtelen változásokat tartalmazó törvényt, ne elemezzük, megtette ezt a Buksz blog, alaposan, keményen. (A blog reality checkje olyan jól sikerült, hogy Szollár kormányszóvivő nem győzte nyomkodni a ctrl-c-crtl-v-t, és szerzői jogilag kicsit aggodalmas módon indult Navracsics ellen.)

A Figyelő január 7-i számában Varga Mihály, a Fidesz gazdasági kabinetjének vezetője nyilatkozott a kormányzásra készülő párt terveiről, a többi között a nyugdíjrendszer átalakításáról is, miszerint a „svéd modellt” szeretnék bevezetni, egyéni számlák, virtuális tőkésítés satöbbi. A rendszer egyébként teljesen normálisnak tűnik, a „svéd modell” pedig még kommunikációs szempontból is telitalálat, az egyszeri magyar inaktív számára a svéd csupa kedves dolgot jelent, Ikeát, Volvót, szociális biztonságot. Annál meredekebb a „virtuális tőkésítés” szintagma, amelynek mindkét szava rettentő gyanús.

Varga interjújára megindult újra a nehéztüzérség: Mesterházy miniszterelnök-jelölt személyesen hazudta az ország képébe, hogy semmi szükség itt újabb modellváltásra, hiszen a rendszer hosszú távon fenntartható. Fenntartható, persze, ha közben a GDP évi 15 százalékkal emelkedik. Sorra jönnek a nyilatkozatok a közelgő nyugdíjas-holokausztról, összeült az Idősügyi Pániktanács, és a többi. Le merném fogadni egy átlagnyugdíj kétszeresébe, hogy még a héten megjelenik valami közvéleménykutatás arról, hogy a Fidesz idősek elleni hadjáratától rettegők ezrei csatlakoztak ismét az MSZP-szavazók táborához.

Úgy tűnik, ennek az idióta és súlyos ezermilliárdokba kerülő, primitív játéknak sosem lesz vége. Képtelenek abbahagyni a nyomorultak. Nincs más út: a törvény erejével kell föllépni itten. Megelőzendő a további agysorvadást és gazdasági katasztrófákat azt javaslom, tessenek valami nagyon magas szintű törvényt alkotni arról, hogy magyar politikus ezentúl a szájára sem vehesse a nyugdíj és nyugdíjas szavakat. Ha mégis megtenné, száműzessék egy lakatlan szigetre tíz kiló fagyasztott csirkefarháttal és egy Lendvai Ildikó–Cser-Palkovics András-duettcédével.