Megverheti-e Overdose Tarlós Istvánt?

Nem elég, hogy Törőcsik András, az utolsó technikás magyar futballista nincs jó állapotban (ezúton kívánunk neki jobbulást egy emberként, párt- és klubszimpátiától függetlenül), büszkeségünk utolsó menstvárainak egyike is összeomlott. Tudtuk, persze, hogy tudtuk (minimum sejtettük), hogy Overdose, a csodaparipa mégsem egy Kincsem, meg hallottunk arról is, hogy miután leiratkozott a maródiak listájáról, direkt neki rendezték a versenyeket, formába hozási és hibátlanmérleg-megőrzési céllal, ám ez a baden-badeni hetedik hely mégis fájdalmasan érint mindenkit, akinek piros-fehér-zölden dobog a szíve.

Mi lesz velünk, ha minden egész eltörik?

Egy darabig úgy nézett ki, a nemzeti együttműködési nyilatkozat kifüggesztése és az együtt az ország mottó égisze alatt lebonyolított augusztus 20-ai ünnepségek valamelyest összekovácsolták a lakosságot, de ez mit sem ér, ha porba hullanak a példaképek. És arról még nem is beszéltünk, hogy bár a tavaly bajnokok ligájás Debrecen az imént bejutott az Európa Ligába, könnyen kivághatják onnét postafordultával, egy (1) nyomorult-lényegtelen perc miatt.

Sovány vigasz ezekben a vészterhes (plusz svájcifrank-rekordos) időkben, hogy lassan elkezdődik az önkormányzati választási kampány. Igaz, pörgés egyelőre nem nagyon van, és nem is igazán várható, hogy lendületet vesznek a nagyok. Olyasmire számítunk, ami tavasszal volt. A parlamentileg kétharmados Fidesznek nem érdeke konfliktusokat élezni, papírforma szerint jelöltjeinek akkor is nyerniük kell, ha meg sem szólalnak a következő hetekben. Biztos nem könnyű kussban maradni, de muszáj, ez a nyerő taktika. Hadd próbálkozzanak a többiek.

Pedig tét van. Elsősorban Budapesten. A bús képű Demszky Gábor húsz év után megy (végre akkor is kikapott volna, ha maradni akar), Tarlós István jön. Megvan ennek a változásnak a történelmi hordereje, akkor is, ha készpénznek vesszük a végkifejletet, ezért nem foglalkozunk vele.

Csak szórakozni szeretnénk, ha egyéb nem adódik, a kicsik és esélytelenek ágaskodásán. Ők tesznek-vesznek, ahogy illik, illusztrálva mellesleg, hogy viccelni milyen nehéz. Hogy a kotonos-nótás Schmuck Andor kísérleteitől a szépkorú szociáldemokraták sem fiatalodnak évtizedeket, evidens. A Kétfarkú Kutya Párt fárasztó-kilátástalan erőlködése inkább meglepő.

Nagy baj nem is az itt-ott kínos ATV-s interjúval van (ennek minden híresztelés ellenére elvétve voltak mosolyt fakasztó momentumai), hanem a nyomulás reménytelenségével. Talán ott van a hiba elásva, hogy egyfelől nincs két egyforma poén, másfelől nem lehet tartani a szintet hosszan, vigyázzállásban. Meg az sem kizárt, hogy minden vicc csak a saját közegében vicc, ha kikerül onnét, kampec. Gitler kaput.

Még szerencse, hogy van, aki tréfáljon így is. Találós kérdés. Ki mondta: "Komoly esélyem van Tarlós Istvánt megverni"? Nem, nem Overdose, a lovak nem tudnak beszélni, a kudarcokat mások magyarázzák meg helyettük. Egy kattintás, és ott a válasz.