WAP-ra, magyar?

Az elmúlt hét meglepő és mulatságos hazai internetpolitikai fejleménye: internetes mobiltelefont osztana az MSZP az érettségiző fiataloknak, az információs társadalom építésének jegyében.

Végezetül a magyar nyelvű internetet is elérte a nagypolitika - a háló egyszerre lett a politizálás terepe és eszköze is egyben. Körmendy-Ékes Judit ambiciózus belépője óta sokan és sokféleképpen nyilvánították ki, hogyan tenne egyszer és mindenkorra rendet abban az elképesztő kulturális pokolban, amit Ön, kedves olvasónk, jelen pillanatban is fogyaszt. A szakmai kompetencia minimumát számos esetben el sem érő megnyilatkozások sorát bombaként szakította meg a Miniszterelnöki Hivatalból augusztus elején kiszivárgott törvénytervezet akkori szövegverziója, amire az MSZP másfél hónapos spéttel múlt heti sajtótájékoztatóján reagált.

Internetes mobiltelefont osztana az MSZP az érettségiző fiataloknak, az információs társadalom építésének jegyében

A törvénytervezetet - amely alapvetően az EU e-kereskedelmi irányelveit harmonizálta a magyar jogrenddel -lehetett és kellett bírálni - akkor. Azóta közben lezajlott a szakmai szervezetekkel az MSZP által éppen most hiányolt érdekegyeztetési folyamat, melynek eredményeképpen értesüléseink szerint a nyilvánosság előtt leginkább bírált pontok - a domainnév-bejegyzéssel, illetve a tartalomszolgáltatás szabályozásával kapcsolatos kérdések - a törvénytervezet jelenlegi formájában már nem szerepelnek.

A pénteki sajtótájékoztatón ismertetett szimpatikus javaslatok között - a közkönyvtárak, művelődési házak internetesítése, átfogó önkormányzati program, távmunka, teleházak, tehát megannyi drámaian új felvetés - között irtózatos erővel rúgja pofán a figyelmes olvasót a PR-dilettantizmus: alanyi jogon biztosítsunk minden érettségizőnek az internetet elérni képes mobiltelefont. Hát ezt nem hiszem el, hökkenek meg (paraszt bácsi, Star Wars, ugye, aki nem ismeri a viccet, inkább privát levélben kérdezze meg, annyira régi ugyanis.).

A tavaly hangos robajjal felboruló, dollárszázmilliárdokat maga alá temető mobilinternet egyébként önmaga is politikai termék: EU-politikusok hozták létre hruscsovi buzgalommal, utolérendő a háló segítségével gazdaságilag éppen felülkerekedő Egyesült Államokat, hiszen számítógépünk nincs annyi, mint nekik, de mobiltelefonból sokkal több van, és technikailag megoldható, tehát megoldjuk.

Az erre fordított összegeket azonban a mobillobbi veszélyesen együgyűen szórta szét - mielőtt kutatásba kezdtek volna, mire is lehetne használni egy ilyen eszközt, és milyen árakat tartanának a felhasználók elfogadhatónak, hisztérikus fejlesztéseket és hatalmas marketingkampányokat indítottak, működő termék - értsd ezalatt: valamilyen, emberek által értelmesen használható alkalmazás, amely valamit megkönnyít vagy valamilyen munkafolyamatot felgyorsít - nélkül.

Az eredmény közismert (az Index ezt már akkor előrevetítette, amikor ezért még életveszélyes fenyegetéseket is be lehetett gyűjteni e-mailen - A WAP-blöff, 2000. március): a jól fizetett mobilguruk által mostanra jósolt százmillió fős nagyságrendű európai mobilinternet-piacból semmi sem lett, a szolgáltatók által milliárdokkal pumpált WAP-tartalomfejlesztő cégek jó része már nem létezik, a csőd a legtöbb országban becsapta az ajtót a harmadik generációs mobilhálózatok pályáztatása előtt, a fejlesztők pedig egy második, már realistább kör tervezésébe kezdtek, elsősorban az alkalmazásokra koncentrálva: a jelszó most a helyhez kötött információ szolgáltatása és a mobiltelefonos fizetési metódusok.

Hogy minderről hogyan jut valakinek eszébe az információs társadalom, azt én nem tudom.