2012 legnagyobb veszteségei

Schmitt Pál

„Tárogatóm fújom, soha meg nem únom, megtörtént a nagy csoda" – írta a költő Schmitt Pál köztársasági elnökké választásakor. Három év se telt el azóta, de a rövid idő is elég volt az emberek emberének egy újabb csoda végrehajtására. A magyar alkotmányos rendben a köztársasági elnöknek nagyon korlátozott lehetőségei vannak olyan cselekedetekre, amelyek a bukását okozhatják, neki mégis sikerült. Pedig nem mondhatja, hogy pártja és kormánya ne tett volna meg mindent a megmentéséért. Hiányzol, Pál!

A Malév és a ferihegyi 1-es terminál

„Korai még temetni a Malévot" – írtuk január 9-én, amikor eldőlt, hogy a légitársaságnak vissza kell fizetnie százmilliárd forint illegális állami támogatást. Nálunk talán csak a kormány volt optimistább, ami még azután se beszélt csődről, hogy stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalattá minősítette át a légitársaságot. Pedig ez a Nemzeti Együttműködés különös nyelvén egyet jelent a végső pusztulással. A vég végül egy péntek hajnali közlemény formájában jött el, amiben közölték, hogy a további károk elkerülése végett inkább nem repülnek tovább. A nemzeti légitársaság után nem sok maradt hátra, sőt, a megcsappant utasforgalom miatt még a ferihegyi reptér nem sokkal korábban felújított 1-es terminálját is be kellett zárni. Hiányzol, Malév!

Dohányzás a kocsmákban

Elméletileg már január 1-től tilos, de a jó idő elérkeztéig tartó amnesztia miatt csak késő ősszel mutatkozott meg teljes valójában a dohányzási tilalom. De ne legyünk keserűek! Nemdohányzó embertársainknak teljesen igaza van abban, hogy amióta nem lehet a kocsmákban cigizni, egy szombati buli után tényleg nem nyom el mindent a ruhánkba ivódott füstszag. Van helye érvényesülni a sörnek is, amit az ingünkre öntöttek a pultnál, vagy a hányásnak, amit a vécén szívott fel a nadrágunk szára. És még dohányosként is el kell ismerni, hogy van annak előnye, ha nem folyik ki az ember szeme öt, a Vittulában töltött perc után. De az ónos eső elől romos, telehugyozott kapualjakba húzódva cebegő dohányosok velünk együtt kiáltják: Hiányzol, kocsmai dohányzás!

Nyerőgépek

Momentán a nyerőgépeket egyáltalán nem hiányoljuk, de biztos vannak olyanok, akik igen. És most nemcsak azokra gondolunk, akik a magyar vidék kulturális kínálatából ezt a látó- és hallószerveket is intenzíven megdolgozó élményt szerették választani, hanem azokra a tízezrekre is, akik a nyerőgépesek szerint a kormány váratlan, nemzetbiztonsági okokra hivatkozó, de ezen okok mibenlétét gondosan elhallgató döntése miatt elveszítik majd az állásukat. Valakinek biztosan hiányzol, nyerőgép!

Keretszámok

Magyarországon annyira nincs tandíj, hogy bár sosem volt, még el is törölték. De nincs háború áldozatok nélkül, a jelek szerint a semmit nem lehet úgy megsemmisíteni, hogy valamit ne veszítsünk el közben. Így amikor a magyar diákság decemberben intenzív tiltakozásokat kezdett a tandíj ellen, ami nincs is, a kormány kénytelen volt eltörölni a keretszámokat, amik azt határozták meg, hogy hányan lehetnek azok, akiknek nem kell megfizetniük a tandíjat. Ami nincs. És most már keretszámok sem lesznek, kivéve, hogy mégis. Keretszámok, ha tényleg nem léteztek, máris hiányoztok!

Varga Tamás

Lesz még London magyar falu! A gazdasági válság kezdete óta folyamatosan bővülő tempóban hagyják el Magyarországot a jobb sorsot keresők. Mindannyiukról itt hely hiányában nem áll módunkban megemlékezni, ezért kiragadott példaként Varga Tamást választottuk. Mert azt eddig is tudtuk, hogy Norvégiában jobb kezdő orvosnak lenni, mint Magyarországon. De hogy jobb németbe' vendéglátózni, mint Siklóson alpolgármesterkedni, arra gondolni se mertünk. Varga Tamás, máris hiányzol!

Gyulai húskombinát

Ismerik a viccet, amikor a hentespult előtt egy kisfiú sírdogál?

– Miért sírsz, kisfiam?
– Mert nem emékszem, hogy mit mondott az anyukám: Csabikám, hozz egy kis gyulait, vagy Gyuszikám, hozz egy kis csabait!
– De hát ez egyszerű! Hogy hívnak?
– Béla.

Béla többé már nem lesz gondban. De nekünk hiányzol, gyulai kolbász!

Az első magyar gyorsétteremlánc

A matematika szabályai szerint még két elem is kevés egy sorozathoz, Gusto Burgerből viszont egy is elég volt egy teljes magyar gyorsétteremlánchoz. Az egyetlen, Váci utcai étterem február végi bezárása után a tulaj ugyan még abban bízott, hogy hamarosan új éttermet nyithat Dunakeszin. Hogy ez végül megtörtént-e, arról már nem érkezett hír. A Gusto Burger honlapján mindenesetre még mindig a már megszűnt Váci utcai éttermüket hirdetik „aktuális” akciókkal. Eltűnése minden magyar burgerkedvelőnek nagy veszteség, bár arról fogalmunk sincs, hogy az étel milyen volt, mert kizárólag a Manga Cowboyban vagy a Black Cabben élünk szenvedélyünknek. Gusto Burger, ismeretlenül is hiányzol!

Szegedi Csanád

2012 első felében belháborútól volt hangos a Jobbik Borsod megyei szervezete. A csatát ugyan az elsőként a Kalasnyikovhoz nyúló Endrésik Zsolt bukta el, de a nyertes, Szegedi Csanád sem örülhetett sokáig. Két nappal megyei elnöki diadala után kiderült róla, hogy zsidó, ami egy antiszemita pártban legalábbis kellemetlen. A pártnak is az volt, ezért végül nem is származása, hanem annak eltitkolása miatt zárták ki pártalelnöküket. De ami az egyik oldalnak veszteség, a másiknak nyereség is lehet. Szegedi egyre intenzívebben élte meg zsidóságát, így lett a nemzeti radikálisból az év végére radikális cionista.

Neffi, az űrpók

Elmúlásról, veszteségekről, pótolhatatlan hiányokról szóló összeállításunk szereplőinek eddig megvolt az esélyük, ha mégoly halovány is, a visszatérésre. Neffi, az űrpók a szerencsétlen kivétel, tán mert ő eleve nagy visszatérő. Nincs más pók a világon, aki nála többet utazott volna – tán még azt is megkockáztathatjuk, hogy a világ összes pókja se hoz össze négy hónap alatt 67 millió kilométert. Neffi túlélte az oda-vissza utat a Nemzetközi űrállomásig, ahol száz napot töltött súlytalanságban. A washingtoni Természettörténeti Múzeumot viszont már nem állhatta, négy nappal kiállítása után meghalt. Legyen neki könnyű a súlytalanság!