Másfél óra alkudozás: 5 századdal emelkedett a magyarok dollárjának árfolyama
A Spar Everest Expedíció már egy hete úton van. Klein Dávid és csapata pénteken átlépte a nepáli-kínai határt, és már megkezdték az akklimatizációs túrákat. Egyre magasabbra emelkednek, hogy Klein oxigénpalack nélkül juthasson fel a Mount Everestre is. Az expedícióval tartó kollégánk, Fiantok Dániel beszámolója következik.
Később az expedíció főbb állomásairól szóló képekkel és videókkal is jelentkezik.
Gyalogosan indultunk el a kínai-nepáli határátkelőhöz, ami egy hídon van, a Bhote Koshi folyón. Szigorú sorrend szerint kellett libasorba rendeződnünk, amit egy határátkelő-ügynök felügyelt. A szigorúság a sorbanállás rendezett mivoltára is kiterjedt, ha valamelyikünk kijebb állt a sorból, akkor azt könyörtelenül visszanyomta a helyére. A híd közepén mosolytalan, 18 év forma határőr ellenőrizte az útlevelünket, akivel végzett , annak azonnal tovább kellett haladnia a kínai oldalra. Ott a hídfőnél két oldalt plexikabinban, vigyázzállásban álló díszőrök fogadtak, valamint óriásplakát, amely a kínai hadsereg vagy határőrség nagyszerűségét adta hírül az országba érkezőnek. A hídon folyamatos a forgalom, hihetetlen mennyiségű áruval felpakolt kereskedők érkeznek elsősorban Kínából Nepálba. A híd túloldalán félórányi várakozás után ismét sorbarendeződve egy repülőtéri biztonsági ellenőrzésre emlékeztető procedúrán mentünk át, útlevél-ellenőrzés, csomagátvilágítás, kézi csomagáttúrás az összes fénykép megtekintésével, majd ismét útlevél-ellenőrzés, végül pedig megint egy csomagátvilágítás. A mintegy két-három órás művelet után végre beszállhattunk a kisbuszunkba, amivel behajtottunk Zangmuba, miközben átestünk még két útlevél-ellenőrzésen. A kisbuszban már velünk utazott a kínai összekötő tiszt is, aki végig az expedícióval tart majd.
Alkudni muszáj
Zangmuban, amint kiszálltunk a buszból, megrohantak bennünket a pénzváltó asszonyok, akik egymást túlkiabálva igyekeztek rábírni arra, hogy dollárjainkat jüanra váltsuk. Az árfolyam mindegyiküknél ugyannyi volt, ám nekünk az nem felelt meg. Másfél óra alkudozás után – miközben megebédeltünk –, végül sikerült 5 század jüannal többet kérni egy dollárért, amivel már elégedettek lehettünk, mert addig még ez az engedmény is reménytelennek tűnt. Zangmu egyetlen kacskaringós utcából áll, ami a Tibetet átszelő Barátság főút kezdeti szakasza. Fő jellemzői az irgalmatlan ronda épületek, a pénzváltó asszonyok és a kamionosokra specializálódott prostitúció. Nem volt nehéz otthagyni a városkát, és végre útnak indulni aznapi célunk felé, Nyalam településre.
Az út egyre meredekebb szurdokok és egyre kopárabb hegyoldalak között kanyargott, míg végre bő két óra után elértünk nyalami szállásunkra, a Snow Land Hotelbe. A Snow Land, azaz Havas vidék, vagy a Hó földje, Tibetre utal, mert a tibet szó tibetiül ezt jelenti.
A hotelben kapott szállást a többi expedíció is, akik velünk egyidőben tartanak a Himalája valamelyik, környékbeli csúcsa felé. Van, aki a Cso Ojura igyekszik, valaki a Shishapangára, sokan hozzánk hasonlóan az Everestre.
Dohszag és akklimatizáció
A szálloda földszinti szobái, amiket mi kaptunk, százéves borospincére emlékeztető szaggal, ágyra hullott vakolattal, nyirkos-vizes ágyneműkkel és 5 fokos levegővel fogadott minket, és ez azóta is így van, már a második napot töltjük itt. A mai nap az akklimatizációról szól, minden hegymászó, aki valamelyík alaptáborba igyekszik, túrázni indult ma, hogy magasabbra emelkedjen a jelenlegi 3600 méternél, majd visszatérjen aludni erre az alacsonyabb magasságra. Ezekkel a fel-le történő túrákkal lehet hozzászoktatni a nagyobb magassághoz, illetve annak oxigénhiányos levegőjéhez a szervezetet. Ráadásul, bár hivatalosan bizonyított tudományos magyarázat egyelőre nincs rá, legalábbis nem tudunk róla, az ilyen, alacsonyabb magasságokon történő akklimatizáció kritikus fontosságú ahhoz, hogy később a szervezet jobban adaptálódjon a nagyobb magasságokhoz. Ha ez a fázis kimarad, akkor szinte biztos, hogy a mászó nem fogja tudni teljesíteni a maga elé tűzött célt, vagy csak nagyon nehezen.
Ezért Klein is nekiindult az akklimatizációs túrának Nyalamból, ahová én is elkísértem. 4200 méterig másztunk fel, a végére már csak ketten maradtunk, mert csapatunk többi tagja útközben visszafordult. Mikor a gerincen, amin haladva elértük a kitűzött pontot, egy kis tornyocska-szerű csúcsot, mi is visszafordultunk, mert viharossá fokozódott a szél, ami nagy erővel kavarta arcunkba a havat. A délután további része eszegetéssel, pihenéssel telt, majd alvás után másnap reggel továbbindulunk Tingribe, a 4200 méter magasan fekvő településre, hogy ott is eltöltsünk két éjszakát akklimatizációval, mielőtt az alaptáborba érünk.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
